A második világháború fővárosunk történetének egyik legsötétebb időszaka. A Budapest ellen indított ostromot nemcsak a várost védő katonák és a lakosság sínylette meg, hanem jelentős károk keletkeztek az épületekben is. A lakóházakon túl legfontosabb középületeink is romossá váltak, a felrobbantott Duna-hidak pedig égető sebet ejtettek a város ütőerét jelentő folyón.
Illyés Gyula azt írja egy helyütt:
Az ostrom napjaiban minden elveszett. A házaink, az utcáink, a jövőnk.
És valóban, a kiállítás fotóit nézve, olvasva az információkat, adatokat, értjük és érezzük, mire gondolt az író. A nagy molinókon szinte életnagyságban tárulnak elénk a megrendítő pusztítás nyomai.
Egyes becslések szerint a főváros akkori 38 ezer épületéből több mint harmincezer sérült meg, kétezer pedig teljesen elpusztult.
És hiába telt el azóta immár nyolcvan év, az ostrom emlékei a közös emlékezetben és a tárgyi világ szintjén is tovább élnek.
A Budapest ostroma című tárlat négy szekcióban, egy szubjektív, az intézmény gazdag képarchívumából válogatott fotósorozat segítségével mutatja be a látogatóknak az 1944 decembere és 1945 februárja közötti időszakban a főváros legemblematikusabb épületeiben keletkezett károkat. Pesten kiemelten foglalkoznak a Pesti Vigadót ért támadásokkal, amelyek során az épületnek még a tetőzete is beomlott. A budai oldalon a Királyi Palota, de emellett olyan meghatározó épületek sérülései is láthatók, mint a Mátyás-templom, az Országos Levéltár épülete vagy a Vár utcaképét nagyban formáló, középkori eredetű lakóházak.
A kiállítás bemutatja a visszavonuló német csapatok által lényegében megsemmisített Duna-hidak romjait.
Különösen fájó a pusztításnak ezen képsorait nézni, hiszen ezzel kettészakították a várost, hónapokig lehetetlenné téve, hogy a családtagok, barátok, ismerősök pontos információkat tudjanak meg egymás hogylétéről.
A Lánchídról készült fotókat nézve már a szavak is elfogynak. Egyet tudunk érteni Márai Sándorral, aki így fogalmazott:
A Lánchíd felrobbantása volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy a város szíve megállt.
Az ostrom pusztításán túl a tárlat foglakozik a helyreállítási munkák sorával is. Terveket és adatokat olvashatunk, amelyekből feltárul az a hatalmas erőfeszítés, ahogy a város és a benne lakók talpra akartak állni.
A munka pedig azóta is tart, hiszen a kormány napjainkban is komoly összegeket fordít arra, hogy a háborúban megsérült és lerombolt régi épületeket helyre- és visszaállíttassa.
