– Már egy éve a „kis” Magyarországba vagyunk zárva. Szomorú tapasztalat, hogy a trianoni határok is újra „megerősödtek”, nem járhatunk a határon túlra, megszakadtak a kapcsolatok. A Hazajáró működését, életét hogyan alakította át a vírus?
– Általában tavasztól őszig forgatjuk az epizódok javát, míg télen csak néhány filmet készítünk. Így volt ez tavaly is, amikor beköszöntött egy új világ korlátozásokkal, határlezárással, nekünk pedig fogytán voltak a filmjeink.
Figyelmünk ekkor a szűkebb pátriánk, a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei felé fordult, ahol egykoron megismerkedtünk a természettel és a természetjárással és amelyhez ezer szállal kötődünk, így szinte jutalomjátékkal ért fel a hazai helyszínek bemutatása.
A nyári lazítások aztán lehetővé tették, hogy visszatérjünk az eredeti koncepcióhoz és a régi hazát járjuk. Ekkor főleg az Őrvidéken, Bácskában, Bánátban, Szlavóniában forgattunk, majd az újabb lezárások óta negatív teszttel és munkaszerződéssel Erdélyt és a Partiumot jártuk. Igazából folyamatosan alkalmazkodunk az aktuális vírushelyzethez.
– Nemrég az Erdélyi-szigethegységben jártak. Milyen volt így a lezártságban bandukolni a határon túl?
– Azért is volt jó érzés kelet felé átlépni a trianoni határt, mert lassan már egy esztendeje jártunk arrafelé utoljára. Akkor a Pádisban és a Meszes-hegységben forgattunk, míg idén februárban a Réz-hegységben és a Királyerdőben, tehát a Partium és Erdély határát jelentő hegységektől nem mentünk keletebbre. Igyekeztünk most inkább hegyvidéki filmeket készíteni, mintsem „falujáró” síkvidékit, hisz ebben a helyzetben nehéz összehozni a magyar közösségeket. Remek magyar emberekkel azonban így is találkoztunk Micskétől Élesdig, Tótitól Csizérig, és persze a két filmben természeti kincsekben sem lesz hiány.
– Hová készülnek legközelebb?
– Március végén újfent a Partiumba készülünk, ezúttal az Aradi-hegyalját és a Béli-hegységet fogjuk bejárni és kameráinkkal felfedezni.

– Nemrég jelent meg a Hazajáró szemmel című album, egy kis vigasz azoknak, akik most arra kényszerülnek, hogy otthon üljenek, de ahogy lapozgattam, nagyon felcsigázott: már alig várom, hogy elindulhassak felfedezni a Kárpát-medencét. Lélekerősítőnek szánták?
– Régi álmunk vált azzal valóra, hogy könyv formájában is megjelent a Hazajáró; hogy ez éppen egybeesett a járvánnyal és a bezártsággal, az pusztán véletlen. A könyv elsődleges célja egyébként az, ami a műsoré is, hogy minél többeket indítson el a régi haza alaposabb megismerésének útján. És természetesen lélekerősítő is, hisz mind a filmjeinkben, mind e könyvben visszaköszönő szereplők – legyenek azok erdők, hegyek, tanok vagy emberek – valódi értékeket tükröznek egy lélekveszejtő korban.
Persze nincs az a kép vagy filmkocka, amely pótolhatná a személyesen átélt élményeket, ezért mindenkit arra buzdítunk, hogy amint lehet, keljen útra.