Megelevenednek az Ismerős Arcok dalai + galéria

Az Ismerős Arcok zenekar a 25., jubileumi évét akusztikus, vonósnégyes kíséretű turnéval zárja, amely március végéig tart. A turné érdekessége, hogy az elmúlt 25 év legjobb dalait dolgozták át akusztikusra, a vonóskíséret pedig tovább erősíti a meghitt, bensőséges hangulatot. Ennek része egy november közepén induló négyállomásos erdélyi koncertsorozat. Különleges művészi produkció keretében is találkozhatunk hamarosan az Ismerős Arcok zenekarral. Egy táncszínházi darab készül dalaikra, amelynek március elsején lesz a bemutatója a csákvári Rátonyi Róbert Színházban. Ennek első közös próbájára érkezünk Csákvárra.

Nyerges Attila a táncszínházi darab próbáján. Fotó: Havran Zoltán

A színház épülete előtt találkozunk Galambos Nándorral, az Ismerős Arcok  zenekar basszusgitárosával, akitől megtudjuk, hogy ma van az első közös próbanap. A gitáros elmeséli, hogy sok beszélgetésen vannak túl Kárai Borbála táncos-koreográfussal, ő kereste meg a zenekart a táncszínházi produkció ötletével. – Boriska meghallgatta az összes dalunkat, kiválasztottunk együtt tizenhármat, amelyeket összefűzött és úgy szerkesztette egymás mellé, hogy kiadtak egy történetet – avat be Galambos Nándor. – Ezáltal minden dalunk más szövegértelmezést kap, mint ahogy eredetileg megírta Nyerges Attila. A dalaink jó része a nemzetünkkel kapcsolatos, de olyanokat is választott, amelyeknek szerelmi vagy más közéleti felhangjai vannak. Számunkra teljesen új helyzet, hogy eljátszunk egy dalt és közben előttünk táncolnak és a táncosok egy sztorit mesélnek el, amelyet a dalaink ihlettek – teszi hozzá. 

Az Ismerős Arcok és Kárai Borbála az első közös próbán. Fotó: Havran Zoltán

Az Ismerős Arcok a táncszínházi darabban

A csákvári Rátonyi Róbert Színházban tavasszal vetődött fel egy új darab színrevitele. A színház igazgatója, Teremi Trixi kérte fel Kárai Borbálát egy új táncszínházi darab rendezésére. A koreográfus említette neki, hogy szereti a nemzeti identitást erősítő, a magyarsággal és történelmi kérdésekkel foglalkozó témákat, ezért az igazgató javasolta, hogy keresse meg az Ismerős Arcok zenekart egy közös produkció létrehozására. Elkezdődtek a beszélgetések, a koreográfus eljárt a koncertjeikre, ismerkedett velük és figyelte, hogy adják elő a dalaikat.

– Felfedezett valamit, amit mi sem tudunk megfogalmazni. Valószínűleg azt érezhette meg, hogy Attila a saját szövegeit énekli, az előadása így belülről fakad. Attila kulcsszereplő lesz a darabban, mert énekesként, dalszerzőként és visszaemlékezőként is látják majd a nézők a színpadon – árulja el Galambos Nándor.

Az első közös próba előtti lázas izgalomban kérdezzük Kárai Borbálát, hogyan kezdődött az együttműködésük. – Először Attilával vettem fel a kapcsolatot, majd Galambos Nándival beszélgettünk a lehetőségekről – meséli a koreográfus. – A dalaik hatására már volt egy elképzelésem, amit felvázoltam nekik, és ezt szűkítettük időben. Attila ajánlotta, hogy legyen az időszak, amit feldolgozunk, 1956 és a hozzá kapcsolódó események. Szűz kézzel nyúltam hozzá a dalokhoz, mert csak néhány számot ismertem korábban. Azt néztem, nekem mit mondanak, így született meg a történet is. Az együttes tagjai szeretik hallgatni, ahogy mesélek a dalokról, mert nekem teljesen mást mondanak, mint nekik és a rajongóknak. Olyan sokatmondóak a dalszövegeik, hogy nem volt nehéz dolgom egy színpadra állítható történetet alakítanom belőlük. Nagyon kedvesek velem a kezdetek óta, ilyet még sosem tapasztaltam, hogy ilyen rövid időn belül szinte csapattagnak tekintenek, pedig más zenekarokkal és előadóművészekkel is dolgozom. 

Ismeretlenből lettek ismerős arcok számomra. Az elképzeléseimre nagyon nyitottak. A történet Attila visszatekintése, mintha ő akkor lett volna fiatal. Beleálmodja magát 1956-ba, ahogy átélte annak az eseményeit és ennek történetét meséli el a dalokkal, mi pedig a tánccal, helyenként prózával kiegészítve. A főszereplő Monori Dominik színművész, aki Attila fiatalkori énje. Egy olyan vizuális megjelenítést hozunk létre, amire eddig nem gondolt senki – mondja Kárai Borbála, aki maga is szerepel a darabban.

Nyerges Attilával a színpadon váltunk pár szót a próba megkezdése előtt.  

– Nagy várakozással vagyunk, mert most látjuk először, mire gondolt valójában Boriska. Eddig csak felvételről próbáltak a dalainkra a táncosok, most élőben egész más lesz nekik is. Vannak dalok, amelyeket csak most hallanak először, mert nem volt olyan felvétel, amit használni tudtak volna a koreográfiához. Ez egy izgalmas folyamat első lépcsője.

– Emlékszem, amikor az Újszínházba mentünk eljátszani az akusztikus műsorunkat, a hangmérnökünk látta a nézőtérről, hogy egész más lett az arcom, ahogy felléptem a színpadra. Mindig vágyam volt, hogy ezek a dalok megszólaljanak valami hasonló környezetben. Így valami egész új értelmet kapnak a szövegek, amiket előadunk, és ez boldoggá tesz. Nagyon kíváncsi vagyok a táncra, mit hoz ki a dalokból Boriska – mondja a zenekar frontembere. 

A színpad lassan megtelik,  a zenészek elfoglalják a helyüket a hangszereik mellett. A táncosok is utolsó bemelegítő mozdulataikat végzik, és felcsendülnek a Szívemben tudlak jól ismert akkordjai. A táncosok mozdulatai valami különös mederbe terelik a dalt. 

A következő szám, a Kerítést bontok erős koreográfiájával rendkívüli hatást gyakorol a nézőtéren ülőkre és az együttes tagjaira is

A Kerítést bontok című dal átütő erejű koreográfiája. Fotó: Havran Zoltán

A rövid szünetben meg is kérdezem a zenekar tagjait, hogy érzik magukat az első számok próbája után. 

A Kerítést bontok sztoriján és előadásmódján teljesen meghatódtam és azon is, mekkora munka van ebben a táncban – mondja Práder Vili. Kovacsik Tamás is megerősíti ezt a gondolatot és azt hangsúlyozza, mennyire aprólékosan kidolgozott minden pillanatuk és mozdulatuk a táncosoknak.  – Olyan erőt kapott a szöveg és a dallam, sosem gondoltam, hogy ennyire tudják egymást segíteni a különböző műfajok – teszi hozzá Nyerges Attila.

 Azt hiszem, egy rendkívüli előadást láthatunk majd a csákvári Rátonyi Róbert Színházban március elsején, a táncszínházi darab bemutatóján.