Valójában az apakérdés mindig valahogy kerülgetett – Őze Áron a Medvelesről

Őze Áron Jászai Mari-díjas színész, rendező és színházigazgató rendezi a Medveles című előadást, amely különleges apa-fia kapcsolatok történeteit dolgozza fel. A Lackfi János-dráma színpadi változatában Marton Róbert és Csiby Gergely játszanak. Őze Áronnal a darab megszületésének folyamatáról, az apa-fiú viszonyhoz való személyes kapcsolódásáról, valamint a színreviteli megoldásokról beszélgettünk.

Őze Áron ezúttal egy Lackfi János-drámát rendezett. A Medveles premierje június 15-én lesz a MOM Kulturális Központban. Fotó: Ónodi Zoltán

– Június 15-én mutatják be a Medveles című színházi előadást a MOM Kulturális Központban, a produkcióban rendezőként vett részt. Miképpen jött a projekt ötlete, amely Porkoláb Gyöngyit produkciós vezetőt dicséri? Hogyan lett Apamondta.hu-s beszélgetésekből inspirálódva Lackfi János által jegyzett dráma?

– A Medveles egy kuriózum, már ami a témafeldolgozást illeti. Mind ha lányról, mind pedig ha fiúról beszélünk, az apakapcsolatok izgalmasok – természetesen az anyakapcsolatok is. Porkoláb Gyöngyi generációs mintákat bemutató beszélgetéseiből sok felgyűlt, és ekkor született meg benne az ötlet: mi lenne, ha ez az anyag színházi előadás formájában szintén testet öltene. A feladathoz jó érzékkel találta meg Lackfi János író-költőt, aki a sok történetből merítve írta meg drámáját, amely összesen hat jelenetből áll, és magával a szöveg születésével irodalmi értéket kaptak az Apamondta.hu anyagai. Engem ezt követően keresett meg Porkoláb Gyöngyi – egy kis segítséggel, mert ismerjük egymást Jánossal, hiszen rendeztem már több darabját is és jóban vagyunk.

Őze Áron, a Medveles rendezője a nyári színházi előadások értékeiről is beszélt (Fotó: Ónodi Zoltán)

– Tehát tudta, hogy miképpen kell foglalkozni egy Lackfi János-szöveggel.

– Tudtam, igen. Ismertem a stílusát, amit nagyon szeretek. A személyiségét szintén nagyon szeretem – amikor legelőször találkoztunk, rögtön közös nevezőn voltunk, mintha régi ismerősök lennénk. Az első darab, amit rendeztem tőle, az Az öreg pokróc című moralitás játék volt, tavaly nyáron pedig a Milyenek a magyarok? című kétkötetes könyvéből rendeztem előadást a Zsámbéki Nyári Színházban. Utóbbi egy koncertszínházi előadás, amelyben a dalszövegek terebélyes mennyiségben jelen voltak. Azért is ezt a műfajt képzeltem el rendezőként, mert a dalszövegek sziporkázóak, humorosak – a zenét Bori Tamással szereztettük. És akkor a Medveles… Feltételezem, hogy Porkoláb Gyöngyinek a darab megrendezésére Lackfi János ajánlott. Porkoláb Gyöngyiről már hallottam korábban, ismertem az ő kulturális menedzseri tevékenységét, és szerintem ő is halott rólam. 2023 őszén találkoztunk, amikor is elmondta az ötletét, mesélt a podcastsorozatáról, és arról a szövegről, amelyet Lackfi János megírt. A találkozóra elhozta a drámát, amelyben hatalmas fantáziát láttam. És itt jön egy magánéleti szál. Édesapám Őze Lajos, illetve van egy bátyám, Őze Gábor, akivel jó testvérek vagyunk. Az apakérdés egy sarkalatos pontja az életemnek: 14 éves voltam, amikor édesapám meghalt, a bátyám meg 15 múlott – egy nagyon érzékeny korban ért bennünket a tragédia, amely által sok minden kimaradt az életemből, ami az apaság kérdését illeti. Hiányérzet maradt és hiányérzet teremtődött meg. Nem volt egyszerű gyerekkorunk, hiszen nyolcévesen elváltak a szüleink, és Őze Lajossal a vasárnapi apukázás nem létezett. Rendszertelenül volt jelen az életünkben a válásból és a hivatásából kifolyólag. Lényeges magánéleti szál továbbá, és amelyben megérintett a darab, hogy apám 49 éves volt, amikor meghalt. Most 53 éves vagyok. Amikor 49 éves lettem, naponta jutott eszembe apám, abból a szempontból, hogy ő ennyit élt, neki ennyi adatot. Megdöbbentő volt megélni úgy a 49. évemet, hogy naponta szembesültem ezzel a gondolattal. Már a lemez B oldala szól nekem, de azt az évet fordulópontnak tekintem. A Medveles pedig elért és elkapott, de valójában az apakérdés mindig valahogy kerülgetett. Az évek során több darabot rendeztem, ahol az apa-fiú kapcsolat, viszony és viszonyrendszer, annak a szépségei, hiányai és árnyai, kommunikációi és kapcsolatrendszerei jelen voltak. A dráma megismerését követően azonnal mondtam Porkoláb Gyöngyinek, hogy szívesen megrendezem. Jellemzően, amikor olvasok egy darabot, azonnal hallom és látom a szereplőket, akikkel el tudnám képzelni – ez most sem volt másképp.

