Itt is akad egy-egy kötelező „fan service”, azaz a rajongók igényeit kiszolgáló elem, ám néhány olyan egyéniség is feltűnik, akikre nem biztos, hogy gondolnánk. Ráadásul ügyesen építik be őket a cselekménybe, élmény nézni a szerepeltetésüket. Ezen felül mintha a Marvel belátná a saját hibáit,, sőt képes lenne nevetni azokon. Biztató lépés a jövőre nézve, kár, hogy a történet kifutása ennek gyökeresen ellent mond. Visszaköszönnek a műfaj unalomig használt sablonjai és végtelenül érdektelennek hat egy újabb világmegmentő kaland. Az első Deadpool a kisebb léptékűsége miatt is tudta belopni magát az ember szívébe, itt ennek már nyoma sincs. Hiába a sok káromkodás vagy a fröcsögő vér, elpusztíthatatlan hőseink tét nélkül lébecolnak, miközben megmentik a napot.
A sokadik ugyanolyan motivációval bíró gonosz és mondvacsinált veszedelem helyett szórakoztatóbb lett volna egy kétórás gegparádé, ahol a humoros ki-beszólások mellett néha levágnak valakit.
A Marvel egyértelműen a Deadpool & Rozsomáktól várja, hogy visszaterelje a nézőket a mozikba, s nem kérdés, hogy a film óriási siker lesz. Az itt feltűnő főbb szereplőkkel valószínűleg a jövőben is találkozni fogunk, de túlzás lenne azt állítani, hogy a képregényes gigász kint van a mocsárból. Az önreflexív, sok esetben túlzó humor a legtöbb esetben betalál, a cameók változatossága megadja amire a rajongók vágynak, noha a teljes élvezeti értékhez nem árt ismerni a régi Marvel-műveket.
A gond annyi, hogy a poénok és laza szkeccsek mellett nem igazán sikerült érdemi történetet írni. Az összkép azért jobbára működik, a szórakozás garantált, de érezhető, hogy Deadpool már egy nagyobb gépezet része, és ez nem biztos, hogy jót tett neki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!