„Amikor hallottam a szomorú hírt, tudod, mi jutott azonnal az eszembe ? Jó pár éve, amikor Eszterbauernél voltunk valami szüreti mulatságon, és Omega-koncert volt a főtéren, amit a VIP-ból élveztünk, de rettentően. Valószínűleg az esemény azért is maródott úgy belém, biztos te is emlékszel, úgy adták le a koncertet, hogy egy hangtechnikusuk meghalt Pesten. Ők elindultak a koncert miatt Szekszárdra, és ott hallották a hírt, hogy az az évtizedek óta velük levő – mondhatni barátjuk – elhunyt. Mindennek ott voltunk tanúi a színfalak mögött. A Meki meg a Benkő váltott pár szót, és mondták, lenyomják a technikus tiszteletére, nem hátrálnak ki. De ami még ezeknél is jobban bennem van, hogy a késő éjszaka folyamán – ami nekem nem mindig szokott összejönni – a kiváló vacsora után, kint a szabadban szivarkázgattunk, ő veled szemben állva a koncert, a haláleset után, szemernyi fáradtság nélkül az arcán, mondhatni lelkesen élte újra a majd’ hat évtizeddel korábban történteket. Talán ti voltatok az utolsók… Történt valami hasonló? Meg tudod ezt erősíteni, vagy defektes vagyok? Vagy ilyen kib...szott okos? Évekre visszamenőleg is tényleg lehet így emlékezni olyan dologra, amiben nem szereplő az ember, csak klassz, és jó volt ott lenni? Na ennyi… Csak ez ugrott az agyamba a 10 órás hírek után ! Üdv. E.”
