A Jászai Mari-díjas színművész rappel, gitározik és még rabol is új szerepében

Berettyán Sándor 2017-től tagja a Nemzeti Színháznak. Olyan darabok címszerepeiben láthatták színpadon, mint a több mint kétszáz előadást megélt János vitéz, vagy a Bánk bán. Idén március 13-án átvette a színművészeknek adható legmagasabb magyar állami elismerést, a Jászai Mari-díjat. A mindössze harminchárom éves fiatal tehetséget a díjról, szerepeiről és álmairól is kérdeztük.

Fotó: Ladóczki Balázs

– Nem tudom, hogy ezt így meg lehet-e határozni. Azt gondolom, hogy az összesnek a halmaza, egyben. A János vitézt például már tizenegy éve játszom, lement körülbelül 240 előadás, és én vagyok az egyetlen színész, aki minden egyes előadáson részt vett. De Az ember tragédiájában Ádámot alakítottam, a Lear királyban Edmund Glostert, A Mester és Margaritában Jesuát, ezek mind-mind jó és fontos szerepek. De a Bánk bán címszerepe valószínűleg egy olyan dobbantó volt ebben a történetben, ami beemelt engem a jelölhető személyek közé.

A János vitézt tizenegy éve játssza a teátrum  (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

– A jelenleg játszott szerepei közül van kedvence?

– Ez nagyon érdekes, mert nyilván mindegyiket másért szeretem. A Bánk bánt azért is, mert az alapja egy nagyszerű mű, és egyébként egy remek előadás. Mégis, ha egyet ki kell emelnem, ami a legközelebb áll a szívemhez, az a Csíksomlyói passió. Valószínűleg azért, mert sok jó élmény kötődik a darabhoz: 2018-ban eljátszhattuk Csíksomlyón a nyeregben a Nemzeti Táncegyüttes művészeivel, ez pedig felejthetetlen élmény volt. De Debrecen főterén is előadtuk, ahova gyakorlatilag hazamentem, és az is egy nagy vágyam volt, hogy a Kossuth téren játszhassak. Sőt az esztergomi bazilika előtt is felléptünk a darabbal, ahol még monumentálisabb volt az egész. 

Ugyan ebben az előadásban nem a főszerepet játszom, hanem a tanítványt, de valamiért ez áll a legközelebb a szívemhez. Érdekes, hogy nem a szerep nagyságától függ, hogy melyik darabot szeretem a legjobban.

– Valóban lenyűgöző lehet Csíksomlyón a nyeregben játszani. Jól tudom, hogy a hegyek visszaverik a hangokat?

– Igen, visszaverik és ott volt körülbelül 25 ezer ember az előadásunkon. Elképesztő élmény volt, főleg úgy, hogy nekem egy régi álmom is teljesült. Abban az évben, amikor fölvettek minket a Kaposvári Egyetem színész szakára, nyáron elutazunk Csíksomlyóra, akkor voltam ott először. A családommal álltunk a nyeregben, annál a bizonyos Hármashalom-oltárnál. Nem volt ott senki rajtunk kívül. És körbenézve arra gondoltam, milyen jó lehetne itt egyszer játszani. Itt volt az István, a király, itt vannak a búcsúk, amiket rendszeresen nézek a tévében, biztos, hogy itt fantasztikus dolog lehet fellépni. És ez megadatott.

A Csíksomlyói passióban a Tanítványt alakítja Berettyán Sándor (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

A Jászai Mari-díjas színművész legújabb szerepében rappel és gitározik is

– Van szerepálma?

– Nem igazán. Mindegyik feladatban meglátom azt, ami a kihívás. Így kifejezett szerepálmaim nincsenek, inkább témák vannak, amikkel szeretek foglalkozni, vagy helyszínálmaim vannak. Egy ilyen volt a csíksomlyói nyereg. De szívesen eljátszanám például az Egri csillagokat az egri várban is.

– Jelenleg mire készül?

– Általában pozitív karaktereket szoktam játszani a Nemzeti Színházban, de március 21-én bemutattuk Molnár Ferenc Liliomját, amiben Ficsúrt alakítom. 

Ő egy igazi, minden hájjal megkent gazember. A darabban rappelek, gitározom, lopok, rabolok, részegeskedek, ilyen karaktert még nem alakítottam színpadon. És borzasztóan élvezem, hogy teljesen másmilyen szerepet játszom. Nagyon tetszik, hogy végre lehetek én is kicsit rosszfiú.