Történetek magyar festőzsenik kalandos úton megtalált műveiről
Megjelent a Kieselbach Galéria könyvsorozatának legújabb, reprezentatív darabja.
Már az is nehézséget okozott akkoriban egy zenekarnak, hogy nyugatra utazzon, de ezen az Omega akkorra már túl volt, hiszen 1968-ban kétszer is jártak a ködös Albionban, s ott is sikert arattak, nagylemezt is megjelentettek. Megjelenését tekintve ez volt holtversenyben az első, ugyanis a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, Erdős Péter instrukcióitól hajtva, nagyon gyorsan készített velük egy magyar nyelvű lemezt, nehogy lemaradjon a magyar lemezipar az angoltól. Az angliai időjáráshoz képest egészen más időjárás fogadta őket: szikrázó napsütés és pálmafák mindenhol. Amíg azonban odajutottak, történt egy s más. Odafelé először a jugoszláviai Palicson álltak meg koncertezni, ami azért volt érdekes helyzet, mert előző évben az Illés és a Corvina játszott ugyanitt, váltakozó sikerrel. Kóboréknak viszont akkor azt mondták, hogy sikerült megerősíteniük a magyar rockzene renoméját, mert hatalmas sikertt arattak. Kóbor János ezt így kommentálta: – Ez nem meglepő, hiszen jó erős anyagot vittünk, ekkorra már volt három nagylemezünk és számos kislemezünk, volt miből összeállítani a repertoárt. Ezután Nizzában álltunk meg újra szerepelni, így a Francia Riviérán is kezdtek megismerni bennünket. Egy nagy szabadtéri bulit adtunk, kifejezetten tetszett ott is mindenkinek a produkciónk. Itt három-négy napot töltöttünk, majd mentünk Barcelonába, onnan hajóztunk át Mallorcára. Ezek a koncertek nagyon jól jöttek, hogy ráhangolódjunk a spanyol megmérettetésre, ahol igen erős mezőny jött össze.
Járművükkel próbáltak ugyan idomulni a Nyugathoz, két jó régi, elnyűtt és kölcsönbe kapott Volkswagen kisbusszal érkeztek, de nem igazán tehettek kedvező benyomást szállásuk portására a hosszú és fárasztó út után, mert elég ferde szemmel nézett rájuk, de azért beengedte őket. Ebben állítólag nem kis szerepe volt az Országos Rendező Iroda igazgatójának, az ÁVH-s múltú Keszler Pálnak, aki a fesztiválon részt vevő országok egyikének képviselőjeként vett részt a rendezvényen. De nem azért jött, hogy pátyolgassa az Omegát, hanem azért, hogy tájékozódjon a nemzetközi erőviszonyokról. Előzetesen annyit tudott meg, hogy nagy rokonszenv övezi az Omegát, és ez végül bejött. S hogy mi történt a kisbuszokkal a későbbiekben? Kóbor Jánost idézzük: – Volkswagen mikrobuszainkat jó hippisen kifestettük, ahová rajtunk kívül befértek a hangszereink is. Amikor a Barbarella fesztivál után ebben az állapotában az egyiket visszaadtuk a kölcsönadónak, nem méltatlankodott, sőt inkább büszke volt rá, hogy az Omega együttes dekorációja van a kisbuszán. A másikat aztán roadunk, Weisz Tibor, aki vezette is a masinát, megvette.
Az államszocialista időkben nem sokat törődtek a menedzseléssel, még a szót is tiltották, ennek a hendikepnek a fényében pedig még inkább felértékelődik, hogy az Omega egyáltalán kijutott Spanyolországba, ahol akkoriban még a Franco-rezsim regnált. Kóbor János így nyilatkozott az esélyeikről: – Itt kellett szembesülnünk azzal, hogy sokkal jobb helyezést is elérhettünk volna, ha mögöttünk állt volna egy olyan menedzsment, amelynek természetes érdeke lett volna a győzelem, és amelyek érthető módon ott álltak a nyugati előadók mögött. Ez is dalfesztiválnak számított, akárcsak az ugyanabban az évben megrendezett tokiói Yamaha fesztivál, de itt azok az együttesek voltak egyben az előadók, akik a számokat írták, és minden együttes három számot játszhatott, megjelölve azt az egyet, amelyet favorizál. Erre az alkalomra írtuk az Oh, Barbarella című dalunkat, de az Olyan szépen mosolygott lett a befutó, mert azt indítottuk, és a harmadik számunk, az Oh, jöjj! is a legújabb, Éjszakai országút című nagylemezünkről szólt. Mindent saját magunknak kellett kijárnunk, és ahogy a tokiói Yamaha fesztivál, úgy a Barbarella fesztivál is első volt a sorban 1970-ben az adott helyszínen, ami egy kicsit megnehezítette a dolgunkat. Az már az Interkoncerten múlt, hogy segítenek-e bennünket, azaz a megfelelő hivatalos papírokat a rendelkezésünkre bocsátják-e, de az 1969-es angliai turnénk megakadályozása miatt talán volt bennük egy kis együttérzés, és nem fúrták meg a spanyolországi utunkat.
