Minden ízében profi, hangulatos, stílusos és dinamikus koncertet adott Azahriah a Szigeten. A nagyszínpad előtti tér lényegében teljesen megtelt, csak a hátsó területen lehetett sétálgatni. Az időjárás is kedvezett ezen a napon a fesztiválozóknak, meleg volt, de nem dögletes hőség. A fesztivál, amely azt hirdeti, hogy a Szabadság szigete ugyan nyilvánvaló hazugság, mindig az volt, de a szlogen szépen hangzik.
A Sziget kinőtte magát egy amatőr kezdeményezésből egy világszinten is párját ritkító pénzgyárrá, ahol élményekre cserélik a bankjegyeket.
Rengeteg a holland, egyes helyeken csinos kis sátrakból épült negyedeket építettek a derék kálvinisták, nemzeti zászlóval, városnévvel. Ez pedig egyedi, mint mondják. Máshol csak egymás hegyén-hátán lerakják a sátrakat, nincs lehetőség nemzeti negyedeket kialakítani. Itt pedig van, és élnek is vele a táborozók.
A Sziget pedig békés. A kiszolgálók szerint nemigen látni valóban vállalhatatlan figurákat, nincs agresszió, s ami végképp fontos, nincs külső veszély sem. Ez nem Bécs, nem London és nem is Párizs.
A Joker Out szlovén pop-rockja alapvetően eurovíziós, de a vállalható fajtájú, és pont elég szlovén gyűlt össze a Szigeten ahhoz, hogy amolyan hazai koncertet tudjanak adni a fiúk. Még meg is tudja énekeltetni a rajongókat az énekes, tudják a szöveget, remek a hangulat a délutáni bulin. Persze gyűlik a nép Azahriah-ra, a főként külföldiekből álló fesztiválozó tömeg most legalább felerészben magyarrá válik. A Sziget persze politizál, a koncert előtt ugyanis egy aktivista az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától mesél arról, hogy támogatni kell a menekülteket, személyes történetekkel, és adakozásra szólít fel mindenkit. Addig legalább van a stábnak ideje felépíteni a színpadot. Egész nyüzsgő sereg dolgozik a projekten, láthatóan profik vesznek benne részt.
