Közel száz éve folyik alkotómunka a magyar művészettörténet egyik legmeghatározóbb helyszínén

A Szentendrei Régi Művésztelepen közel száz éve folyik alkotómunka. Az eltelt évtizedek alatt számos fontos, hazai képzőművész hozta létre itt életművének jelentős fejezeteit. A művésztelep műtermeiben jelenleg tíz festőművész – Aknay János, Balogh István Vilmos, Baksai József, Bánföldi Zoltán, Bereznai Péter, Buhály József, Horváth Lóczi Judit, Knyihár Amarilla, Krizbai Aleksz, Martin Henrik – dolgozik nap mint nap: a június 6-án nyíló legújabb, Kapcsolat című tárlaton az ő festményeikben mélyedhetnek el az érdeklődők.

Knyihár Amarilla Viszonylat című alkotása Fotó: DENHODA

Kapcsolat, kapcsolódás

Mind a tíz alkotó formanyelve autonóm és egyedi, mégis fellelhetők bennük közös vonások, kapcsolódások, a szentendrei művészeti hagyományok: a geometrikus, konstruktív kompozíciók és a festők városának természeti kincseiből ihletett látványképek.

Martin Henrik Hieron-sorozatából származó kompozíciója (Fotó: Fodor Dániel János)

– A Szentendrei Régi Művésztelep alkotóinak aktuális kiállítása a kapcsolat fogalma köré összpontosul, és jellemzően az alkotók legfrissebb munkáiból válogat. A műalkotások sokrétűen mutatják be a központi gondolat mélységeit – emelte ki Sipos Tünde művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora. 

– A tárlat arra ösztönzi látogatóit, hogy saját kapcsolatainak és kapcsolódásainak mélységeiről gondolkodjon el – hiszen személyes életútjainkat az önmagunkhoz és másokhoz fűződő viszonyaink határozzák meg

– mondta Sipos Tünde.

Geometrikus formák

A kiállítás címét Aknay János két emblematikus festménye ihlette, melyeken a geometrikus formák egymás vetületében rendeződnek össze, és ily módon hozzák létre a térbeliségben kibomló formarendet. Szintén mértani formák jelentik Bereznai Péter festményeinek is a lényegét, melyek szikár, homogén felületeken keresztül az égi és a földi dimenziókat összekötő jelenségek kapcsolatáról gondolkodtatnak el. Horváth Lóczi Judit legújabb festménysorozatának darabjai is hasonló struktúrákat mutatnak: festményei a családdal való szoros viszonyról mesélnek, a gyerekek kiemelt inspirációs forrást jelentenek a képek megszületésében, akik fontos szerepet töltenek be az alkotói munka mindennapjaiban is.

– Bízom benne, hogy a kiállítási anyag, azon belül is saját munkáim többféle olvasatban is megidézik a kapcsolat fogalmát. A legfrissebb képeket ugyanis a 9 és 10 éves fiaimmal közösen terveztem. Egymásra reflektálva, figyelve alkottunk, mintegy párbeszédet folytatva a művészet nyelvén. Másrészt látom ezekben a festményekben és kisplasztikákban a szentendrei művészek tudatalattimban lerakódott hagyatékát is. A ritmusok, a színek, a vastag kontúrok mind kapcsolódnak a nagymesterek munkáihoz. Abban is biztos vagyok, hogy a művésztelepen alkotó társak munkáival is kapcsolódnak majd a kiválasztott alkotások. Ez azonban majd csak a kiállítótérben nyer bizonyosságot – emelte ki a festőművész. 

Mindent átlényegítő fény

Martin Henrik Hieron-sorozatából származó kompozíciója megeleveníti az ókori görög építészetből ismert, istenség szobrát befogadó teret. A mű a lét misztériumára, a fizikai és a szellemi világ összefüggéseire irányítja a figyelmet. A tér és az idő konstellációját részletezik Buhály József vegyes technikájú művei is. Közöttük olyan motívumokat fedezhetnek fel a szemlélők, amelyek kifejezetten szentendrei helyszínekhez kötődnek.

Több festmény meghatározó része a fény vibráló jelenségeinek bemutatása. 

Krizbai Aleksz kompozícióján a földszínek matériát képző dimenzión sejlik át az éteri, mindent átlényegítő fény. Knyihár Amarilla pedig szintén egy fényjelenség tükrében mutat természeti motívumokat. Viszonylat sorozatának festményei hűen tükrözik, hogy a reflexek által a látvány egyes részletei miként kerülnek más megvilágításba. – A „kapcsolat” kifejezés két vagy több dolog, fogalom vagy látvány (tér, szín, forma, arány) szimultanitását, viszonylatát, analízisét, ellentétét, egymásra hatását, reflexióját, tükrözését jelenti az én értelmezésében. Festészeti hitvallásom, hogy egyenként, önmagukban nem értelmezhetőek a dolgok, minden esetben a környezet befolyásolja az észlelésüket, érzékelésünket, hatással van minden a környezetünkre, de mi is hatással vagyunk másokra, tehát minden viszonylat, viszonyítás, vagy ahogyan Marcell Duchamp fogalmazott, minden kontextus kérdése – hangsúlyozta Knyihár Amarilla.

Psziché és emóciók

Az elképzelt és a létezőként megélt valóság átmeneteit eleveníti meg Bánföldi Zoltán az alkotásain, melyek egy fiktív hős, Giovanni Risi mesés kalandjait mesélik el. Szintén a tudattalanban játszódó dimenzióból, és a gondolatok ösztönös áramlásából inspirálódtak Balogh István Vilmos művei is. Ezen festmények a szemlélő elé tárják, hogy az önmegismerésben mennyire fontos kapcsolatot teremtünk a bennünk jelenlévő psziché és emóciók világával is. Baksai József nagyméretű festményei úgyszintén hasonló folyamatoknak a gondolatához csatlakoznak, melyek egyúttal drámai megélésekhez, felismerésekhez is vezetnek.

A tárlat ingyenesen megtekinthető szeptember 7-ig a Szentendrei Régi Művésztelep nyitvatartási idejében.

A tárlat kurátorai Jusztusz Noémi, a Petőfi Kulturális Ügynökség alkotóművészetekért felelős osztályvezetője, Sipos Tünde művészettörténész, Bereznai Péter és Martin Henrik festőművészek.