„Kint sokkal kiéhezettebbek a színházra az emberek, és sokkal érzékenyebbek is” – Polyák Anita a beregszászi színjátszásról

Hiszem, hogy szolgálnom kell a színházat és a közönséget. Színészként kötelességem reményt adni, megnevettetni, megríkatni – vallja Polyák Anita, a Kaposvári Egyetem végzős színművész hallgatója, aki már több szerepben megmutathatta ragyogó tehetségét. A fiatal művésszel a Nemzeti Színházban beszélgettünk az általa megformált karakterekről, a színház jelentőségéről és arról is, hogy miért más Beregszászon játszani, mint Magyarországon.

Polyák Anita számos előadásban lehetőséget kap Fotó: Kurucz Árpád

Polyák Anita szerint Beregszászon életben kell tartani a színjátszást. Fotó: Kurucz Árpád

– De előtte még nyílt napot tart a Nemzeti Színház a magyar dráma napján, szeptember 21-én, amelyen ön is részt vesz. Mivel készülnek?
– Egész nap ingyenes programokkal várjuk a családokat. Részleteket láthatnak az érdeklődők a János vitéz, az Esthajnal című előadásokból és Rátóti Zoltán koncertjéből is. A nyílt napon ráadásul kedvezménnyel lehet jegyeket vásárolni a Nemzeti Színház előadásaira.
– Mennyiben más Beregszászon játszani, mint Magyarországon?
– Két csodálatos színházi közegben dolgozhatok, fejlődhetek, ez jóval több, mint amiről valaha is álmodtam. Amikor a Háztűznézőt elvittük Beregszászra, teljesen máshogyan fogadták, mint Magyarországon. Kint sokkal kiéhezettebbek a színházra, a kultúrára az emberek, és sokkal érzékenyebbek is. Azt gondolom, hogy szükség van a színházra kint, most is készülünk egy új darabbal, aminek a részleteiről egyelőre nem árulhatok el semmit.

Életben kell tartanunk a színházat, a színjátszást.

Hiszen a színház egy nemes ügy. Vidnyánszky Attila mondta korábban, hogy a színház egy templom. Én is ebben hiszek. Fontos számomra a hit és Isten. Hiszem, hogy szolgálnom kell a színházat és a közönséget. Színészként kötelességem reményt adni, megnevettetni, megríkatni.
– A fiatal művészek általában választanak példaképet. Ön kit tekint mesterének?
– A legközelebb Szűcs Nelli áll hozzám, akivel szoros barátság, szinte anya-lánya kapcsolat alakult ki köztünk, amióta a Tótékban az anyukámat játszotta. A másik mesteremnek Vidnyánszky Attilát tekintem, akinek végtelenül hálás vagyok azért, mert ilyen fiatalon, egyetemistaként foglalkoztat.