A vetélytársak között ott volt az angol Arrival és a spanyol Los Bravos együttes, de voltak holland, svéd, francia, nyugatnémet csapatok is, szinte egész Nyugat-Európa képviseltette magát. Ebben a mezőnyben igazi fegyvertény volt harmadik helyezést elérni. A néhány ezer főt befogadó Barbarella Klub éppen akkor nyitotta meg kapuit, ezért is szervezték meg itt ezt a fesztivált a spanyol rockzene erejének és népszerűségének propagálására (az intézmény még most is megvan). Két színpadot is felállítottak, amíg az egyiken zajlott a koncert, addig a másikon átszereltek a roadok, majd fordult a kocka. A rockklubok fellendülésének kezdete volt ez az időszak mind Európában, mind Amerikában. A fesztivál nagyon megdobta az Omega nemzetközi ismertségét, amiből a későbbiekben sokat profitáltak.
Kóbor János úgy emlékezik, a harmadik helyezésért nem kaptak olyan jelentős tárgyi ajándékokat, mint Tokióban, ahol motorkerékpár lett a jutalmuk. Pénzdíjazásban részesültek, abból is le kellett adózniuk az Interkoncert pénztárában az ilyenkor szokásos tíz százalékot, a többit viszont útiköltség, szállásdíj és napidíj címszó alatt megtarthatták. Bár ezek nem tettek ki ennyit, így maradt még pénzük hangszerek és az infrastruktúrájuk fejlesztésére. Az Interkoncert efölött szemet hunyt, ők pedig tudták a saját határaikat, amiket nem feszegettek, ezért a későbbiekben is mindig elfogadták az elszámolásaikat. Ugyanis az Interkoncertben és a felettes szerveknél is megértették, hogy egy rockegyüttesnek sokkal több a költsége, mint egy állami vállalat delegációjának. Ezen érvrendszer mentén volt lehetőségük magukra is költeni, így tudtak a lehetőségeikhez képest lépést tartani a nyugati trendekkel. Hazafelé levezetésként még négy-öt koncertet lejátszottak. Valahol mégiscsak ki kellett próbálni az újonnan vásárolt technikát…
Megjelent a Kieselbach Galéria könyvsorozatának legújabb, reprezentatív darabja.
Az elmúlt tizenkét évben 360 család kapott segítséget a törökbálinti Tábitha-ház különböző szolgáltatásainak köszönhetően, és jelenleg is több mint húsz család vár arra, hogy bekerülhessen az intézménybe.
A tegnapi nap folyamán ezrek ünnepelték a téli napfordulót a délnyugat-angliai Stonehenge ősi köveinél.
Meghalt Kalmár Márton szobrászművész, Szeged kiemelkedő alakja, akinek köztéri szobrai és művészeti munkássága meghatározó nyomot hagyott az alföldi városok kulturális életében.
Orbán Viktor: Kilábalunk a háborúból
Irán sötétségbe borul
Ez a legfinomabb krumplis pogácsa! Ica néni receptjét mindenki elkéri
A Tisza Párt elnöke szerint nem az illegális migráció az oka a Németországban történt terrorcselekménynek + videó
Dárdai Bence máris kenterbe veri Szoboszlait, főhet Marco Rossi feje
Teljes hátraarc: Ukrajna elveszítheti az egyik legnagyobb katonai támogatóját
Mutatjuk, miről tárgyalt Fico és Putyin Moszkvában + videó
Elképesztő félreértés miatt állították ki Dárdai Mártont
Szoboszlai Dominik is főszereplő volt, a Liverpool remek ajándékkal kedveskedett szurkolóinak + videó
Hajóbaleset történt a Margit híd közelében + videó
Itt van Trump újabb meglepő kinevezése
Oroszország hatalmas támadást indított
Megjelent a Kieselbach Galéria könyvsorozatának legújabb, reprezentatív darabja.
Az elmúlt tizenkét évben 360 család kapott segítséget a törökbálinti Tábitha-ház különböző szolgáltatásainak köszönhetően, és jelenleg is több mint húsz család vár arra, hogy bekerülhessen az intézménybe.
A tegnapi nap folyamán ezrek ünnepelték a téli napfordulót a délnyugat-angliai Stonehenge ősi köveinél.
Meghalt Kalmár Márton szobrászművész, Szeged kiemelkedő alakja, akinek köztéri szobrai és művészeti munkássága meghatározó nyomot hagyott az alföldi városok kulturális életében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.