Ez a tárlat egy kiállítássorozat legújabb állomása. Komáromban kezdődött, majd Szentendre és Érd következett, és most Kaposváron folytatódik. Fábián Zoltán, a legfiatalabb alkotó elmondta, hogy fontos számukra az együtt gondolkodás, a geometrikus indíttatású, de egyben konkrét művek alkotása.
A kortárs csoportos tárlat alkotói
– A természet maga is geometrikus szerkezetű, és az alkotók geometrikus absztrakciója metafizikus, mert megjelenik benne az időnkívüliség és a halhatatlanság akarása – mondta Farkas Viola művészettörténész a megnyitón. Felhívta a figyelmet, hogy a kiállítások logóján négy négyzetet látunk, az egyik színe eltér a többitől. Eddig a fiatalabb művészre, Fábián Zoltánra utalt az eltérő szín, most a fizikai valójában, személyében már nem jelen lévő Nagámira emlékeztet.
Nagámi szobrászatának gyökere Brancusi és Csiky Tibor művészetében található, életpályája Nemes Ferenc és Heritesz Gábor szobrászatával mutat legközelebbi gondolati rokonságot. Társai közül az ő művészete a legcsöndesebb és ő használja legtöbbet az üres teret. Anyagai a fa, kő, krómacél, plexi, sokszor ütközteti az organikus és mesterséges anyagot. Az anyagok iránti felelősség és etikai hozzáállás, hogy mit tehet és mit nem tehet meg velük
– jellemzi szobrászatát. Minimalista, konceptuális és egyben lírai. Műveinek legtöbb esetben a Fekete Négyzet, vagy egyéb geometrikus, mértanilag fegyelmezett forma az alapja, de sokszor ezeket is ütközteti szabálytalan, organikus formákkal. A különböző ütköztetések, az ellentmondások és az alkalmanként előforduló sorozatszerűség narratívvá teszik Nagámi művészetét.
A geometria mellett a rendszerben és rendszerszerűségben való gondolkodás, illetve ezen rendszerek rendezetlenségi foka, az entrópia és egyéb törvényszerűségek, sorozatok, hálózatok, ritmusok rendezik az életet és a művészetet. Itt állunk most – és nem tudunk nem gondolni a halál és a halhatatlanság, a teremtés és az elmúlás kérdésére – fejtette ki Farkas Viola.
Mint mondta, Csiky Tiborhoz hasonlóan a matematikai és fizikai érdeklődésük is jelentős, Nemes Ferencnél az interferencia kérdése, többeknél az entrópia jelensége is megjelenik.
Fábián Zoltán, Heritesz Gábor, Nemes Ferenc és Nagámi művészete kapcsán még egy fontos fogalom van: az ismétlés. Nemcsak arra a művészetszociológia jelenségre utalok, hogy ismételten együtt állítanak ki, nemcsak a permutációra alkalmat adó, hasonló művek létrehozására gondolok, hanem az egy művön belüli ismétlésre is, a formák sokszor sorozatokba, szekvenciákba rendeződnek.
Az ismétlés önmagunk és a világ megismerésének legfontosabb eszköze, maga a művészet is egy ismétlés, a műalkotás nem alacsonyabb rendű utánzás, hanem a legmagasabb rendű ismétlés, a művészetben megjelenik minden dolog alapvető létmódja, az ismételtség – zárta gondolatait a művészettörténész.
