Erdély nagyasszonya a filmvásznon

A múlt század eleji Erdély kulturális és társadalmi életének meghatározó nagyasszonya, báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét bemutató történelmi dokumentumfilm premierjét láthatta a közönség az Uránia Filmszínházban. Szilvássy Carolát bátorsága, áldozatkészsége, ízlése kiemeli kortársai közül. A maga természete szerint és szabadon című film főszereplője Kádár Noé­mi, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja, aki elegánsan és könnyedén formálta meg a két háború közti Kolozsvár ikonikus nagyasszonyát. A színésznővel beszélgettünk.

– Mégis főszereplője lett a Szilvássy Caroláról szóló filmnek. Hogy esett önre a választás?
– Szebeni Zsuzsa hívott fel. Ha jól tudom, három évig keresték a megfelelő Carolát. Sok vita előzte meg állítólag, és én voltam az első, akinél mindhárman egyetértettek, Ugron Zsolna, Szebeni Zsuzsa és Bertha Lívia. Mint utólag kiderült, a film producere, Molnár-Bánffy Kata is azonnal egyetértett. Szerintük hasonlítok. Én ugyan nem láttam ezt, de dolgozni akartam.

– Mit tett érte, hogy ennyire jól sikerült megformálni Erdély ikonikus nagyasszonyát?
– Nem sokat tettem ezért, mert azt éreztem, hogy bőven elég, ha megcsinálom azt, amit a helyzet kíván. A felvételek előtt sokat beszélgettem a rendezőkkel, kérdeztem, segítettek, előtörténeteket meséltek minden jelenethez. Ez fontosabb volt, mint szerzett tudásból kialakítani egy képet magamnak róla. Jó volt az ő szemükkel megközelíteni. Azt akartam, hogy spontán történjen minden, úgy éreztem, a figyelem segíteni fog. Icipici filmes tapasztalatom volt, és azt gondoltam, magamra és a megérzéseimre kell hallgatnom és bízni abban, amit az operatőröm és a rendezőim kérnek.

– Milyen élményei voltak a film forgatása közben? 
– Nem voltam még forgószélben, de ilyennek képzelem. Gyors, sűrű, mindent hamar, jön a következő jelenet, huszonnégyből ötvennyolcnak lenni, ebédszünet, víz, sminkigazítás, nem jó ez a szoknya, Szebeni Zsuzsa szalad egy másikért, és sosem fárad el, este jókat beszélgetünk, jó embereket ismerek meg, születnek barátságok. Ilyen volt.

– Mennyire tartja fontosnak, hogy ma megismerjék Szilvássy Carola egyéniségét? 
– Szükség van arra, hogy ilyen volumenű nagyasszonyokra emlékezzünk. Ezzel tudjuk életben tartani őket. Mindaddig, amíg emlékezünk, köztünk vannak. Eltűntek a nagy gesztusok, a nagyvonalúság, az értékbe vetett hit, az azért való kiállás, az önfeláldozás. Ez most közhelyesen hangzik, de sajnos minden, ami igaz, azt egy kicsit beborítja a közhely is. Teljesen el tudom fogadni Carola minden általunk ismert döntését, lépését, ez a nő nagy döntéseket tudott hozni, és mert lépni. Kivételes asszony, olyan erőkkel, amelyek ha ma szunnyadnának bennünk, a világgal talán nem lenne semmi baj.

– Hatással lehet az emberekre lassan egy évszázad után Carola személyisége?
– A bemutató után, látva-hallva az embereket, a film eléri ezt a célt. Ha az embernek füle van erre, vagy hasonló értékek mentén próbálja élni az életét, talán elkezdi követni ezeket az irányokat. Hiányzik belőlünk ez a „carolaság”, végtelenül hiányzik.

Ki volt Szilvássy Carola?

Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola (1876–1948) Erdély egyik legrégebbi arisztokrata családja, a Wass család leszármazottja. Különc, különleges egyéniség, aki nemcsak szépségével, eszével, drámai tehetségével, hanem lelkierejével, áldozatkészségével és művészetpártoló hajlamával is kitűnt kortársai közül. Carola a századforduló divatos szépsége, írók, költők múzsája, aki kipróbálta magát a kolozsvári színpadon, az 1910-es években újonnan épült kolozsvári filmgyárban, a Trianon utáni erdélyi irodalmi körökben, a Helikon porondján, Blériot repülőgépén és az afrikai vadonban is. A román betörés idején a lángoló Nagyszebenből legjobb barátnőjével, a miniszterelnök feleségével, Bethlen Margittal és Bánffy Miklóssal százharminc árva gyermeket mentettek ki. Elvégezte a Ferencz József Tudományegyetem bábaképzőjét, és az első világháború kezdetén az elsők között vonult képzett ápolónőként a galíciai frontra.

A hetvenperces történelmi dokumentumfilm játékfilmes elemeken alapuló jelenetbetétek és történelmi kordokumentumok, köztük gyűjteményi és magánarchívumokban felkutatott különleges filmrészletek és fotóanyagok segítségével mutatja be Szilvássy Carola életét és korát.

A film dramatikus jelenetei erdélyi magyar színművészek közreműködésével Erdélyben készültek, Szilvássy Carola életében is fontos és máig fennmaradt helyszíneken. Többek között a Kolozsvári Magyar Operában, a Kolozsvári Botanikus Kertben, a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a marosvécsi Kemény-kastélyban, valamint a gernyeszegi Teleki-kastélyban forgattak.

A film legfontosabb küldetése, hogy a ma élő nemzedékek számára kézzelfoghatóbbá tegye a XX. század első felének erdélyi magyar történelmét, és példát mutasson a társadalmi szerepvállalás fontosságára mai világunkban is. A Carola Egyesület támogatásának köszönhetően Erdély több nagyvárosában is bemutatják, és a későbbiekben erdélyi magyar nyelvű televíziós csatornákon is látható lesz a filmalkotás.

Borítókép: A fiatal színésznő szerint nem hiányozhat belőlünk a „carolaság” (Fotó: Kurucz Árpád)