„Sohasem felejtem el a rabok arcát, ahogy a könnyek folytak a szemükből” – Pusker Júlia az egyik meghatározó koncertjéről

Pusker Júlia jelenleg Berlinben él, de gyakran hazajár, nem várja meg, míg honvágya lesz. Tavaszig Londonban, Portóban és Bázelben is fellép, a magyar közönség pedig legközelebb január 17-én a Zeneakadémia Nagytermében hallhatja. A fiatal hegedűművésszel szakmai útjáról, tapasztalatokról és novemberben elhunyt mesteréről, Pauk Györgyről is beszélgettünk.

Pusker Júlia hegedűművész Fotó: Csibi Szilvia

Fontos neki a magyarsága és a magyar zeneszerzők népszerűsítése külföldön, ezért gyakran játssza magyar komponisták műveit. – Bartók Béla darabjairól még mindig azt gondolják, nehezek, de hiszem, hogy meg lehet érteni. Szívhez szóló, érthető zene az övé, amitől nem kell félni – vallja a Berlinben élő hegedűművész, aki Beethoven és Schubert darabjait is gyakran műsorára tűzi. Pusker Júliára 2019-ben figyelt fel a nemzetközi közönség, amikor a brüsszeli Erzsébet királyné versenyen egyedüli magyar versenyzőként ötödik helyezést ért el. De megkapta többek között a Junior Prima díjat és a Cziffra-fesztivál díjat, amelyekkel Magyarország legjobb fiatal zenészeit ismerik el.

Pusker Júlia januárban a Zeneakadémián lép fel (Fotó: Csibi Szilvia)

Pusker Júlia sokat köszönhet mesterének, a novemberben elhunyt Pauk Györgynek

Az Erzsébet királyné verseny nagy mérföldkő volt az életemben. Korábban mindig csak álmodoztam arról, hogy elindulok ezen a versenyen. Nagyon érdekelt egyrészt a felkészülés, másrészt a tapasztalatszerzés miatt is. Úgy gondolom, a tanulmányaim itt értek be, meghatározó élmény volt a karrieremben ez a verseny. Ahogy az is, amikor Brüsszelben, egy börtönben adtunk koncertet. Schubert fantáziáját játszottam, ami nagyon szívhez szóló zene. Sohasem felejtem el a rabok arcát, ahogy a könnyek folytak a szemükből

– emlékezett vissza Pusker Júlia, aki szerint egy ilyen koncertnek ugyanolyan fajsúlya van, mintha egy híres pódiumon lépne fel.

Pusker Júlia zenész családba született, ami megalapozta a zene iránti szeretetét, érdeklődését. Nagy hatással volt rá nővére, aki már akkor hegedült, amikor ő megszületett.

Négy-öt évesen arra kértem a szüleimet, hogy én is hegedülhessek

– idézte fel a hegedűművész, aki Ittzés Tamásnál kezdett el hegedülni Kecskeméten, majd Budapesten Szászné Réger Juditnál tanult.

Innen a Zeneakadémiára vezetett az útja az előkészítő osztályba, ahol először Kokas Katalin, majd Kertész István növendéke lett.

A Zeneakadémián folytatott tanulmányok után a londoni Royal Academy of Music hallgatójaként végzett a novemberben elhunyt Pauk György hallgatójaként, akit mestereként tisztelt.

– A tanár úrral Szombathelyen ismerkedtem meg a Bartók-szemináriumon. Tizennégy éven át ismertem őt, ami nagyon hosszú idő. Mindenben támogatott, amikor Londonban tanultam, de azután is kapcsolatban maradtunk, amikor a Queen Elisabeth Music Chapel rezidens művészeként képeztem tovább magam Brüsszelben – fejtette ki.

Pusker Júlia a magyar hegedűiskolán nevelkedett, és Pauk György még inkább ezt a vonalat erősítette benne. Mint rámutatott, a halálhíre megrendítette a szakmát és azokat a művészeket, akiknek fontos volt az életében.

Hihetetlen, hogy már nincs köztünk. Olyan életútja volt, ami példaértékű, fáradhatatlanul segítette a növendékeit. Nagy űrt hagyott maga után

– tette hozzá.

A hegedűművész arról is beszélt, hogy a tanár úr az egyik órára behozta legendás hegedűjét, egy Stradivarit, amit kipróbálhattak, nagy élmény volt rajta játszani. Az elmúlt tizenhét évben azonban ezt a hangszert egy széfben őriztette, ritkán játszott rajta, 2007-ben visszavonult a koncertezéstől. – A tanár úr tudta, hogy hangszer nélkül maradtam, pontosabban a nővérem hegedűjén játszottam, ezért nemrég felajánlotta nekem a mesterhangszerét, az 1714-es Massart-Antonio Stradivari-hegedűt, ami hatalmas megtiszteltetés. Hiszen benne van az ő szellemisége, zeneisége – mesélte a hegedűművész.

Mint mondta, azért is érdekes egy ilyen több száz éves hegedű, mert számos hegedűművész játszott már rajta. Az első hetekben azt érezte, hogy nem tudja átültetni a zenei elgondolásait a hangszerbe, mert annyira erős a hangszer mondandója, története, hogy azt kell átadni a közönségnek.

Pusker Júlia szeretné, ha a tanítás fontosabb helyet kapna az életében (Fotó: Csibi Szilvia)

Az én kezemben máshogy szól a hegedű, mint a tanár úr kezében. Minden egyes nap rácsodálkozom arra, hogy milyen sokféle személyisége lehet a hegedűnek, és mennyi mindent őriz. Megtisztelő a hangszer történetének részesévé válni

– emelte ki Pusker Júlia, aki szeretné, ha a tanítás fontosabb helyet kapna az életében. Mint fogalmazott, jelenleg néhány magánnövendéket tanít és kurzusokat tart Madridban, de a tapasztalatait örömmel átadná a következő generációnak.

Megtudtuk, hogy a közelmúltban többek között a Belga Nemzeti Zenekarral, a Brüsszeli Filharmonikusokkal és a London Mozart Players együttesével is koncertezett. Az Európai Hangversenytermek Szervezete beválasztotta Rising Stars (Feltörekvő csillagok) elnevezésű sorozatába, amelynek köszönhetően a 2023/24-es évadban Európa legrangosabb pódiumain adhatott szólóesteket Hamburgtól Párizsig.

Tavaszig pedig Londonban, Portóban és Bázelben is fellép.

Kamarazenészként olyan művészekkel koncertezett és dolgozott együtt, mint Baráti Kristóf, Várdai István, Frank Braley, Gautier Capuçon, Gary Hoffman, Tommaso Lonquich és Jean-Yves Thibaudet. Szólistaként több hazai zenekarral, közük a Budapesti Vonósokkal, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, az Óbudai Danubia Zenekarral, valamint a Pannon Filharmonikusokkal adott koncertet.

A magyar közönség legközelebb január 17-én hallhatja a Zeneakadémia Nagytermében, ahol az Óbudai Danubia Zenekar Men in Love című koncertjén működik közre, Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét játssza.

Emellett Strauss, Liszt és Bartók szerzeményei hangzanak majd el. A hangversenyen négy különböző szerelmes férfi lelkét idézik meg a gátlástalan csábítótól az egyszerre szánni való és ijesztő mandarinig.