– Tartalmas nyarat tudhat maga mögött, hiszen Gogol Háztűznéző című darabjában Agafja Tyihonovnát formálta meg, és az alakításért megkapta a Teplánszky Kata-díjat a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján. Nemrég ért véget a marosvásárhelyi turnéjuk. Hogyan élte meg ezeket a pályája szempontjából fontos pillanatokat?
A beregszászi színjátszás a szívügye
– Június végén fejeztük be a munkákat a Nemzeti Színházban és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban, ezután két hetet a családommal tölthettem, de nagyon hiányzott a színház, ami számomra több mint munka vagy tanulás. A nyaram a két teátrum koprodukcióinak a turnéiról szólt, a Háztűznéző című előadást Kisvárdára is elvittük. Amikor megtudtam, hogy én kapom meg a Teplánszky-díjat, nagyon meghatódtam, nem számítottam rá. Az elismerés átvételekor anyukám szavai jutottak eszembe, aki mindig azt mondja, hinni kell abban, hogy a sok munka és alázat egyszer beérik. Ráadásul Agafja Tyihonovna karaktere nagyon közel áll hozzám. Most először nem szerepet kellett átvennem, hanem belőlem dolgozott a rendező, Vidnyánszky Attila. Ezután játszottunk Gyulán, Sopronban, Székesfehérváron, Komáromban, Marosvásárhelyen pedig már az új előadással, Az öngyilkossal turnéztunk.
– A Nemzeti Színházban ezzel az abszurd komédiával indítja az évadot, amelyet ifj. Vidnyánszky Attila rendezett. Milyen karaktert alakít a darabban?
– Az öngyilkos feleségét játszom. Elsőre tartottam a szereptől, mert egy érett nőt kell alakítanom. Ez egy sokkal összetettebb szerep, mint az eddig megformált karaktereim. És tartottam attól is, hogy lelkileg megértem-e, kész vagyok-e erre a feladatra, át tudom-e adni hitelesen.
Izgatottan vártam, milyen lesz a próbafolyamat ifj. Vidnyánszky Attilával, akinek nagyon fontos, hogy jól érezzük magunkat a szerepben.
Ő az a rendező, aki soha nem engedi el a kezünket, minden előadásra a gyermekeként tekint. A próbafolyamat azért volt különösen nehéz, mert ezzel párhuzamosan zajlottak a King Lear show próbái.
– Ez egy Shakespeare-parafrázis a mai világba helyezve, amelyben Lear legkisebb lányát, Cordeliát formálja meg. Mennyire volt nehéz a karakterrel azonosulni?
– Shakespeare eredeti drámájában Cordelia egy megfogható karakter. Egy jóindulatú, szerethető lány, aki félti az apját, és ahogy a magyar népmesékben lenni szokott, a legkisebb lány az igazságért küzd.
Kirill Fokin átiratában azonban Cordelia jóval árnyaltabb, összetettebb.
Anarchistaként buzdítja az embereket, és bár szereti az apját, aki a világ legnagyobb médiaholdingjának a vezetője, próbálja őt felrázni abból a világból, amely körülveszi. Kihívás volt ezt a karaktert eljátszani. Arról nem is beszélve, hogy Kirill Fokin összevonta Cordelia és a bolond szerepét, holott az eredeti műben ez két külön szerep.
– Fel volt adva a lecke.
– Nagyon is! És ez még nem minden. Ugyanis a díszlet- és jelmeztervező, Alekszej Tregubov egy hatalmas rózsaszín nyulat álmodott meg a bolondnak, amit a májusi hőségben embert próbáló volt viselni és ebben játszani, de az első próbától az utolsóig jelmezben és maszkban próbáltam. Kiváló gyakorlat volt ez a testtudat fejlesztésére.
Valerij Fokin rendező mindvégig hitt bennem, hogy képes vagyok megcsinálni. A bemutató után pedig odajött hozzám és azt kérdezte, lenne-e kedvem elmenni hozzá Szentpétervárra, az Alekszandrinszkij Színházba.
