Nem igazán élték túl az áthangszerelést a Mastodon High Road című számának gitárfutamai, és Anneke magánszáma volt az Apocalyptica által ugyancsak feldolgozott Metallica-klasszikus, a Nothing Else Matters is. Ami egyébként az előadás fő ihletője is volt, amikor a Metallica negyvenedik születésnapjára három éve először állították színpadra a jelen turné zenészeivel együtt. Mint a frontasszony elmondta, a The Gatheringben töltött tizenhárom éve után sok rockzenésszel dolgozott, következett hát a Supercrush! című duója Devin Townsenddel, aki a példaképe is lehetne sikeres szólókarrierjével. Vokális téren ez a dal volt a koncert egyik fénypontja, hiszen itt egyfelől a saját, neki írt sorait énekelte, másfelől Townsend operai hangját is a maga képére formálhatta.

Utána viszont az is kiderült, hogy Anneke nem mindig választ jól: az AC/DC Thunderstruckja Brian Johnsonnal volt az igazi. A többieket viszont lepipálta, de legalábbis felért hozzájuk, például Robert Planthez a Led Zeppelin-féle Kashmir alkalmával. Aztán meglepetésemre érkezett a koncert számomra abszolút csúcsát jelentő Slayer-klasszikus, a South of Heaven, amiről nem gondoltam volna, hogy a kedvencem lesz erről az estéről. A vonósok ezúttal pihenőt kaptak, nem úgy Ruud Peeters zongorista-zeneszerző, aki a végletekig lelassította a legendás metálbanda emlékezetes riffjét, hideglelős, sötét hangulatot teremtve. Ez is újdonság az Apocalyptica feldolgozásaihoz képest: mint bebizonyosodott, a metál dallamai nemcsak vonós hangszerekre, de zongorára is kiválóan ültethetők át, például a tavalyi Rammstein-turné előzenekara is ezt tette a német sztárcsapat számaival.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!