– A Medveles kétszereplős előadás. Ki játssza az apát és ki a fiút?

– Az apát Marton Róbert, a fiút Csiby Gergely alakítja. Velük a Bartók Színház kapcsán találkoztam, amelynek második ciklusban viszem az igazgatóságát. A színháznak nincs állandó társulata, így bármelyik kollégát felkérhetjük. Ez felettébb nagy szabadság. Ily módon találkoztam velük. Játszunk közös darabban is: ősszel mutattuk be a Diploma előtt című előadásunkat, amelyben mindketten játszanak, valamint van egy jelenet, ami az ő kettőjük jelenete.

– Akkor tudta, hogyan működnek együtt a színpadon.

– Igen, és ez egy fantasztikusan jól működő jelenet a Bartók Színház előadásában. Megmaradt bennem, mennyire passzolnak egymáshoz, mennyire működnek és érzik egymást. Rögtön, miután a Medveles darabot elolvastam, tudtam, ezzel a párossal szeretném megcsinálni.

– Zsámbék, avagy a Zsámbéki Nyári Színház a hazai kulturális színtér fontos helyszíne. Önnek milyen kötődése van hozzá?

– Zsámbék Lackfi Jánoshoz kapcsolódik abból a szempontból, hogy ott lakik és aktívan jelen van a zsámbéki nyár kulturális életében, a Zsámbéki Nyári Színház életében, illetve én is belecsöppentem Zsámbék életébe – találkoztunk nyaranta. Az idei nyárra a zsámbéki helyszín tervezett egy Lackfi János-darabot, azonban amikor a Medveles kiderült, javasoltam, hogy koprodukcióban készítsük el, a másikat pedig halasszuk el. Porkoláb Gyöngyi mint produkciós vezető és menedzser is üdvözölte az ötletet. Szeretem a koprodukciós munkákat, színházvezetőként is, mert mindenkinek előnyös. Olyan értékek, amik megszületnek egy nyáron, egy kőszínházi háttér esetén tudnak folytatódni. Számos olyan produkcióban vettem már részt, hogy amikor bemutattunk és eljátszottuk a premiert, rájöttünk, hogy az nemcsak a premier volt, hanem a temetés is. Itt hiányoznak a kulturális menedzserek – elképesztő érték vész el viszonylag kis előadásszám után, ha nincs menedzsment. Abban az esetben, amikor egy ilyen érték mögött egy kőszínházi struktúra van vagy egy koprodukció, akkor egy-egy előadás tud folytatódni. Mi a Bartók Színházban így igyekszünk dolgozni. Nekünk is jó megmutatkozási lehetőség, valamint az évadunk elején egy kis felújítással a nyárra létrejövő produkciót repertoárban tudjuk játszani: ezáltal a mi évadunkat sem terheli egy komplett próbaidőszak az évad elején, illetve közösségi szempontból is előnyös, valamint megoszlanak az erőforrások. Vannak ilyen együttműködéseink Gyulával és Kőszeggel is.

