Pusker Júlia a magyar hegedűiskolán nevelkedett, és Pauk György még inkább ezt a vonalat erősítette benne. Mint rámutatott, a halálhíre megrendítette a szakmát és azokat a művészeket, akiknek fontos volt az életében.
Hihetetlen, hogy már nincs köztünk. Olyan életútja volt, ami példaértékű, fáradhatatlanul segítette a növendékeit. Nagy űrt hagyott maga után
– tette hozzá.
A hegedűművész arról is beszélt, hogy a tanár úr az egyik órára behozta legendás hegedűjét, egy Stradivarit, amit kipróbálhattak, nagy élmény volt rajta játszani. Az elmúlt tizenhét évben azonban ezt a hangszert egy széfben őriztette, ritkán játszott rajta, 2007-ben visszavonult a koncertezéstől. – A tanár úr tudta, hogy hangszer nélkül maradtam, pontosabban a nővérem hegedűjén játszottam, ezért nemrég felajánlotta nekem a mesterhangszerét, az 1714-es Massart-Antonio Stradivari-hegedűt, ami hatalmas megtiszteltetés. Hiszen benne van az ő szellemisége, zeneisége – mesélte a hegedűművész.
Mint mondta, azért is érdekes egy ilyen több száz éves hegedű, mert számos hegedűművész játszott már rajta. Az első hetekben azt érezte, hogy nem tudja átültetni a zenei elgondolásait a hangszerbe, mert annyira erős a hangszer mondandója, története, hogy azt kell átadni a közönségnek.

Az én kezemben máshogy szól a hegedű, mint a tanár úr kezében. Minden egyes nap rácsodálkozom arra, hogy milyen sokféle személyisége lehet a hegedűnek, és mennyi mindent őriz. Megtisztelő a hangszer történetének részesévé válni
– emelte ki Pusker Júlia, aki szeretné, ha a tanítás fontosabb helyet kapna az életében. Mint fogalmazott, jelenleg néhány magánnövendéket tanít és kurzusokat tart Madridban, de a tapasztalatait örömmel átadná a következő generációnak.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!