Ám különösen a képzőművészeti pályázat kapcsán nem árt felidézni, hogy a kiemelkedő irodalmi és politikai pályát befutó Jókainak komoly képzőművészeti kötődései is voltak: – Jókait fiatalon legalább annyira érdekelte a festészet, mint az irodalom. A sors úgy hozta, hogy végül az írás lett számára a fő kifejezési forma, ennek ellenére idős koráig rajzolt és festett is. Diákévei alatt a Pápai Református Kollégiumban barátkozott össze Orlai Petrich Somával és Petőfi Sándorral. Akkoriban még egyikük sem a későbbi pályájuk iránt érdeklődött leginkább. Orlai Petrich író, Petőfi színész, Jókai pedig festő szeretett volna lenni.
Ebből is látszik, hogy az igazi tehetség több mederben is megtalálhatja a folyásirányt. Ennek ellenére a későbbi remekművek bizonyítják, hogy a fókuszváltással azért mindhárman jól jártak
– mesélte a programigazgató. Ezt a pályázóknak sem árthat észben tartani, mivel a kiírás rendkívül nagy szabadságot hagy a művészeknek. Alkotás közben ugyanúgy támaszkodhatnak Jókai műveire, szellemi örökségére, mint az életrajzára.
Tulajdonképpen még az egyetlen fontosabb kikötés is nagyon szabadon értelmezhető, miszerint a pályaművek a kortárs képzőművészet nyelvén szólaljanak meg.
Szabó Tamás ezzel kapcsolatban elárulta: semmilyen módon nem szűkítenék az értelmezést, mivel fontos célkitűzésük volt az is, hogy mindenki a saját felfogása, elképzelése szerint tudjon elindulni a pályázaton.
– Műfaji megkötöttség sincs, a jelentkezők többek között grafikákkal, festményekkel és installációkkal is pályázhatnak. Remélhetőleg ez a fajta alkotói szabadság számos izgalmas és sokszínű megközelítést eredményez majd, és talán egy ilyen pályázat esetében ez a hozzáállás tehet a legtöbbet Jókai irodalmi örökségéért – mondta.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!