Az ajándékozás évezredek óta az emberi kultúra része, általa ápoljuk, megerősítjük a kapcsolatainkat és kifejezzük az érzéseinket mások felé, miközben a szeretetünkről, gondoskodásunkról, megbecsülésünkről is tanúbizonyságot teszünk. A korai civilizációkban az ajándékok gyakran szimbolizálták a tiszteletet, az egyetértést és az összetartozást. Az ókori görögök és rómaiak már számos ünnepen, köztük a Szaturnáliákon (a téli napforduló ünnepén, amelyet Szaturnusz isten tiszteletére ültek meg) meglepték egymást ajándékokkal, kifejezve ezzel a jókívánságokat és a barátságot.
Karácsonyfát ajándékba
A középkor elején a karácsony és az újév egybeesett, a feljebbvalók ekkor megajándékozták alattvalóikat, de a keresztény egyház a középkorban betiltotta a karácsonyi ajándékozást a pogány gyökerek miatt. A karácsony népszerűsége nem volt egyértelmű a protestáns világ megjelenése, a XVI. század után sem. A XVII. századtól azonban a karácsony családi ünneppé vált, és az ajándékozás is áttevődött családi körbe.
A legnagyobb karácsonyi ajándék sokáig a karácsonyfa volt.
Kezdetben csak a gyerekek kaptak apró ajándékokat (almát, diót, mogyorót, pénzérmét), a szegényebbek ehető és házilag készített ajándékokat adtak egymásnak.
A fán kívül további kisebb ajándékokat főként a második világháborút követő években kaptak a gyerekek. Ezek többnyire hasznos holmik, saját készítésű játékok voltak.
Már 1860 óta rendeztek karácsonyi vásárt a pesti városháza előtt, ahol főként játékokat, édességet és karácsonyfát árultak. A hazai játékgyártás valamikor az 1800-as évek végén indult meg. Az ipari forradalommal együtt pedig megváltoztak az ajándékozás módjai is. Az előállítás egyszerűsödése, a kereskedelmi tevékenységek fokozatos növekedése lehetővé tette, hogy az emberek könnyebben jussanak hozzá a termékekhez. A napjainkra jellemző nagy ajándékozás csak a XIX. században kezdett megszokottá válni.
Az ajándékozási szokásainkban az igazán nagy változást a XX. század hozta el, reklámok, hirdetések ösztönözték a karácsonyi ajándékok vásárlására az embereket.
A keresztény hagyományokban is jelentős szerepe van az ajándékozásnak. Már a Bibliában, a kis Jézus történetében jelen volt, akit a pásztorok és a háromkirályok ajándékoztak meg születésekor arannyal, tömjénnel, valamint mirhával, de maga Jézus is ajándékként érkezett a Földre. Ez a történet mélyen beleivódott a keresztény kultúrába.
Miért ajándékozunk?
A hagyománynak tehát mély gyökerei vannak, és az idők során számos kulturális és vallási hatás alakította. Az ajándékozás nem csupán egy divatos trend, hanem egy olyan gyakorlat, amely az emberi kapcsolatok elmélyítésére és az öröm megosztására ösztönöz minket.
Napjainkban már az ajándék kiválasztása is tükrözi, mennyire ismerjük a megajándékozott érdeklődését, és fontos üzenetet közvetíthet az ajándékozó és az ajándékozott személy kapcsolatáról.
Az ajándékozást nemcsak az motiválhatja, hogy viszonzást várunk cserébe, hanem annak vágya is, hogy nagylelkűnek és önzetlennek érezhessük magunkat. A karácsonyi ajándékozás mögött rejlő legfőbb motivációk közé tartozik a szeretet kifejezése, az öröm megosztása és a közösségépítés. Az ajándékok általában a gondoskodást, a figyelmet és az elkötelezettséget jelképezik azok iránt, akik fontosak számunkra. A keresztény tradíciók és az ókori szokások egyesítése révén a karácsonyi ajándékozás egyfajta egyetemes örökség lett.
Gary Chapman amerikai író, család- és párterapeuta szerint ötféle szeretetnyelv létezik: elismerő szavak, testi érintések, szívességek, ajándékozás és minőségi idő. Akinek az ajándékozás a szeretetnyelve, a megbecsülés jeleként értékeli, ha valaki időt szán arra, hogy meglepje őt. Az ajándék, mely a szeretet kifejezésének a szimbóluma, egy apróság is lehet, nem a materiális értéktől függ meghatározó szerepe.
Ajándékozás tudatosan
A pazarlás, túlköltekezés ellen tudatossággal tehetünk a legtöbbet.
Manapság egyre többen a fenntarthatóság, a felesleges pénzköltés, a tárgyi ajándékok helyett például kulturális élményt (színházjegyet, koncertjegyet stb.) és ezzel együtt minőségi időtöltést ajándékoznak egymásnak.
A megfelelő ajándék megtalálására azonban időt kell szánni. Ezt már egy XIX. századi újságcikk is megírta:
[…] így karácsony és újesztendő táján százezer élő tanúja bolyong Budapest utcáin, az ünnepi pompába öltözött kirakatok előtt. Házbérnegyed előtt se látni ennyi nehéz gondba borult, tétován nézegető és töprengő embert az utcákon. Ez a sok borús homlokú, bánatos ember mind azon szomorkodik: mivel szerezhetné a legnagyobb örömet valakinek? És napokat tölt el, sőt talán éjszakákat is virraszt át, míg határozni tud.
