Reggel összeszedtem a telefonokat a hatodik osztályban. Olyankor megfenyegetem a gyerekeket, ha legközelebb is el kell vennem, csak az évzárón fogják visszakapni, de persze mindig visszaadom a nap végén. Kétszer-háromszor elkobzom a padokon talált telefonokat, utána egy-két hétig nem nyomogatják óra alatt. Azután kezdődik elölről a játszma.

„Mi legalább gondolunk egymásra”
„Nagyon fáj, hogy minket, magyarokat annyit támadnak. Általában igazságtalanul. Már ezért is úgy hiszem, hogy ráfér a magyarokra a hazaszeretet. Ne legyen attól gátlása senkinek, hogy magyarként jött világra…”