A calendrier républicain, a francia forradalmi naptár megalkotói például úgy gondolták, hogy az észszerűtlen, babilóniai eredetű, de a keresztény ünnepek és a Gergely-reform következtében gyanúsan egyházi jellegű időszámítást ideje a sutba dobni. Néhány évvel a forradalom után, 1793-ban a „közönséges időszámítást” a II. esztendő Fagy hava 4-én kelt rendelettel megszüntették, és kezdetét vette az új kalendárium szerinti élet – Franciaországban.
Túl sokáig nem tartott a dolog, hiszen 1806-ban Bonaparte Napóleon eltörölte a köztársasági naptárt, de addig azért sok ember tűrőképességét és teherbírását tették próbára a dekádokra osztott furcsa nevű hónapok. Ugyanis ettől kezdve nem minden hetedik, hanem minden tizedik nap volt szabadnap, ami nagyon logikusnak hangzik, csak éppen az emberi természet olyan, hogy általánosságban ennél több pihenőre van szüksége. Ezt a torz elgondolást még egyszer kísérelték meg életre kelteni, az 1871-es párizsi kommün alatt. Akkor már nem okozott nagy galibát, hiszen az egész fölfordulás nem tartott tíz napnál tovább.
Hasonló újítással Sztálin is kísérletezett 1929 és 1940 között: ekkor volt érvényben a szovjet naptár. Ennek az volt a hatalmas előnye, hogy hivatalosan nem törölték el mellette a hagyományos naptárat, sőt még a sok ezer éves heti beosztást is megtartották. Viszont az egyik gyárban úgy dolgoztak, hogy a szünnap nem vasárnap volt, hanem valamelyik hét közbeni, kijelölt ünnepnapon, a másik gyár dolgozói meg továbbra is vasárnap maradhattak otthon. Igazán nagy szerencsétlenség lehetett egy család számára, ha férj és feleség emiatt szinte soha nem tölthetett el együtt akár csak egyetlen napot. Aztán a második világháborúra fel is hagytak az érdekes kísérlettel.
A harmadik nem német bevezetése kicsit más, bár kétségeink nem lehetnek afelől, hogy tervezett társadalmi hatásai tekintetében szintén az ember antropológiai adottságainak semmibevétele állhat. Sőt Ausztriában Gerhart Holzinger, az osztrák alkotmánybíróság elnöke egyenesen nemzetközi jogra hivatkozva rendelte el a harmadik nem bevezetését, ez pedig valóban az emberi létezés alapvető vonását negligálja. Az emberi jogok európai egyezménye ugyanis védi az eltérő nemi identitású embereket attól, hogy nemüket mások határozzák meg. A világ ettől kezdve csupán akarat és képzet, s egy kis lépés választ el csak attól, hogy valakit ne emberként, hanem kiborg gyanánt vagy valami kedves háziállatként regisztráljanak a hatóságok. Hiszen hogy jön egy anyakönyvvezető ahhoz, hogy kétségbe vonja, én egy kis kanárimadár vagyok, és ágról ágra röppenek naphosszat?!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!