– A Medveles ötlete tavaly ősszel született meg és most lesz a premier. Hogy élte meg az alkotói folyamatot? Ki felelt a díszlet- és jelmeztervekért? Milyen rendezői eszköztárral közelítette meg a színpadra vitelt?

– Június 15-én a MOM Kulturális Központban lesz a bemutató, utána lábra kél az előadás Porkoláb Gyöngyi áldásos tevékenysége által: lesz a Bartók Színházban, de lesz nyíregyházi előadás is. Többek között játsszuk augusztus 24-én Zsámbékon is. A premiert követően, ahova csak lehet, el fogjuk vinni a darabot – egyébként nem feltétlen volt ez a kérés, de valahol éreztem Porkoláb Gyöngyi igényei alapján – amit nem mondott ki, de mégis érezhető volt –, hogy egy utazó, mobilis előadásként kell, hogy megvalósuljon. Ez egy kamaradarab. Fontos, hogy utaztatható legyen, tehát, hogy ahová csak lehet, eljusson, valamint a két kolléga a legkisebb helytől kezdve a nagyobb helyen át is el tudja játszani. Ehhez a koncepcióhoz találtam meg Kovács Yvett Alidát, a díszlet- és jelmeztervezőnket.

– Milyen vizuális világgal dolgozik az előadás?

– Hat jelenet van, és jelenetről jelenetre öt év telik el – nagy utat jár be az apa, és a fiú is. A fiú szinte kamaszkortól indul, majd teljesen fordul a kocka, a végére egy felnőtt, érett férfiember lesz, az apa pedig átéli az életközépi válság időszakát, elveszti a családját, önmagát, majd visszatalál megint a családhoz. Párhuzamos és egymástól független utakat jár be az előadás: ettől izgalmas és ettől nagyon emberi. Ötévenként új helyszínünk van. Olyan díszletet találtunk ki együtt, amelynek elemei két pad és egy asztal. A két pad és az egy asztal tud lenni egy otthoni étkezőasztal, tud lenni egy brüsszeli parkban egy pad háttámlával vagy egy rózsalugas szintén egy középső paddal – valamennyi helyszínt a két színész épít meg az előadás közben. Emellett a szereplőknek van háttérben egy gyönyörűen elkészített, fából készített életfája, ami olyan, mint egy csupasz karácsonyfa. Ez nagyon szép asztalosipari munka. Életfa mind a két szereplő mögött áll, gyökerekkel és lomkoronával – ezeken a fákon lógnak az előadás jeleneteinek a jelmezei. Minden egyes jelenethez önállójelmez kiegészítők tartoznak. A szereplőknek van egy alapruhájuk és ahhoz tartoznak kiegészítők: például mellény, nyakkendő, kötény. A jelmezek a végén a fa tövéhez kerülnek, a gyökérzethez, amelyből sírdomb lesz. Ezt gyönyörűen meg fogjuk tudni világítani, mert eleve a díszlet és ezek a fák is natúr fenyő színben pompáznak.

– Sok-sok személyes történet találkozik és koncentrálódik az előadásban. Jól tudjuk, a zenével is sokat lehet mesélni. Milyen zenei atmoszférát álmodtak meg a Medveleshez?

– A zenét Marton Róbert szerezte, akinek néhány éve hunyt el az édesapja. A zene, amit írt, valójában egy dallamfutam, szép szöveggel – egy versszakból álló verssel, ami egyértelműen az apjáról szól. Amikor megmutatta, lecsaptam rá és megkérdeztem, felhasználhatjuk-e. Ő örült ennek, így ez is egy személyes történet. Az előadás zenéje, ami a jelenetek között hangzik majd el, egy folyamatosan felfelé ívelő zene. Igazság szerint ez egy olyan téma – az apa-fiú történet –, ami mindenkinek jelen van az életében. Tehát nincs emberi élőlény a földön, akinek ne lenne ehhez viszonyulása. Az előadás egyébként humoros, de ugyanakkor nagyon mély.