Vidnyánszky Attila elmondta, Horváth Lajos Ottó esetében felmerül még egy kérdés is: a baleset kizárólagosan a színház felelőssége-e vagy a színész is visel valamekkora fokú felelősséget? Mint mondta, Szász Júlia kapcsán ez nem merül föl, ha normális lenne a kommunikáció, nagyon hamar tudnának fizetni, Horváth Lajos Ottóval azonban van egy vitájuk a felelősség tekintetében. – Nem oda ment, ahova előtte 33-szor, és a kollégái közül is húszan mentek, hanem egy másik irányba indult el és leesett – fűzte hozzá.
Arra a kérdésre, hogy miért alakult így a viszony Szász Júliával, a vezérigazgató azt mondta: olyan szintű nyomás és fogáskeresés van, olyan befolyásolási kísérlet Szász Júlia kapcsán… – így élünk tizenegy éve, mióta a színházat vezetem – mondta.
El szeretnék pusztítani az intézményt. Ugyanazok az erők, amelyek 1965-ben fölrobbantották [a régi Nemzeti Színház épületét – a szerk.]. Ugyanazoknak az erőknek van jogfolytonosságuk, gondolatfolytonosságuk, és ezek az erők tizenegy éve nagyítóval néznek bennünket, és keresnek fogást rajtunk
Mint a mondta, ez, a színház múltja és jelene szorosan összefügg a kártérítési üggyel, mert nem mérgesedett volna el ennyire a helyzet, ha nem lennének erők, amelyek abban érdekeltek, hogy őket meghurcolják, pellengérre állítsák.
Mindezekkel együtt Vidnyánszky Attila Szász Júlia kapcsán kijelentette:
diákként a színházba hoztam, fogtam a kezét, szakmailag szépen építettem, eljuttattam a Júliáig, vigyáztam rá, jövőt láttam benne. Tényleg azt kívánom, hogy Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia is találjon magának olyan színházat, ahol jobban vigyáznak rájuk, mint ahogy én vigyáztam.
Hozzátette, ezek a sebek elmúlhatnak, behegedhetnek idővel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!