A színészlegenda Eugene Allen Hackman néven látta meg a napvilágot 1930-ban, a kaliforniai San Bernardinóban. Gyermekkorában sokat utazott, mivel szülei elváltak, és különböző rokonoknál nevelkedett. Végül anyai nagyanyjánál telepedett le az illinois-i Danville-ben. Apja elhagyta a családot, amikor Gene Hackman még tizenéves volt, anyja pedig 1962-ben halálra égett, miután részegen cigarettával felgyújtotta a matracát.

Hackman 16 évesen, életkoráról hazudva a toborzóknak, belépett a tengerészgyalogsághoz, és közel öt évig szolgált. Kínában állomásozott, ahol rádiósként dolgozott és lehetőséget kapott műsorvezetésre. Leszerelését követően járta az országot és festegetett, miközben különböző kisvárosi tévétársaságoknak dolgozott, hogy fedezhesse utazásait.
Nekem gondot okoz, ha irányítani próbálnak. Gondjaim vannak a tekintélyelvűséggel – mondta egyszer rövid katonai pályafutásáról. – Éppen ezért nem voltam jó tengerészgyalogos.
Végül a színészetnél kötött ki. A 60-as években beiratkozott a kaliforniai Pasadena Playhouse színiiskolába, ahol az ő és barátja, Dustin Hoffman alakításait ítélték a leggyatrábbaknak. Nem adta fel, New Yorkba költözött. Sikerült is néhány kisebb színpadi szerepet elnyernie, jövedelmét pedig különféle alkalmi munkákból egészítette ki. A New York-i Chrysler Buildingben éjszakai takarítóként is dolgozott, amit később úgy jellemzett, mint élete legrosszabb munkáját.
Szerepelt könnyed vígjátékokban a Broadway-n és a Broadway-n kívül is, ami először kisebb televíziós szerepekhez, majd filmes munkákhoz vezetett.
Első filmszerepét az 1964-es Lilith című alkotásban kapta, amelynek Warren Beatty volt a főszereplője. Alakítása annyira lenyűgözte Beattyt, hogy 1967-ben Hackman megkapta a Bonnie és Clyde című filmben a testvére, Buck Barrow szerepét. Játéka Oscar-jelölést hozott számára a legjobb mellékszereplő kategóriában.
És már meg is érkeztünk egyik legismertebb szerepéhez, amit az 1971-es Francia kapcsolat című amerikai krimiben játszott. Jimmy „Popeye” Doyle nyomozó karaktere meghozta számára a legjobb színésznek járó Oscar-díjat is.
Gene Hackman pályája az Oscar-díj után már csak felfelé ívelt
Olyan, a kritikusok által is elismert filmekben játszott, mint a Magánbeszélgetés és A döntés éjszakája, vagy mint A Poszeidon katasztrófa című kasszasiker.
A filmvászon egyik legnagyobb kemény fiúja volt, mégis könnyedén váltott a komédia műfajára például Az ifjú Frankensteinben, de eljátszotta a Superman és a Superman II-ben a film főgonoszát, Lex Luthort is. Hackman annyira felháborodott azon, ahogy a producerek a rendezővel, Richard Donnerrel bántak, hogy nem volt hajlandó szerepet vállalni a film folytatásban, bár később szerepelt a Superman 4 – Harc a békéért című alkotásban.