– Mit válaszolt?
– Teljesen lefagytam, de persze nagyon jól esett, hogy meghívott, ez számomra egyértelműen a munkám elismerését jelentette. Kozma András tanár úr, aki a darab dramaturgja és fordítója, azt felelte, nem engednek el.
– Ez érthető, hiszen újabb szerepek várják a Nemzeti Színházban. Október 12-én lesz az ősbemutatója Szarka Tamás Esthajnal című darabjának, amelyet Vidnyánszky Attila rendez és amelyben Juliskát, a kocsmáros sánta lányát alakítja. Beavatna az előadás részleteibe?
– Az Esthajnal egy olyan összművészeti előadás lesz, ami egészen biztos, hogy sokat fog megélni.
Amikor Vidnyánszky Attila, aki a Kaposvári Egyetem színművész szakán az osztályfőnököm, ismertette velünk ezt a darabot, azt mondta, úgy képzeljük el, mint a cigány Rómeó és Júliát.
Szarka Tamás Makszim Gorkij Makar Csudra című elbeszélése és A cigánytábor az égbe megy című film nyomán írta meg az Esthajnalt. A szabadság és a szerelem dalai, szövegei szólalnak meg, amelyeket nem lehet úgy meghallgatni, hogy meg ne érintsen. Rengetegen veszünk részt a produkcióban, szerepelnek benne a Karaván Színház és Művészeti Alapítvány művészei is. És csodálatosak a roma zenészek, ahogy ők játszanak, úgy senki nem tud. A hatalmas zenei repertoárt pedig még színesebbé és autentikusabbá teszik a Nemzeti Táncegyüttes táncosai. A látványvilág is lenyűgöző lesz, Galambos Péter csodálatos díszleteket, Berzsenyi Krisztina autentikus jelmezeket készített. Ezzel az előadással a cigányság szenvedélyét, élni akarását szeretnénk megmutatni a közönségnek.
– De előtte még nyílt napot tart a Nemzeti Színház a magyar dráma napján, szeptember 21-én, amelyen ön is részt vesz. Mivel készülnek?
– Egész nap ingyenes programokkal várjuk a családokat. Részleteket láthatnak az érdeklődők a János vitéz, az Esthajnal című előadásokból és Rátóti Zoltán koncertjéből is. A nyílt napon ráadásul kedvezménnyel lehet jegyeket vásárolni a Nemzeti Színház előadásaira.
– Mennyiben más Beregszászon játszani, mint Magyarországon?
– Két csodálatos színházi közegben dolgozhatok, fejlődhetek, ez jóval több, mint amiről valaha is álmodtam. Amikor a Háztűznézőt elvittük Beregszászra, teljesen máshogyan fogadták, mint Magyarországon. Kint sokkal kiéhezettebbek a színházra, a kultúrára az emberek, és sokkal érzékenyebbek is. Azt gondolom, hogy szükség van a színházra kint, most is készülünk egy új darabbal, aminek a részleteiről egyelőre nem árulhatok el semmit.
Életben kell tartanunk a színházat, a színjátszást.
Hiszen a színház egy nemes ügy. Vidnyánszky Attila mondta korábban, hogy a színház egy templom. Én is ebben hiszek. Fontos számomra a hit és Isten. Hiszem, hogy szolgálnom kell a színházat és a közönséget. Színészként kötelességem reményt adni, megnevettetni, megríkatni.
– A fiatal művészek általában választanak példaképet. Ön kit tekint mesterének?
– A legközelebb Szűcs Nelli áll hozzám, akivel szoros barátság, szinte anya-lánya kapcsolat alakult ki köztünk, amióta a Tótékban az anyukámat játszotta. A másik mesteremnek Vidnyánszky Attilát tekintem, akinek végtelenül hálás vagyok azért, mert ilyen fiatalon, egyetemistaként foglalkoztat.
