– Hogyan zajlik egy ilyen rangos elismerés, mint a Jászai Mari-díj kiértesítése?
– Ha jól emlékszem, először kaptam egy emailt, hogy felterjesztettek a Jászai Mari-díjra és szeretném-e átvenni. Természetesen igennel válaszoltam, de ez még csak a felterjesztésben való részvételt igazolja. Aztán március elején kaptam egy másik üzenetet, hogy megkaptam a díjat, és legyek kedves elmenni 13-án az állami elismerések díjátadó ünnepségére a Pesti Vigadóba.
– Mit érzett, amikor meglátta a levelet, és kiderült, hogy megkapja a díjat?
– Meglepődtem, de természetesen nagyon boldog voltam. Elképesztően jólesik, és hálás vagyok, hogy ilyen formában is elismerték a munkámat. Igyekszem mindig a legtöbbet kihozni magamból és napról-napra fejlődni.
Utólag azt érzem – mert kell pár nap, amíg ez az emberben leülepszik, meg felfogja –, hogy mivel csak néhányan kaptunk ilyen fiatalon díjat, számomra még jobban felértékelődik az elismerés.
Így még inkább meghatott és a felelősségét is érzem. Harminchárom évesen megkapni a Jászai Mari-díjat egy hatalmas elismerés, és egy nagy szó.
– Már gyerekkorában is úgy tervezte, hogy színész lesz? Vagy voltak görbe utak, aztán visszatért?
– Egyáltalán nem terveztem, hogy színész leszek, és görbe utak is voltak. Én inkább matematikával és fizikával akartam foglalkozni, mindenképpen természettudományi, természetközeli dolgokkal. Általános iskolában ugyan jártam vers- és prózamondó versenyekre, de csak azért, mert szerettem őket. Aztán nyolcadikban mondtam egy egészen hosszú verset az október 23-i ünnepségen. Akkor odajött hozzám egy számomra nagyon kedves tanárnő és közölte, hogy ennek a fiatalembernek feltétlenül a Debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatára kell mennie. Mivel ezt a szüleim is támogatták, elmentem nyílt napon megnézni az iskolát. Nagyon tetszett a gimnázium hangulata, ezért felvételiztem, és föl is vettek. Így kerültem az Adyba, de ott is megmaradt a biológia, fizika, matematika iránti érdeklődésem.
Én voltam az egyetlen a dráma tagozaton, aki fizikából érettségizett, mert akkor még úgy éreztem, hogy ennek a történetnek is adnom kell egy esélyt. Fél évet jártam is a Debreceni Egyetem mérnöki szakára, de közben elkezdtünk stúdiózni a Csokonai Színházban, és az sokkal izgalmasabb volt, mint az általános géptan.
– Mit gondol, a Bánk bán címszerepe vagy az évek óta repertoáron lévő János vitéz is közrejátszhatott a jelölési folyamat elindításában?
– Nem tudom, hogy ezt így meg lehet-e határozni. Azt gondolom, hogy az összesnek a halmaza, egyben. A János vitézt például már tizenegy éve játszom, lement körülbelül 240 előadás, és én vagyok az egyetlen színész, aki minden egyes előadáson részt vett. De Az ember tragédiájában Ádámot alakítottam, a Lear királyban Edmund Glostert, A Mester és Margaritában Jesuát, ezek mind-mind jó és fontos szerepek. De a Bánk bán címszerepe valószínűleg egy olyan dobbantó volt ebben a történetben, ami beemelt engem a jelölhető személyek közé.
– A jelenleg játszott szerepei közül van kedvence?
– Ez nagyon érdekes, mert nyilván mindegyiket másért szeretem. A Bánk bánt azért is, mert az alapja egy nagyszerű mű, és egyébként egy remek előadás. Mégis, ha egyet ki kell emelnem, ami a legközelebb áll a szívemhez, az a Csíksomlyói passió. Valószínűleg azért, mert sok jó élmény kötődik a darabhoz: 2018-ban eljátszhattuk Csíksomlyón a nyeregben a Nemzeti Táncegyüttes művészeivel, ez pedig felejthetetlen élmény volt. De Debrecen főterén is előadtuk, ahova gyakorlatilag hazamentem, és az is egy nagy vágyam volt, hogy a Kossuth téren játszhassak. Sőt az esztergomi bazilika előtt is felléptünk a darabbal, ahol még monumentálisabb volt az egész.
Ugyan ebben az előadásban nem a főszerepet játszom, hanem a tanítványt, de valamiért ez áll a legközelebb a szívemhez. Érdekes, hogy nem a szerep nagyságától függ, hogy melyik darabot szeretem a legjobban.
– Valóban lenyűgöző lehet Csíksomlyón a nyeregben játszani. Jól tudom, hogy a hegyek visszaverik a hangokat?
– Igen, visszaverik és ott volt körülbelül 25 ezer ember az előadásunkon. Elképesztő élmény volt, főleg úgy, hogy nekem egy régi álmom is teljesült. Abban az évben, amikor fölvettek minket a Kaposvári Egyetem színész szakára, nyáron elutazunk Csíksomlyóra, akkor voltam ott először. A családommal álltunk a nyeregben, annál a bizonyos Hármashalom-oltárnál. Nem volt ott senki rajtunk kívül. És körbenézve arra gondoltam, milyen jó lehetne itt egyszer játszani. Itt volt az István, a király, itt vannak a búcsúk, amiket rendszeresen nézek a tévében, biztos, hogy itt fantasztikus dolog lehet fellépni. És ez megadatott.
A Jászai Mari-díjas színművész legújabb szerepében rappel és gitározik is
– Van szerepálma?
– Nem igazán. Mindegyik feladatban meglátom azt, ami a kihívás. Így kifejezett szerepálmaim nincsenek, inkább témák vannak, amikkel szeretek foglalkozni, vagy helyszínálmaim vannak. Egy ilyen volt a csíksomlyói nyereg. De szívesen eljátszanám például az Egri csillagokat az egri várban is.
– Jelenleg mire készül?
– Általában pozitív karaktereket szoktam játszani a Nemzeti Színházban, de március 21-én bemutattuk Molnár Ferenc Liliomját, amiben Ficsúrt alakítom.
Ő egy igazi, minden hájjal megkent gazember. A darabban rappelek, gitározom, lopok, rabolok, részegeskedek, ilyen karaktert még nem alakítottam színpadon. És borzasztóan élvezem, hogy teljesen másmilyen szerepet játszom. Nagyon tetszik, hogy végre lehetek én is kicsit rosszfiú.
