Valójában az apakérdés mindig valahogy kerülgetett – Őze Áron a Medvelesről

Őze Áron Jászai Mari-díjas színész, rendező és színházigazgató rendezi a Medveles című előadást, amely különleges apa-fia kapcsolatok történeteit dolgozza fel. A Lackfi János-dráma színpadi változatában Marton Róbert és Csiby Gergely játszanak. Őze Áronnal a darab megszületésének folyamatáról, az apa-fiú viszonyhoz való személyes kapcsolódásáról, valamint a színreviteli megoldásokról beszélgettünk.

Őze Áron ezúttal egy Lackfi János-drámát rendezett. A Medveles premierje június 15-én lesz a MOM Kulturális Központban. Fotó: Ónodi Zoltán

– A Medveles kétszereplős előadás. Ki játssza az apát és ki a fiút?

– Az apát Marton Róbert, a fiút Csiby Gergely alakítja. Velük a Bartók Színház kapcsán találkoztam, amelynek második ciklusban viszem az igazgatóságát. A színháznak nincs állandó társulata, így bármelyik kollégát felkérhetjük. Ez felettébb nagy szabadság. Ily módon találkoztam velük. Játszunk közös darabban is: ősszel mutattuk be a Diploma előtt című előadásunkat, amelyben mindketten játszanak, valamint van egy jelenet, ami az ő kettőjük jelenete.

– Akkor tudta, hogyan működnek együtt a színpadon.

– Igen, és ez egy fantasztikusan jól működő jelenet a Bartók Színház előadásában. Megmaradt bennem, mennyire passzolnak egymáshoz, mennyire működnek és érzik egymást. Rögtön, miután a Medveles darabot elolvastam, tudtam, ezzel a párossal szeretném megcsinálni.

– Zsámbék, avagy a Zsámbéki Nyári Színház a hazai kulturális színtér fontos helyszíne. Önnek milyen kötődése van hozzá?

– Zsámbék Lackfi Jánoshoz kapcsolódik abból a szempontból, hogy ott lakik és aktívan jelen van a zsámbéki nyár kulturális életében, a Zsámbéki Nyári Színház életében, illetve én is belecsöppentem Zsámbék életébe – találkoztunk nyaranta. Az idei nyárra a zsámbéki helyszín tervezett egy Lackfi János-darabot, azonban amikor a Medveles kiderült, javasoltam, hogy koprodukcióban készítsük el, a másikat pedig halasszuk el. Porkoláb Gyöngyi mint produkciós vezető és menedzser is üdvözölte az ötletet. Szeretem a koprodukciós munkákat, színházvezetőként is, mert mindenkinek előnyös. Olyan értékek, amik megszületnek egy nyáron, egy kőszínházi háttér esetén tudnak folytatódni. Számos olyan produkcióban vettem már részt, hogy amikor bemutattunk és eljátszottuk a premiert, rájöttünk, hogy az nemcsak a premier volt, hanem a temetés is. Itt hiányoznak a kulturális menedzserek – elképesztő érték vész el viszonylag kis előadásszám után, ha nincs menedzsment. Abban az esetben, amikor egy ilyen érték mögött egy kőszínházi struktúra van vagy egy koprodukció, akkor egy-egy előadás tud folytatódni. Mi a Bartók Színházban így igyekszünk dolgozni. Nekünk is jó megmutatkozási lehetőség, valamint az évadunk elején egy kis felújítással a nyárra létrejövő produkciót repertoárban tudjuk játszani: ezáltal a mi évadunkat sem terheli egy komplett próbaidőszak az évad elején, illetve közösségi szempontból is előnyös, valamint megoszlanak az erőforrások. Vannak ilyen együttműködéseink Gyulával és Kőszeggel is.

– A Medveles ötlete tavaly ősszel született meg és most lesz a premier. Hogy élte meg az alkotói folyamatot? Ki felelt a díszlet- és jelmeztervekért? Milyen rendezői eszköztárral közelítette meg a színpadra vitelt?

– Június 15-én a MOM Kulturális Központban lesz a bemutató, utána lábra kél az előadás Porkoláb Gyöngyi áldásos tevékenysége által: lesz a Bartók Színházban, de lesz nyíregyházi előadás is. Többek között játsszuk augusztus 24-én Zsámbékon is. A premiert követően, ahova csak lehet, el fogjuk vinni a darabot – egyébként nem feltétlen volt ez a kérés, de valahol éreztem Porkoláb Gyöngyi igényei alapján – amit nem mondott ki, de mégis érezhető volt –, hogy egy utazó, mobilis előadásként kell, hogy megvalósuljon. Ez egy kamaradarab. Fontos, hogy utaztatható legyen, tehát, hogy ahová csak lehet, eljusson, valamint a két kolléga a legkisebb helytől kezdve a nagyobb helyen át is el tudja játszani. Ehhez a koncepcióhoz találtam meg Kovács Yvett Alidát, a díszlet- és jelmeztervezőnket.

– Milyen vizuális világgal dolgozik az előadás?

– Hat jelenet van, és jelenetről jelenetre öt év telik el – nagy utat jár be az apa, és a fiú is. A fiú szinte kamaszkortól indul, majd teljesen fordul a kocka, a végére egy felnőtt, érett férfiember lesz, az apa pedig átéli az életközépi válság időszakát, elveszti a családját, önmagát, majd visszatalál megint a családhoz. Párhuzamos és egymástól független utakat jár be az előadás: ettől izgalmas és ettől nagyon emberi. Ötévenként új helyszínünk van. Olyan díszletet találtunk ki együtt, amelynek elemei két pad és egy asztal. A két pad és az egy asztal tud lenni egy otthoni étkezőasztal, tud lenni egy brüsszeli parkban egy pad háttámlával vagy egy rózsalugas szintén egy középső paddal – valamennyi helyszínt a két színész épít meg az előadás közben. Emellett a szereplőknek van háttérben egy gyönyörűen elkészített, fából készített életfája, ami olyan, mint egy csupasz karácsonyfa. Ez nagyon szép asztalosipari munka. Életfa mind a két szereplő mögött áll, gyökerekkel és lomkoronával – ezeken a fákon lógnak az előadás jeleneteinek a jelmezei. Minden egyes jelenethez önállójelmez kiegészítők tartoznak. A szereplőknek van egy alapruhájuk és ahhoz tartoznak kiegészítők: például mellény, nyakkendő, kötény. A jelmezek a végén a fa tövéhez kerülnek, a gyökérzethez, amelyből sírdomb lesz. Ezt gyönyörűen meg fogjuk tudni világítani, mert eleve a díszlet és ezek a fák is natúr fenyő színben pompáznak.

– Sok-sok személyes történet találkozik és koncentrálódik az előadásban. Jól tudjuk, a zenével is sokat lehet mesélni. Milyen zenei atmoszférát álmodtak meg a Medveleshez?

– A zenét Marton Róbert szerezte, akinek néhány éve hunyt el az édesapja. A zene, amit írt, valójában egy dallamfutam, szép szöveggel – egy versszakból álló verssel, ami egyértelműen az apjáról szól. Amikor megmutatta, lecsaptam rá és megkérdeztem, felhasználhatjuk-e. Ő örült ennek, így ez is egy személyes történet. Az előadás zenéje, ami a jelenetek között hangzik majd el, egy folyamatosan felfelé ívelő zene. Igazság szerint ez egy olyan téma – az apa-fiú történet –, ami mindenkinek jelen van az életében. Tehát nincs emberi élőlény a földön, akinek ne lenne ehhez viszonyulása. Az előadás egyébként humoros, de ugyanakkor nagyon mély.