Kiruccanás kis nehézségekkel, nagy sikerrel
Már az is nehézséget okozott akkoriban egy zenekarnak, hogy nyugatra utazzon, de ezen az Omega akkorra már túl volt, hiszen 1968-ban kétszer is jártak a ködös Albionban, s ott is sikert arattak, nagylemezt is megjelentettek. Megjelenését tekintve ez volt holtversenyben az első, ugyanis a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, Erdős Péter instrukcióitól hajtva, nagyon gyorsan készített velük egy magyar nyelvű lemezt, nehogy lemaradjon a magyar lemezipar az angoltól. Az angliai időjáráshoz képest egészen más időjárás fogadta őket: szikrázó napsütés és pálmafák mindenhol. Amíg azonban odajutottak, történt egy s más. Odafelé először a jugoszláviai Palicson álltak meg koncertezni, ami azért volt érdekes helyzet, mert előző évben az Illés és a Corvina játszott ugyanitt, váltakozó sikerrel. Kóboréknak viszont akkor azt mondták, hogy sikerült megerősíteniük a magyar rockzene renoméját, mert hatalmas sikertt arattak. Kóbor János ezt így kommentálta: – Ez nem meglepő, hiszen jó erős anyagot vittünk, ekkorra már volt három nagylemezünk és számos kislemezünk, volt miből összeállítani a repertoárt. Ezután Nizzában álltunk meg újra szerepelni, így a Francia Riviérán is kezdtek megismerni bennünket. Egy nagy szabadtéri bulit adtunk, kifejezetten tetszett ott is mindenkinek a produkciónk. Itt három-négy napot töltöttünk, majd mentünk Barcelonába, onnan hajóztunk át Mallorcára. Ezek a koncertek nagyon jól jöttek, hogy ráhangolódjunk a spanyol megmérettetésre, ahol igen erős mezőny jött össze.

Járművükkel próbáltak ugyan idomulni a Nyugathoz, két jó régi, elnyűtt és kölcsönbe kapott Volkswagen kisbusszal érkeztek, de nem igazán tehettek kedvező benyomást szállásuk portására a hosszú és fárasztó út után, mert elég ferde szemmel nézett rájuk, de azért beengedte őket. Ebben állítólag nem kis szerepe volt az Országos Rendező Iroda igazgatójának, az ÁVH-s múltú Keszler Pálnak, aki a fesztiválon részt vevő országok egyikének képviselőjeként vett részt a rendezvényen. De nem azért jött, hogy pátyolgassa az Omegát, hanem azért, hogy tájékozódjon a nemzetközi erőviszonyokról. Előzetesen annyit tudott meg, hogy nagy rokonszenv övezi az Omegát, és ez végül bejött. S hogy mi történt a kisbuszokkal a későbbiekben? Kóbor Jánost idézzük: – Volkswagen mikrobuszainkat jó hippisen kifestettük, ahová rajtunk kívül befértek a hangszereink is. Amikor a Barbarella fesztivál után ebben az állapotában az egyiket visszaadtuk a kölcsönadónak, nem méltatlankodott, sőt inkább büszke volt rá, hogy az Omega együttes dekorációja van a kisbuszán. A másikat aztán roadunk, Weisz Tibor, aki vezette is a masinát, megvette.