Ha előveszed a telefonodat, nincs se visszaút, se kártérítés

Nem okozott csalódást a Tool az év egyik legjobban várt metálkoncertjén. Nem éppen rádióbarát a megszólalásuk, inkább egyfajta magas művészetet képviselnek a műfajban, mégis könnyedén megmozgattak egy stadionnyi rajongót. Részben introvertáltságuk jegyében a mobiltelefonok használatát is tiltották, a közönség pedig a külvilágot kizárva még mélyebbre merülhetett a zenéjükben.

A Tool és frontembere, Maynard James Keenan a Budapest Aréna színpadán. Fotó: Havran Zoltán

Gitáron Adam Jones Fotó: Havran Zoltán

Ülésekre kiragasztott szöveg helyett ezúttal a hangosbemondóban figyelmeztettek rá, hogy aki az előadás közben, a lelátókon előveszi a telefonját, azt kivezetik, és nincs se visszaút, se kártérítés. A szigor a fotóriporterekre is kiterjedt: a sajtó fényképészei csak az első dal erejéig dolgozhattak, nem készülhetett profi fotó az előzenekarról, a Night Versesről sem, akik tökéletes választásnak bizonyultak, éppúgy, mint 2022-ben a rézfúvósokkal felálló, egy-egy feldolgozással a Tool előtt is tisztelgő Brass Against. Az amerikai trió tisztán instrumentális zenéjére szintén érezhetően nagy hatással volt a Tool progresszív és alternatív metálja, viszont ének híján attól sem kellett tartani, hogy kizökkentenék a fő fellépőre hangolódott közönséget. 

Basszusgitáron Justin Chancellor Fotó: Havran Zoltán

Persze nem mintha lett volna esélyük ellopni a show-t a sztárcsapattól: a Los Angeles-i kvartett ugyanis kristálytiszta hangzással és brutális hangerővel kezdte az előadást a Jambi című számukkal. Míg két éve a 2019-es legújabb albumukat mutatták be, a pandémia miatt hároméves csúszással, ezúttal nincs új lemezük, így aztán a ugyanazzal a dallal kezdtek, mint 2007-ben a Szigeten. A punkosan tüskés hajú Maynard James Keenan ezután tőle szokatlan módon köszöntötte a népes közönséget: 

– Maradjatok itt, maradjatok a jelenben, maradjatok velünk ezen az utazáson

 – monda, személyesen is kérve a telefonálás mellőzését, hozzátéve, hogy ahogy két éve, úgy most is engedik majd felvenni a legutolsó számot. A továbbiakban már inkább csak a hipnotikus énekét hallatta, de beszélt helyette a zene mellett a látvány is. Egy óriási vászon előtt játszottak, amin különféle pszichedelikus képsorok peregtek, és a híres, moziminőségű klipjeiket is megidézték. A csúcs talán mégis Danny Carey dobszólója volt, amelynek alkalmával felső kameraállásból láthattuk őt dolgozni, sőt egy GoPrón keresztül az ő nézőpontját is megismerhettük. Mind az öt lemezükről játszottak egy-két számot, a legtöbbet ezúttal is a Fear Inoculumról, aminek sikerét jól bizonyítja, hogy a közönséget a Pneuma és a Descending című tételek indították be a leginkább. Az ültetett koncert láncreakciószerűen változott állóvá, hiszen ha előtted felálltak, te sem láttál semmit.

A doboknál Danny Carey Fotó: Havran Zoltán

Elképesztő látni, hogy egy ennyire befordult, komplex és emberpróbáló zene is lehet annyira jó, hogy megtöltsön egy sportcsarnokot 2024-ben, és legalább annyira képes megmozgatni a közönséget, mint öt nappal korábban a dallamosabb, gyorsabb és virtuózabban játszó Megadeth a Barba Negra színpadán. Mivel a fémzene többé nem divat, nagyon ritkán hallhatunk világelső metálbandát stadionkoncerten az elképzelhető legjobb látvánnyal és hangosítással.