– Hogyan zajlik egy ilyen rangos elismerés, mint a Jászai Mari-díj kiértesítése?

– Ha jól emlékszem, először kaptam egy emailt, hogy felterjesztettek a Jászai Mari-díjra és szeretném-e átvenni. Természetesen igennel válaszoltam, de ez még csak a felterjesztésben való részvételt igazolja. Aztán március elején kaptam egy másik üzenetet, hogy megkaptam a díjat, és legyek kedves elmenni 13-án az állami elismerések díjátadó ünnepségére a Pesti Vigadóba.
– Mit érzett, amikor meglátta a levelet, és kiderült, hogy megkapja a díjat?
– Meglepődtem, de természetesen nagyon boldog voltam. Elképesztően jólesik, és hálás vagyok, hogy ilyen formában is elismerték a munkámat. Igyekszem mindig a legtöbbet kihozni magamból és napról-napra fejlődni.
Utólag azt érzem – mert kell pár nap, amíg ez az emberben leülepszik, meg felfogja –, hogy mivel csak néhányan kaptunk ilyen fiatalon díjat, számomra még jobban felértékelődik az elismerés.
Így még inkább meghatott és a felelősségét is érzem. Harminchárom évesen megkapni a Jászai Mari-díjat egy hatalmas elismerés, és egy nagy szó.

– Már gyerekkorában is úgy tervezte, hogy színész lesz? Vagy voltak görbe utak, aztán visszatért?
– Egyáltalán nem terveztem, hogy színész leszek, és görbe utak is voltak. Én inkább matematikával és fizikával akartam foglalkozni, mindenképpen természettudományi, természetközeli dolgokkal. Általános iskolában ugyan jártam vers- és prózamondó versenyekre, de csak azért, mert szerettem őket. Aztán nyolcadikban mondtam egy egészen hosszú verset az október 23-i ünnepségen. Akkor odajött hozzám egy számomra nagyon kedves tanárnő és közölte, hogy ennek a fiatalembernek feltétlenül a Debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatára kell mennie. Mivel ezt a szüleim is támogatták, elmentem nyílt napon megnézni az iskolát. Nagyon tetszett a gimnázium hangulata, ezért felvételiztem, és föl is vettek. Így kerültem az Adyba, de ott is megmaradt a biológia, fizika, matematika iránti érdeklődésem.
Én voltam az egyetlen a dráma tagozaton, aki fizikából érettségizett, mert akkor még úgy éreztem, hogy ennek a történetnek is adnom kell egy esélyt. Fél évet jártam is a Debreceni Egyetem mérnöki szakára, de közben elkezdtünk stúdiózni a Csokonai Színházban, és az sokkal izgalmasabb volt, mint az általános géptan.
– Mit gondol, a Bánk bán címszerepe vagy az évek óta repertoáron lévő János vitéz is közrejátszhatott a jelölési folyamat elindításában?