Az Érd központjában található galériát utolsó tulajdonosáról Gesztelyi háznak is nevezik. Kis „szalon” működött itt egykor. A helyi kulturális élet központja volt, ahol szervezett módon történtek beszélgetések irodalomról, művészetről. A ház az 1840-es évektől a század utolsó negyedéig a klasszicista stílusban épült Pelikán fogadó istállója, cselédlakása volt. A múlt században a Mihályffy asztalos dinasztia és Gesztelyi László állatorvos, költő lakott benne, műemlékileg védett.
A galériában nyílt meg Fábián Zoltán, Heritesz Gábor, Nagámi és Nemes Ferenc kiállítása. Kovács Gergely művészettörténész a kiállítás megnyitóján bemutatta az alkotókat és rávilágított az alkotások közötti kapcsolatra.
Beszélt a szobrászat és festészet egymás mellett élésének történetéről és a 15. században fellángolt paragone-vitáról, melyben az itáliai reneszánsz és a humanizmus kiemelkedő alkotói, gondolkodói vettek részt. Eszerint ezek a művészeti ágak azon versengtek, melyikük felsőbbrendűbb a többihez képest, melyikük a legtökéletesebb kifejezési módszer. A mindkét területen munkálkodó Michelangelo nem foglalt állást a vitában. Neki lett igaza, hisz bár két teljesen eltérő műfajról van szó, mára már kétség sem férhet azok egyenrangúságához. Mint ahogy Kovács Gergely mondta, ezt a szintézist, olaj, vászon, fa, króm és acél tökéletesen koherens egységét bizonyítja ez a kiállítás is, amely három kortárs szobrász és egy festőművész hasonló stílusú, alapállású művei közül válogat.
Elhangzott, hogy a tárlaton szereplő szobrászokat összeköti Csiky Tibor személye, aki Nagámi és Nemes Ferenc Mityenka mestere volt, de vélhetően Heritesz Gáborra is hatást gyakorolt a tokaji alkotótelepen. Kovács Gergely rámutatott, hogy mindhármuk új konstruktivista, a minimal arttól sem független szobrászatában jelentős szerepet játszik a fa, az acél és a vas. Szikár plasztikáik nemegyszer ellentétekre épülnek, formanyelvüket és ikonográfiájukat egyaránt meghatározzák az eltérő anyagok, a különbözően megmunkált felületek, kemény és lágy, rusztikus és sima dichotómiája, továbbá ezek szintetizálása. Nagámi esetében ennek kiindulópontja nemegyszer a fizikai, metafizikai törvényszerűségek vizsgálata, a gravitáció és az egyensúlyi helyzet határainak próbára tétele.
Heritesz műveinek alapját az 1980-as évek második felétől pusztulásra ítélt, fából készült, geometrikus elemekből álló talált tárgyak jelentik, amelyekről nemes fából, fényesre polírozott acélból, rézből, vasból készít másolatokat, némileg Germano Celant munkásságát és az arte povera terminussal illetett irányzatot idézve. Nemes műveinek alapproblémája pedig a kezdetektől a többváltozós rendszerek és törvényszerűségeiknek vizsgálatában és megjelenítésében rejlik.
A kiállításon bemutatott művei izgalmas szintézisét alkotják a véletlennek és az eredendően determinált, fizikai tényszerűségeknek. A művészettörténész szerint hármójuk plasztikai anyagával szinte tökéletes egységet alkotnak Fábián Zoltán konkrét stílusú táblaképei. Ezek a hard edge-szerű kompozíciók lényegében valamennyi tárgyi vonatkozást elvető, Kazimir Malevich munkásságától biztosan nem függetleníthető, geometrikus absztrakciót valósítanak meg. A művész jellemzően a képhordozó és a fizika közti szűk mezsgyén mozog, azt keresi, hogy ezek a jelenségek miként képezhetők le a síkhordozón, illetve hogyan feszítik szét annak kereteit. A formanyelv, a jelkészlet, a helyenként fénnyel teli, mértani formák hálózata fizika, matematikai indíttatású, az entrópia bizonyos kérdéseire keresi a válaszokat. Az itt bemutatott művészet experimentális jellege letagadhatatlan és korántsem véletlen. Az alkotások december 10-ig láthatók az Érdi Galériában.
Borítókép: a kiállítás (Fotó: Sulyok Miklós)
