
A 80-as évek újabb sikeres évtized volt számára, nevezetesen a Lángoló Mississippi című filmben való szereplése miatt, hiszen ismét jelölték a legjobb színész Oscar-díjára. Erőteljes alakítást nyújtott mint FBI-ügynök, akit egy újonc kollégájával együtt azzal bíztak meg, hogy a 60-as évek elején fekete polgárjogi munkások rasszista gyilkossági ügyében nyomozzon. Alan Parker rendező úgy emlegette Hackmant, mint „nagyon intuitív és ösztönös színészt”.
A legjobb mellékszereplőnek járó másik Oscar-díjat 1993-ban kapta. A Clint Eastwood rendezte Nincs bocsánat című westernben alakít egy szadista seriffet, Bill Daggettet. Az alkotás a legjobb filmnek járó díjat is elnyerte. Ez mindössze egy évvel azután történt, hogy Hackman szívrohamot követően bypass műtétre szorult.
Hackman ideális választás volt az intelligens, de kíméletlen karakterek megformálására John Grisham regényeinek filmadaptációiban – mint például A cég és Az ítélet eladó –, ez utóbbiban először szerepelt együtt régi barátjával és lakótársával, Dustin Hoffmannal a filmvásznon.
Sokoldalúsága és az a luxus, hogy szabadon választhatott forgatókönyveket, 2001-ben újabb nagyszerű alakításhoz vezetett, a Tenenbaum, a háziátok című, remek kritikákat kapó vígjátékban. Ám 2004-ben Az elnök emberére talál című politikai szatírát követően úgy döntött, hogy visszavonul a színészettől.
Miután abbahagyta a színészkedést, történelmi regények írójaként szerzett magának hírnevet. Négy könyvet írt Daniel Lenihannal közösen, így például a Perdido Star és Az igazság ára címűeket, majd két önálló írói munkát is kiadott.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!