A királydráma és a kosztümös filmek paródiája briliáns színésznőkkel és bugyogó fekete humorral: A kedvenc igazi groteszk alkotás, amely hűen tükrözi Yorgos Lanthimos görög botrányrendező egyéni stílusát. Lanthimos már első munkájával, a Kutyafoggal eljutott az Oscar-jelölésig, de a nemzetközi filmszakma igazán csak akkor figyelt fel rá, amikor Angliába költözött, és megcsinálta A homárt és az Egy szent szarvas meg-gyilkolását. Amint elkezdtek tapadni rá a híresebbnél híresebb színészek, vonzotta a szakmai elismeréseket is: idén A kedvenc nem kevesebb, mint tíz Oscar-jelölést gyűjtött be.
A kedvenc története a XVIII. századi angol udvarban játszódik. Anna királynő (Olivia Colman) ül a trónon, akinek uralkodása alatt egyesült hivatalosan Nagy-Britanniává Anglia és Skócia, de ez itt most egyáltalán nem fontos. A királynő a pletykák szerint nem volt különösebben eszes, sokat betegeskedett, rengeteg gyermeket vesztett el, feladatait pedig a miniszterei látták el. Közülük kiemelkedett Sarah Churchill, Marlborough hercegnője (Rachel Weisz), aki a közös gyerekkor mellett leszbikus viszonnyal kötötte magához a királynőt, valamint Abigail Masham (Emma Stone), Lady Marlborough kuzinja. Masham udvarhölgynek szegődik a rokona mellé, és rögvest azon kezd el dolgozni, hogyan lehetne intrikával és persze a királynő elcsábításával feljebb mászni a ranglétrán.
Anna királynő szánalmasan esetlen, a kegyeiért versengő nemesség viszont legalább annyira gátlástalan. Senkit nem érdekel az éppen zajló háború, báloznak és lakomáznak, kacsákat futtatnak, fennmaradó szabadidejükben pedig összevissza kavarnak a még több hatalom és befolyás reményében. A két nő bármire képes a királynő kegyeinek elnyeréséért, a skála pedig az ártalmatlannak tűnő megjegyzésektől a fizikai tettlegességig tart. Az árnyalatokat megjelenítő Yorgos Lanthimos valójában sakkjátszmát vezényel le: a szereplők azt hiszik, hogy megfontoltan haladnak előre, noha egy-egy lépés akár végzetes is lehet. A királyi udvar dekadenciája, fojtogató légköre Robbie Ryan operatőr halszemoptikájának segítségével olyan képet mutat, mintha vákuumba zárt, külön univerzumban járnánk, ahol a csillogás kéz a kézben jár az ármánykodással. Itt egészen más szabályok uralkodnak, mint a palota ajtajain kívül.
