Vidnyányszky Attila az ATV Egyenes beszéd című műsorában elmondta: – Az elmúlt fél évben mindenféle orgánumtól, szakértőtől, újságírótól azt hallottuk, hogy mi [a Nemzeti Színház] nem fizettünk semmit a megsérült színészeknek, erre most kiderült, hogy mégiscsak fizettünk.
Sajnos ezeket a »nem fizettek semmit« dolgokat sosem reagálta le se Szász Júlia, se Horváth Lajos Ottó. Valamiért azonban fontosnak érezte pontosítani, hogy mennyit is kaptak. Nagyon csúnya dolog. Ezekhez az emberekhez én nagyon mélyen kötődtem. Legfontosabb ezt átadnom
– kezdte Vidnyánszky Attila, ám mielőtt a számokra tért volna, a műsorvezető félbeszakította, megemlítve Szász Júlia minapi Facebook-bejegyzését, amelyben a színésznő azt írta, nem ötmillió forintot kapott a nemzeti teátrumtól, hanem csak kéthavi fizetését, 988 922 forintot.
A vezérigazgató erre elmondta, másfél millió forintot három hónapja nem vesz föl a színésznő, a kártérítési előleget, amit azonban Horváth Lajos Ottó fölvett. – Nem reagálták le a 2,4 millió forintos biztosítási ajánlatot sem, amit rögtön adni szeretett volna a biztosító. Nem kommunikálnak. De megfogalmaztak felénk egy nagyon jelentős kártérítési összeget, 7,6 millió forintot fejenként. Mi azt mondtuk erre, hogy természetesen, küldjék el a számlákat, szerződéseket, keresetkiesést stb., ez a fenntartó igénye is. Szász Júliától válasz sem jött, Horváth Lajos Ottó átküldött egy igényt 55 ezer forintra. Tizenötször többet kér, mint amiről átküldött számlát – mondta. Hozzátette, erre jön még a sérelmi díj összege, amelyre többet ajánlottak, mint az átlag, de erre sem jött reakció.
Mint mondta, 6,3 millió forintot kapott Horváth Lajos Ottó eddig, ebből 2,4 millió forint a táppénz. Nagyon kevés táppénzt kapnak, mert ekhóznak – mondta. Ha a kártérítést nem számoljuk, akkor is négymilliót kaptak.
A baleset kapcsán elmondta, csak egy év múlva tudja az orvosi szakvélemény megállapítani, maradandó sérülést szenvedtek-e a színészek vagy sem.
Ahol tudtunk, segítettünk Horváth Lajos Ottónak, és amennyire hagyta, Szász Júliának is
– jelentette ki.
Vidnyánszky Attila elmondta, Horváth Lajos Ottó esetében felmerül még egy kérdés is: a baleset kizárólagosan a színház felelőssége-e vagy a színész is visel valamekkora fokú felelősséget? Mint mondta, Szász Júlia kapcsán ez nem merül föl, ha normális lenne a kommunikáció, nagyon hamar tudnának fizetni, Horváth Lajos Ottóval azonban van egy vitájuk a felelősség tekintetében. – Nem oda ment, ahova előtte 33-szor, és a kollégái közül is húszan mentek, hanem egy másik irányba indult el és leesett – fűzte hozzá.
Arra a kérdésre, hogy miért alakult így a viszony Szász Júliával, a vezérigazgató azt mondta: olyan szintű nyomás és fogáskeresés van, olyan befolyásolási kísérlet Szász Júlia kapcsán… – így élünk tizenegy éve, mióta a színházat vezetem – mondta.
El szeretnék pusztítani az intézményt. Ugyanazok az erők, amelyek 1965-ben fölrobbantották [a régi Nemzeti Színház épületét – a szerk.]. Ugyanazoknak az erőknek van jogfolytonosságuk, gondolatfolytonosságuk, és ezek az erők tizenegy éve nagyítóval néznek bennünket, és keresnek fogást rajtunk
Mint a mondta, ez, a színház múltja és jelene szorosan összefügg a kártérítési üggyel, mert nem mérgesedett volna el ennyire a helyzet, ha nem lennének erők, amelyek abban érdekeltek, hogy őket meghurcolják, pellengérre állítsák.
Mindezekkel együtt Vidnyánszky Attila Szász Júlia kapcsán kijelentette:
diákként a színházba hoztam, fogtam a kezét, szakmailag szépen építettem, eljuttattam a Júliáig, vigyáztam rá, jövőt láttam benne. Tényleg azt kívánom, hogy Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia is találjon magának olyan színházat, ahol jobban vigyáznak rájuk, mint ahogy én vigyáztam.
Hozzátette, ezek a sebek elmúlhatnak, behegedhetnek idővel.
