Tanítás az apák örökségéről

Új korszak veszi kezdetét a filmtörténetben, egy nagyon félelmetes korszak, amelyben már nem a művészi játék, hanem az érzékszerveink becsapása lesz a fő cél.

Az oroszlánkirály új változatában igazi állatokat is láthatunk a mozivásznon Fotó: null Forrás: Fórum Hungary

„Míg más azt nézi, mit vehetne el, egy igaz király azt nézi, mit adhat.” Nagyon kevesen vannak kultúrkörünkben, akik nem tudják, ez a mondat Az oroszlánkirály című 1994-es animációs filmből való. Éppen 25 éve tanítja nemzedékek sorát ez a cseppet sem finomkodó királydráma arra, hogy az élet körforgásának mi az értelme, hogy az ősök, a múlt tisztelete nélkül gyökértelenül üres és céltalan az élet.

Nincs ez másként a mától mozikba kerülő új feldolgozásban sem, amelynek címe továbbra is Az oroszlánkirály. Jon Favreau rendező ugyanis nagyon vigyázott arra, hogy semmi se változzon abban a mesében, amely negyed évszázada sulykolja, az élet nem arra való, hogy önző módon, ösztöneink kielégítésével foglalkozva, tétlenül lődörögjünk a világban (a Hakuna Matata kényelmes nihilizmusában tengődve), mert felelősséggel tartozunk közösségünkért. Arról már nem is beszélve, hogy milyen mélységeket kapott az az ősi tanítás, amely szerint az apák örökségét, Büszke Birtokot és az ott élő állatokat, mindenáron meg kell védeni az idegen hiénahordáktól.

Sőt, ha alaposabban megnézzük, akkor még a kommunizmus rémkorszakát is felfedezhetjük a mesefilmben, hiszen a konfliktus lényege, hogy Zordon, Mufasa fivére elveszítette helyét a trón várományosaként, ezért a Büszke Birtokon dőzsölő gazdag oroszlánok ellen uszítja a maradékokon tengődő szegény hiénákat, miután megölte az oroszlánkirályt. Az eredmény persze nem az egyenlőség, hanem a nyomorúság lesz, ahogy ez a kommunista hatalomátvételre is jellemző volt. A hiénák elherdálják őseik örökségét, Büszke Birtok lepusztul, szomorú és szegény vidékké változik, míg fel nem nő Mufasa fia, aki visszaveszi apja trónját, és elhozza Büszke Birtok újabb aranykorát.

Az oroszlánkirály új változatában igazi állatokat is láthatunk a mozivásznon
Fotó: Fórum Hungary

A mesébe oltott kőkemény tartalom tehát szerencsére megmaradt az új feldolgozásban is, a látvány viszont teljesen megváltozott. Egyetlen jelenet erejéig igazi állatokat láthatunk a mozivásznon, de a többi jelenet sem lóg ki a sorból – bár továbbra is animációs film maradt Az oroszlánkirály, a CGI-technológiának köszönhetően fotorealisztikusak az állatok. Olyan mértékig valóságos ez a rajzolt világ, hogy nem is hiszünk a szemünknek. A mozivásznon ugyanis azt látjuk, hogy igazi állatok beszélgetnek egymással.

Ez pedig két dolgot jelent. Az egyik az, hogy új korszak veszi kezdetét a filmtörténetben, egy nagyon félelmetes korszak, amelyben már nem a művészi játék, hanem az érzékszerveink becsapása lesz a fő cél. A másik pedig az, hogy újra valamiféle realizmus időszaka jön, amely rendszeresen felüti a fejét a művészettörténetben, hogy aztán nemzedékek dolgozzanak rajta, hogy minél hosszabb időre el lehessen felejteni ezeket a spirituális tartalmakat mellőző materialista időszakokat. Hogy mindezek után a lelkünket gyógyítsuk kissé, ajánlom újranézésre a Sivatagi show című 1974-es természetfilmet, amelyben valódi állatokat láthatunk a valódi környezetükben, a filmben mégsem a realizmusra való törekvés, hanem a spirituális tartalom közvetítése volt a fő cél. Egyébként Az oroszlánkirály új verziójában is voltak pillanatok, amikor ezt megélhettük, ezért talán nincsen veszve minden.