A csárdás betáncolta magát az emberiség szellemi kulturális öröksége reprezentatív listájára

Farkas Zoltán és Tóth Ildikó táncművészek csütörtökön vették át a Hagyományok Házában azt a dokumentumot, amely igazolja, hogy a csárdás tánc hagyományát az UNESCO felvette az emberiség szellemi kulturális öröksége reprezentatív listájára. Both Miklós, az intézmény főigazgatója a magyar kultúra napjához kapcsolódó ünnepélyes eseményen kiemelte, hogy az elismerés fontos eleme a nemzetközi jelenlét.

Csárdást táncoló művészek a Hagyományok Háza ünnepségén Fotó: Polyák Attila

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO tavaly decemberben a világszervezetnek a paraguayi fővárosban, Asunciónban tartott ülésszakán vette fel a csárdást az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

Átadták az UNESCO-listára felkerült csárdás bejegyzési dokumentumát a Hagyományok Házában. Fotó: Polyák Attila

A csárdás különböző verzióit a mai napig táncolják

Both Miklós főigazgató szerint az UNESCO döntéséért elsősorban a táncosoknak, zenészeknek, hagyományőrzőknek jár a köszönet. Mint hozzátette, a nemzetté váláshoz a kodályi koncepció jegyében kell egy közös kincs és tudás, amin keresztül a nemzeti közösségek szerveződni tudnak. Kitért arra, hogy az elmúlt évtizedekben erős intézményesedés indult el, és ennek eredményeként erős talapzaton áll az, amit korábban a falusi hagyományok elindítottak. Rámutatott, a nemzetközi elismerést sokéves munka készítette elő, amelynek részeként az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság szellemi kulturális örökség szakbizottságának javaslatára a csárdás tánc élő hagyománya 2019-ben felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. Ezt a dokumentációt a Hagyományok Háza szakemberei dolgozták ki.

Agócs Gergely, a Hagyományok Háza főigazgatói tanácsadója az eseményen arról beszélt, hogy az UNESCO-listára kerüléssel saját magunknak is üzenünk azzal, hogy műveljük kultúránkat és csárdást táncolunk.

Amíg értékeink megjelennek különféle nemzetközi jegyzékeken, az nem csak a kulturális diplomácia sikere. Azt is megmutatjuk ezzel, hogy amíg ebben a bolond világban a mindent átható delejező képernyő bűvöleten kívüli tevékenység létezik, addig van remény

– fejtette ki.

Csonka-Takács Eszter, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség igazgatóságának vezetője elmondta, hogy immár nyolc szellemi kulturális örökséggel és két jó megőrzési modellel rendelkezik Magyarország az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség 2003-as egyezményéhez kapcsolódó nemzetközi listáin.

Szellemi kulturális örökség a csárdás mellett a magyar solymászat, a matyó népművészet, a kékfestés, a lipicai lótenyésztés és az üvegművesség is. Ezek együtt hirdetik a magyarországi közösségi kultúra sokszínűségét, életerejét

– jegyezte meg.
Mint fogalmazott, a csárdás az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján található 788 örökségelem közé „táncolta be magát”.

A csárdás tánc az UNESCO egyezménye által megfogalmazott szellemi kulturális örökség lényegét tükrözi, egy dinamikus, folyamatosan fejlődő gyakorlat, amely mélyen összefonódik a közösségek identitásával és kohéziójával

– tette hozzá.

Csárdást táncoltak az ünnepségen. Fotó: Polyák Attila

A csárdás nemzetközi bejegyzési dokumentumát Csonka-Takács Eszter és Soós Gábor, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság főtitkára közösen adta át a csárdást táncoló magyar közösségek nevében két hagyományőrző táncosnak, Farkas Zoltánnak és Tóth Ildikónak.

A csárdás mögött mindig emberek vannak, a táncokban az életük, lelkiségük, hovatartozásuk tükröződik. Külön köszönet illeti Martin György néprajzkutatót és csapatát. Az ötvenes évektől végzett kutatómunkájukkal ők tették lehetővé a következő generációk számára, hogy mi ezeket a táncokat megtanulhassuk

– fogalmazott Farkas Zoltán Batyu.

Soós Gábor azt emelte ki, hogy az immár 788 nemzetközi örökségelem közül nyolcvan-száz kapcsolódik a tánchoz, és közülük 20-25 európai.

A XVIII. századi katonai toborzások során kialakult csárdás különböző verzióit a mai napig táncolják a magyar nyelvterületen – Magyarország nagy részén, Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban. Minden egyes tájegység kialakította a sajátosan rá jellemző verziót, a páros változat és a körcsárdás pedig szerves része a magyarlakta területek lakodalmainak, báljainak. A magyarországi táncházmozgalom hatására a hetvenes évektől felelevenített csárdáshagyomány országszerte különleges helyet foglal el a közösségi alkalmakon és a táncegyüttesek repertoárjában.

A csütörtöki ünnepségen a Hagyományok Házában Farkas Zoltán Batyu és Tóth Ildikó Fecske mellett fellépett a tordasi Pilikék Gyermek Néptáncegyüttes, a nagyecsedi Rákóczi Kovács Gusztáv Hagyományőrző Együttes, a Magyar Állami Népi Együttes, a zenéről a Magyar Állami Népi Együttes zenekara gondoskodott.