Wade Wilson, azaz Deadpool (Ryan Reynolds) szeretne csatlakozni a Bosszúállókhoz, de ők egy másik szintet képviselnek, így a kérését elutasítják. Hősünk összeomlik és autókereskedőnek áll, még ha a kispolgári lét nem is a szíve leghőbb vágya. Évekkel később újra magára ölti jelmezét, amikor a világát olyan veszély fenyegeti, amiről korábban tudomása sem volt.
A Deadpool & Rozsomák nem titkoltan (a címében is feltüntetve) a nosztalgiára épít, elvégre visszahozza az X-Men mozik legnépszerűbb figuráját, s vele együtt a karaktert több mint húsz esztendeje megformáló Hugh Jackmant. Várható lépés volt, főleg amióta a Disney megvásárolta a Foxot, így az X-Men jogok náluk landoltak. A stúdió legfőbb szándéka, hogy a hanyatló Marvelt a mutánsok behozatalával virágoztassa fel újra, ha már a multiverzumos próbálkozásuk nagyjából megbukott. Kevesen tudják jól kamatoztatni a negyedik fal lebontását, a gúnyos hangnemet, a mindenből vicces csinálni mentalitást, de az első Deadpool ezt csúcsra járatta 2016-ban.
A hatalmas sikere elindított egy hullámot, amely számos izzadtságszagú, lustán megírt zsánerdarabot eredményezett, így a fő kérdés az volt, hogy mennyi szufla maradt még Wade Wilsonban. Shawn Levy műve rögtön a nyitányban igyekszik félredobni bárminemű felelősséget, mely egyszerre tudható be annak a bizonyos hanyag írói húzásnak, ugyanakkor van annyira önironikus, hogy ebben a közegben továbbra is működjön. Az alkotók tudták, hogy a 2017-es Logan – Farkas emlékezetes befejezését össze kell kuszálniuk, ám úgy nyúltak bele a történet fonalába, hogy az szerves részét képezze az új sztorinak és elcsépeltség helyett frappánsan építik a saját világukat. Valahogy így kell megtalálni az arany középutat, miközben a mocskos szájú zsoldos csodásan summázza hányadán állnak jelenleg a szuperhősfilmek Hollywoodban. A harmadik
Deadpool mozi egyik legnagyobb erénye, hogy a humora mit sem változott, maximum még harsányabb lett. Nem kímélnek benne senkit és semmit, stúdiók, karakterek, színészek, filmnyelvi sablonok kapják meg a magukét, mi, nézők pedig remekül szórakozunk a beszólásokon. A címszereplő és Logan vérre menő civódásai nemkülönben hatásosak, a kémia kiváló közöttük.
Borítékolható volt, hogy most sem maradunk cameók nélkül, s valóban számos ismert arc feltűnik hosszabb-rövidebb időre. Amellett, hogy ezek a beköszönések kiszolgálják a csillogó szemű rajongókat, sokszor funkciótlanok.
Itt is akad egy-egy kötelező „fan service”, azaz a rajongók igényeit kiszolgáló elem, ám néhány olyan egyéniség is feltűnik, akikre nem biztos, hogy gondolnánk. Ráadásul ügyesen építik be őket a cselekménybe, élmény nézni a szerepeltetésüket. Ezen felül mintha a Marvel belátná a saját hibáit,, sőt képes lenne nevetni azokon. Biztató lépés a jövőre nézve, kár, hogy a történet kifutása ennek gyökeresen ellent mond. Visszaköszönnek a műfaj unalomig használt sablonjai és végtelenül érdektelennek hat egy újabb világmegmentő kaland. Az első Deadpool a kisebb léptékűsége miatt is tudta belopni magát az ember szívébe, itt ennek már nyoma sincs. Hiába a sok káromkodás vagy a fröcsögő vér, elpusztíthatatlan hőseink tét nélkül lébecolnak, miközben megmentik a napot.
A sokadik ugyanolyan motivációval bíró gonosz és mondvacsinált veszedelem helyett szórakoztatóbb lett volna egy kétórás gegparádé, ahol a humoros ki-beszólások mellett néha levágnak valakit.
A Marvel egyértelműen a Deadpool & Rozsomáktól várja, hogy visszaterelje a nézőket a mozikba, s nem kérdés, hogy a film óriási siker lesz. Az itt feltűnő főbb szereplőkkel valószínűleg a jövőben is találkozni fogunk, de túlzás lenne azt állítani, hogy a képregényes gigász kint van a mocsárból. Az önreflexív, sok esetben túlzó humor a legtöbb esetben betalál, a cameók változatossága megadja amire a rajongók vágynak, noha a teljes élvezeti értékhez nem árt ismerni a régi Marvel-műveket.
A gond annyi, hogy a poénok és laza szkeccsek mellett nem igazán sikerült érdemi történetet írni. Az összkép azért jobbára működik, a szórakozás garantált, de érezhető, hogy Deadpool már egy nagyobb gépezet része, és ez nem biztos, hogy jót tett neki.
