Az 1990-ben indult Tool a kilencvenes évek egyik legnagyobb hatású rockzenekara, ami azért is nagy szó, mert ez az évtized a metál hihetetlen népszerűségét hozta. A súlyosabb zenék mainstreamnek számítottak, uralták a toplistákat, tele voltak velük a zenetévék, a lemezeket milliószámra vásárolták, és a világot domináló amerikai zeneipar topmenedzserei is ezen a műfajon próbáltak meggazdagodni. Az 1999-es Woodstockra a harminc évvel korábbiakkal ellentétben nem hippizenekarok vonzották a százezreket, hanem a Limp Bizkit és a Korn. 2007-ben még egy napon lépett fel a Szigeten a Tool és a Napalm Death, hogy aztán ma már rockegyüttest se találjunk a legnagyobb honi fesztiválon.
Napjainkra a metál visszasüllyedt a föld alá, csak a legendás együttesek lendülete tart ki. Ilyen a Tool is, sőt ők a kilencvenes években indult rockegyüttesek nagy túlélői is. Alig öt lemezt adtak ki, mivel nem a mennyiség, hanem a minőség fontos nekik, az viszont nagyon. Míg a Woodstock ‘99 rockegyütteseinek többsége ma már árnyéka önmagának, ők inkább csak fejlődnek, akkor is felülmúlva önmagukat, amikor ez már lehetetlennek tűnik. Összetéveszthetetlenül sajátos, borongós hangzásukat csiszolják albumról albumra.
Legújabb, 2019-es Fear Inoculum című lemezük talán a legjobb munkájuk, pedig négyszeres Grammy-nyertesekről beszélünk, náluk többet a műfajban csak egy bizonyos Metallica kapott.
Hazánkban eddig kétszer léptek fel: a Szigeten technikai problémákkal küzdöttek, a mizantróp frontember, Maynard James Keenan pedig a közönségnek háttal énekelt, viszont mindezért kárpótolták a magyar rajongókat két éve egy máris legendásnak számító fellépéssel. A zenekar tiltja nemcsak a koncert felvételét, de azt is, hogy a közönség tagjai elővegyék a mobiljukat, amire az Aréna munkatársai azzal is igyekeztek felhívni a figyelmet, hogy minden ülésre kiragasztottak egy szöveget erről. Amit persze nem vett mindenki komolyan, pechjükre: a biztonságiak ötvenhét embert távolítottak el a stadionból. Joggal: kevés idegesítőbb dolog képzelhető el egy koncerten, mint a lobogtatott kijelzők vakító fénye. Közösségi médiás rongyrázásnak nem rossz, de az így készült, élvezhetetlen minőségű felvételeket jó eséllyel senki nem fogja megnézni, és jól teszik. Ha nem lett volna tökéletes a Tool 2022-es fellépése, okostelefon-ellenes szabályaik miatt akkor is a kedvenceim közé sorolnám.
Ülésekre kiragasztott szöveg helyett ezúttal a hangosbemondóban figyelmeztettek rá, hogy aki az előadás közben, a lelátókon előveszi a telefonját, azt kivezetik, és nincs se visszaút, se kártérítés. A szigor a fotóriporterekre is kiterjedt: a sajtó fényképészei csak az első dal erejéig dolgozhattak, nem készülhetett profi fotó az előzenekarról, a Night Versesről sem, akik tökéletes választásnak bizonyultak, éppúgy, mint 2022-ben a rézfúvósokkal felálló, egy-egy feldolgozással a Tool előtt is tisztelgő Brass Against. Az amerikai trió tisztán instrumentális zenéjére szintén érezhetően nagy hatással volt a Tool progresszív és alternatív metálja, viszont ének híján attól sem kellett tartani, hogy kizökkentenék a fő fellépőre hangolódott közönséget.
Persze nem mintha lett volna esélyük ellopni a show-t a sztárcsapattól: a Los Angeles-i kvartett ugyanis kristálytiszta hangzással és brutális hangerővel kezdte az előadást a Jambi című számukkal. Míg két éve a 2019-es legújabb albumukat mutatták be, a pandémia miatt hároméves csúszással, ezúttal nincs új lemezük, így aztán a ugyanazzal a dallal kezdtek, mint 2007-ben a Szigeten. A punkosan tüskés hajú Maynard James Keenan ezután tőle szokatlan módon köszöntötte a népes közönséget:
– Maradjatok itt, maradjatok a jelenben, maradjatok velünk ezen az utazáson
– monda, személyesen is kérve a telefonálás mellőzését, hozzátéve, hogy ahogy két éve, úgy most is engedik majd felvenni a legutolsó számot. A továbbiakban már inkább csak a hipnotikus énekét hallatta, de beszélt helyette a zene mellett a látvány is. Egy óriási vászon előtt játszottak, amin különféle pszichedelikus képsorok peregtek, és a híres, moziminőségű klipjeiket is megidézték. A csúcs talán mégis Danny Carey dobszólója volt, amelynek alkalmával felső kameraállásból láthattuk őt dolgozni, sőt egy GoPrón keresztül az ő nézőpontját is megismerhettük. Mind az öt lemezükről játszottak egy-két számot, a legtöbbet ezúttal is a Fear Inoculumról, aminek sikerét jól bizonyítja, hogy a közönséget a Pneuma és a Descending című tételek indították be a leginkább. Az ültetett koncert láncreakciószerűen változott állóvá, hiszen ha előtted felálltak, te sem láttál semmit.
Elképesztő látni, hogy egy ennyire befordult, komplex és emberpróbáló zene is lehet annyira jó, hogy megtöltsön egy sportcsarnokot 2024-ben, és legalább annyira képes megmozgatni a közönséget, mint öt nappal korábban a dallamosabb, gyorsabb és virtuózabban játszó Megadeth a Barba Negra színpadán. Mivel a fémzene többé nem divat, nagyon ritkán hallhatunk világelső metálbandát stadionkoncerten az elképzelhető legjobb látvánnyal és hangosítással.
