Ötven éve szerepelt az Omega a Palma de Mallorca-i fesztiválon

Ötven éve, 1970 júniusában rendezték Palma de Mallorcán a Barbarella fesztivált, ahol az Omega együttes kitűnően szerepelt, elhozta a harmadik helyet az Olyan szépen mosolygott című számával. Az akkoriban kuriózumnak számító nyugati szereplést Kóbor János segítségével idézzük fel.

Budapest, 1975. februr 8. Nyugat-eurpai turn eltt az Omega egyttes, Mihly Tams (b1), Molnr Gyrgy (b2), Benk Lszl (k), Kbor Jnos (j2) s Debreczeni Ferenc (j1). MTI Fot: Bara Istvn Fotó: MTI Fotó: Bara István

Kiruccanás kis nehézségekkel, nagy sikerrel

Már az is nehézséget okozott akkoriban egy zenekarnak, hogy nyugatra utazzon, de ezen az Omega akkorra már túl volt, hiszen 1968-ban kétszer is jártak a ködös Albionban, s ott is sikert arattak, nagylemezt is megjelentettek. Megjelenését tekintve ez volt holtversenyben az első, ugyanis a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, Erdős Péter instrukcióitól hajtva, nagyon gyorsan készített velük egy magyar nyelvű lemezt, nehogy lemaradjon a magyar lemezipar az angoltól. Az angliai időjáráshoz képest egészen más időjárás fogadta őket: szikrázó napsütés és pálmafák mindenhol. Amíg azonban odajutottak, történt egy s más. Odafelé először a jugoszláviai Palicson álltak meg koncertezni, ami azért volt érdekes helyzet, mert előző évben az Illés és a Corvina játszott ugyanitt, váltakozó sikerrel. Kóboréknak viszont akkor azt mondták, hogy sikerült megerősíteniük a magyar rockzene renoméját, mert hatalmas sikertt arattak. Kóbor János ezt így kommentálta: – Ez nem meglepő, hiszen jó erős anyagot vittünk, ekkorra már volt három nagylemezünk és számos kislemezünk, volt miből összeállítani a repertoárt. Ezután Nizzában álltunk meg újra szerepelni, így a Francia Riviérán is kezdtek megismerni bennünket. Egy nagy szabadtéri bulit adtunk, kifejezetten tetszett ott is mindenkinek a produkciónk. Itt három-négy napot töltöttünk, majd mentünk Barcelonába, onnan hajóztunk át Mallorcára. Ezek a koncertek nagyon jól jöttek, hogy ráhangolódjunk a spanyol megmérettetésre, ahol igen erős mezőny jött össze.

Fotó: MTI Fotó: Bara István

Járművükkel próbáltak ugyan idomulni a Nyugathoz, két jó régi, elnyűtt és kölcsönbe kapott Volkswagen kisbusszal érkeztek, de nem igazán tehettek kedvező benyomást szállásuk portására a hosszú és fárasztó út után, mert elég ferde szemmel nézett rájuk, de azért beengedte őket. Ebben állítólag nem kis szerepe volt az Országos Rendező Iroda igazgatójának, az ÁVH-s múltú Keszler Pálnak, aki a fesztiválon részt vevő országok egyikének képviselőjeként vett részt a rendezvényen. De nem azért jött, hogy pátyolgassa az Omegát, hanem azért, hogy tájékozódjon a nemzetközi erőviszonyokról. Előzetesen annyit tudott meg, hogy nagy rokonszenv övezi az Omegát, és ez végül bejött. S hogy mi történt a kisbuszokkal a későbbiekben? Kóbor Jánost idézzük: – Volkswagen mikrobuszainkat jó hippisen kifestettük, ahová rajtunk kívül befértek a hangszereink is. Amikor a Barbarella fesztivál után ebben az állapotában az egyiket visszaadtuk a kölcsönadónak, nem méltatlankodott, sőt inkább büszke volt rá, hogy az Omega együttes dekorációja van a kisbuszán. A másikat aztán roadunk, Weisz Tibor, aki vezette is a masinát, megvette.

