A riporter először arról érdeklődött, hogy vajon mit jelent Grandpierre Attila számára a halhatatlanság, amire a zenész azt válaszolta, hogy szerinte léteznek maradandó, örök értékek, szellemiek és lelkiek, ezek az élet javítására, felemelésére irányulnak.
Ahogy A Halál móresre tanítása című lemezünkön üzenjük, bár negatív érzések uralkodnak a mai társadalomban, a végső győzelem az életé. Ha olyan zenét játszunk, amely időtállóan felemeli sok ember életét, akkor az nem lesz az enyészet martaléka. Amíg a legtöbb mai zene a zeneipar manipulatív hatásrendszeréhez tartozik, az életet felemelő zenének mindig lesz hatása, mindig értékelni fogják. A halhatatlanság létezik, mert a szellemi, lelki értékek, az élet értékei örök értékek, nem térben és időben léteznek, hanem az élet örök oksági rendjében. A természettörvények se atomokból állnak, mindenhol érvényesek, vagyis az örökléthez tartoznak
– jelentette ki a zenész, aki riporteri kérdésre válaszolva azt is kifejtette, hogy meggyőződése és tapasztalata, hogy az ősi népzene az életben rejlő kozmikus erő átéléséből és kifejezésvágyból született.
– A legutóbbi évezredekben másfelé megy a civilizáció. Amikor feltűntek az ókori görögök, azt a racionális értelmet helyezték előtérbe, amely az anyagi világra irányul, a lélekközpontú gondolkodást pedig igyekeztek kiküszöbölni. Persze most is vannak ilyen zenék. Néhányukat álomban éltem át, és lemezre is kerültek, és később derült ki, hogy több ezer éve, Ázsiában is játszották őket – tette hozzá Grandpierre Attila, aki arról is beszámolt, hogy
egyszer egy fiatal jakut srác megkereste, hogy mutasson neki sámánisztikus zenéket a Vágtázó Halottkémektől, és amikor ő ezt megtette, a fiatalember a saját kultúrájának dalát fedezte fel benne.
– Ma hajnalban is egy órán át folyamatosan ilyen dallamok és gondolatok bukkantak fel. Tulajdonképpen csoda az, hogy amikor alszunk, álmodunk, átélőképességünk önálló életet él, és egész lényünk átlényegül. Amikor az ember alszik, mentesül a külvilági roham alól. Tesz egy lépést afelé, hogy tisztább legyen az elméje, ez sokat segít. Előfordul, nem is egyszer, hogy ebben a megtisztult tudatállapotban tisztábban látok, könnyebben bukkannak fel eredeti gondolatok és dallamok. Mintha megnyílna az ég, gyorsan fel kell vennem a diktafonomra, hogy később le tudjam írni, meg tudjam hallgatni. Így született a Tündérlány is – ez az, aminek a párját a jakut srác mutatta meg az ősi jakut szakrális zenei gyűjteményében – jelentette ki a zenész. Fehér Enikő megjegyezte, hogy azt tartják, az lehet sámán, aki átkel az ismeretlenen, és túléli. Arról faggatta Grandpierre Attilát, hogy amennyiben a Vágtázó Halottkémek minden koncerten átkel az ismeretlenbe, az nem túl kockázatos-e számukra?
Nincs előre bebiztosítva, hogy megadatik az a csoda, ami a koncerteken rendszeresen meg szokott történni. De ez annál nagyobb csoda számunkra is. Csakhogy az a helyzet, hogy éppen erre szomjazunk: igazi, valódi életre, teljesebb valóságra, az igazi élet teljesebb átélésére. És ez életfontosságú. Ezért életre-halálra megy a játék. Ezt tudjuk mindannyian. És ha mindig minden életenergiánkat mozgósítjuk a felkészülés során is, ha minden oldalunkat és fogékonyságunkat megnyitjuk a magasabb erők előtt, akkor könnyebben megadatik
– tette hozzá Grandpierre, aki azt is felelevenítette, hogy amikor a VHK lassan ötven éve először színpadra lépett, a közönség nem hitte el, amit lát. Ma már másképp fogadja őket a közönség is.
– Kezdetben a zenekar nevét sem hitték el, és azt végképp nem, hogy ez a valami, amit játszunk, az zene. Valami másnak látták és hallották: tiszta őrületről, ördögűzésről, emberré válásról szóltak az első beszámolók. Talán Lugosi Lugo László értette a legjobban, a Világító karosszékek repülnek az űrben című tanulmánya ma is sokszor eszembe jut. Még 1983-ban is, amikor az Ifjúsági Parkban játszottunk, tízezer ember döbbenten állt szájtátva és földbe gyökerezett lábbal. Figyeltek.
– jegyezte meg a zenész, aki azt is elmondta, hogy ma már sokan végigtombolják velük a koncertjeiket. – De ma is vannak, akik lecövekelve, minden sejtjükkel isszák magukba az élményt. Világforradalomról szól az élet minden porcikája. Mi sem adhatjuk alább – jelentette ki a Vágtázó Halottkémek frontembere.
A riporter megjegyezte, hogy üzenetük a zenei világ több szereplőjét is megérintette, ennek egyik eredménye lett a Végtelenből kilőtt nyilak című lemez, amelyen több zenekar is újraértelmezte a dalaikat. Grandpierre Attila azt válaszolta, hogy megtisztelő, és nagy öröm volt viszonthallani másoktól a szerzeményeiket.
– Nem gondoltam volna, hogy ennyi zenekar játszik majd VHK-számokat. Mi is megkértünk párat, és spontán egyre többen csatlakoztak, így harmincnál is több zenekar szólal meg a lemezen. Különleges élmény ezeket más zenekarok látásmódjában újra hallani – jegyezte meg a VHK frontembere.
Az interjúban szó esett még a zenész most készülő, legújabb könyvéről is, melyet a hosszú távú fenntarthatósághoz szükséges szemléleti fordulatról, az életközpontú civilizációról írt.
A Grandpierre Attilával készült teljes interjú a Kultúra.hu oldalán olvasható el.
