Szikora János: A vándorállat szó nem egy rejtett utalás az életemre

Szikora János Jászai Mari-díjas színész, rendező 2012 óta a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója, de hamarosan lezárja életének ezt a szakaszát. A színháznál töltött időszak befejezéseként egy ötrészes beszélgetéssorozatot indít hétfőn, ahol vendégül látja azokat a meghatározó művészeket, akikkel élete különböző korszakaiban találkozott. Beszélgetőtársa Seres Gerda lesz. A leköszönő igazgató a találkozók bevételéből alapítványi forrást teremt, amelyből a színház pályakezdő művészeit támogatja majd a teátrum. Szikora Jánossal beszélgettünk az estekről, múltjáról és jövőbeli terveiről.

Szikora János rendező a Vörösmarty Színház igazgatója. Fotó: Havran Zoltán

– Milyen témaköröket érintenek az estek és kik lesznek a vendégei?

– Február 24-én fiatalkori kalandozásomról lesz szó a rockzene világában. 

Mint minden hatvanas évek végén felnőtt fiatal, a rockzene bűvöletében éltem. Ma már világosan látja mindenki, amit akkor ösztönösen éreztünk: a rockzenére való tombolásunk, a hosszú hajunk, az öltözködésünk a rendszer elleni lázadás volt. Művészként szerencsém volt, mert fiatalon találkoztam Hobóval, Sasvári Sándorral és Feke Pállal.

 Amikor először találkoztam a Vadászat lemez és a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjével, egy állandó belső film forgott bennem, ami arra várt, hogy megvalósítsam a színpadon. Márciusban Ókovács Szilveszterrel és Szinetár Miklóssal az opera világába utazunk. Mindketten meghatározók voltak igazgatóként a pályámon. Beszélgetünk arról a Varázsfuvoláról, amely Miskolcon elindította az operajátszást és amelyben Kovácsházi István kezdte operaénekesi pályafutását. Kovács János karmesterrel felidézzük Richard Strauss Salome-jét, Rálik Szilviával pedig a Mahagonny és az Árnyék nélküli asszony főszerepeiről beszélgetünk. 

Áprilisban a filmek világa kerül terítékre Xantus János, Koltai Lajos, Zsombolyai János és Elek Judit filmjei kapcsán, amelyekben filmszínészként szerepeltem. Aztán átadom a szót olyan színészeknek, akik az én filmjeim meghatározó alakjai voltak: Eszenyi Enikő, Cserhalmi György, Gáspár Sándor és Trill Zsolt.

Májusban Lukács Sándorral, Halász Judittal és Radnóti Zsuzsával a régi Vígszínházba utazunk. Pontosabban abba a korszakváltó időszakba, amikor még színpadon voltak a régi nagyok, de megjelentek már azok a fiatalok is, akik akkor a jövőt, ma pedig a jelent képviselik. Halász Judittal Tordy Géza zseniális alakítását Az ügynök halálában, Lukács Sándor és Radnóti Zsuzsa segítségével pedig Esterházy Pétert, a színpadi szerző alakját vázoljuk fel. Júniusban Szolnokra utazunk a legendás Schwajda-féle színházi műhelybe. Itt mutattuk be napra pontosan kétszáz évvel az eredeti bemutató után a Legenda a Varázsfuvoláról című színdarabot, amelyre Mucsi Zoltánnal és Malek Andreával emlékezünk. Alföldi Róberttel pedig az Amadeus előadásról beszélgetve Darvas Ivánt és Rolla Jánost idézzük meg.

– Megismerhetünk valamit a jövőbeli terveiből?

– A következő évadban lesz egy nagy vállalásunk: Bagó Bertalan, Horváth Csaba és jómagam rendezésében kerül színre a Bartók-triptichon: A csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi és A kékszakállú herceg vára egy este alatt, elemző módon. A színházunk prózai színház, a művek zongorakísérettel hangzanak majd el, egyfajta anatomikus szemlélettel. 

Készülőben van továbbá egy televíziós sorozat, amelyben a nézőket a Délvidék színházainak kalandos történeteibe kalauzolom. Szegeden kezdődik, aztán Szabadka, Újvidék, Varasd és Eszék érintésével Pécsett zárul a kör.