Hendikepből dobogóra

Az államszocialista időkben nem sokat törődtek a menedzseléssel, még a szót is tiltották, ennek a hendikepnek a fényében pedig még inkább felértékelődik, hogy az Omega egyáltalán kijutott Spanyolországba, ahol akkoriban még a Franco-rezsim regnált. Kóbor János így nyilatkozott az esélyeikről: – Itt kellett szembesülnünk azzal, hogy sokkal jobb helyezést is elérhettünk volna, ha mögöttünk állt volna egy olyan menedzsment, amelynek természetes érdeke lett volna a győzelem, és amelyek érthető módon ott álltak a nyugati előadók mögött. Ez is dalfesztiválnak számított, akárcsak az ugyanabban az évben megrendezett tokiói Yamaha fesztivál, de itt azok az együttesek voltak egyben az előadók, akik a számokat írták, és minden együttes három számot játszhatott, megjelölve azt az egyet, amelyet favorizál. Erre az alkalomra írtuk az Oh, Barbarella című dalunkat, de az Olyan szépen mosolygott lett a befutó, mert azt indítottuk, és a harmadik számunk, az Oh, jöjj! is a legújabb, Éjszakai országút című nagylemezünkről szólt. Mindent saját magunknak kellett kijárnunk, és ahogy a tokiói Yamaha fesztivál, úgy a Barbarella fesztivál is első volt a sorban 1970-ben az adott helyszínen, ami egy kicsit megnehezítette a dolgunkat. Az már az Interkoncerten múlt, hogy segítenek-e bennünket, azaz a megfelelő hivatalos papírokat a rendelkezésünkre bocsátják-e, de az 1969-es angliai turnénk megakadályozása miatt talán volt bennük egy kis együttérzés, és nem fúrták meg a spanyolországi utunkat.

A vetélytársak között ott volt az angol Arrival és a spanyol Los Bravos együttes, de voltak holland, svéd, francia, nyugatnémet csapatok is, szinte egész Nyugat-Európa képviseltette magát. Ebben a mezőnyben igazi fegyvertény volt harmadik helyezést elérni. A néhány ezer főt befogadó Barbarella Klub éppen akkor nyitotta meg kapuit, ezért is szervezték meg itt ezt a fesztivált a spanyol rockzene erejének és népszerűségének propagálására (az intézmény még most is megvan). Két színpadot is felállítottak, amíg az egyiken zajlott a koncert, addig a másikon átszereltek a roadok, majd fordult a kocka. A rockklubok fellendülésének kezdete volt ez az időszak mind Európában, mind Amerikában. A fesztivál nagyon megdobta az Omega nemzetközi ismertségét, amiből a későbbiekben sokat profitáltak.

Pénzdíjból felszerelést

Kóbor János úgy emlékezik, a harmadik helyezésért nem kaptak olyan jelentős tárgyi ajándékokat, mint Tokióban, ahol motorkerékpár lett a jutalmuk. Pénzdíjazásban részesültek, abból is le kellett adózniuk az Interkoncert pénztárában az ilyenkor szokásos tíz százalékot, a többit viszont útiköltség, szállásdíj és napidíj címszó alatt megtarthatták. Bár ezek nem tettek ki ennyit, így maradt még pénzük hangszerek és az infrastruktúrájuk fejlesztésére. Az Interkoncert efölött szemet hunyt, ők pedig tudták a saját határaikat, amiket nem feszegettek, ezért a későbbiekben is mindig elfogadták az elszámolásaikat. Ugyanis az Interkoncertben és a felettes szerveknél is megértették, hogy egy rockegyüttesnek sokkal több a költsége, mint egy állami vállalat delegációjának. Ezen érvrendszer mentén volt lehetőségük magukra is költeni, így tudtak a lehetőségeikhez képest lépést tartani a nyugati trendekkel. Hazafelé levezetésként még négy-öt koncertet lejátszottak. Valahol mégiscsak ki kellett próbálni az újonnan vásárolt technikát…