Ördögi háromszög

A kedvenc története a XVIII. századi angol udvarban játszódik. Anna királynő ül a trónon, akinek uralkodása alatt egyesült hivatalosan Nagy-Britanniává Anglia és Skócia, de ez itt most nem fontos.

Rachel Weisz (balra) és Emma Stone remek játéka a mozi erőssége Fotó: Atsushi Nishijima Forrás: Forgalmazó: Fórum Hungary

A királydráma és a kosztümös filmek paródiája briliáns színésznőkkel és bugyogó fekete humorral: A kedvenc igazi groteszk alkotás, amely hűen tükrözi Yorgos Lanthimos görög botrányrendező egyéni stílusát. Lanthimos már első munkájával, a Kutyafoggal eljutott az Oscar-jelölésig, de a nemzetközi filmszakma igazán csak akkor figyelt fel rá, amikor Angliába költözött, és megcsinálta A homárt és az Egy szent szarvas meg-gyilkolását. Amint elkezdtek tapadni rá a híresebbnél híresebb színészek, vonzotta a szakmai elismeréseket is: idén A kedvenc nem kevesebb, mint tíz Oscar-jelölést gyűjtött be.

A kedvenc története a XVIII. századi angol udvarban játszódik. Anna királynő (Olivia Colman) ül a trónon, akinek uralkodása alatt egyesült hivatalosan Nagy-Britanniává Anglia és Skócia, de ez itt most egyáltalán nem fontos. A királynő a pletykák szerint nem volt különösebben eszes, sokat betegeskedett, rengeteg gyermeket vesztett el, feladatait pedig a miniszterei látták el. Közülük kiemelkedett Sarah Churchill, Marlborough hercegnője (Rachel Weisz), aki a közös gyerekkor mellett leszbikus viszonnyal kötötte magához a királynőt, valamint Abigail Masham (Emma Stone), Lady Marlborough kuzinja. Masham udvarhölgynek szegődik a rokona mellé, és rögvest azon kezd el dolgozni, hogyan lehetne intrikával és persze a királynő elcsábításával feljebb mászni a ranglétrán.

Anna királynő szánalmasan esetlen, a kegyei­ért versengő nemesség viszont legalább annyira gátlástalan. Senkit nem érdekel az éppen zajló háború, báloznak és lakomáznak, kacsákat futtatnak, fennmaradó szabadidejükben pedig össze­vissza kavarnak a még több hatalom és befolyás reményé­ben. A két nő bármire képes a királynő kegyeinek elnyeréséért, a skála pedig az ártalmatlannak tűnő megjegyzésektől a fizikai tettlegességig tart. Az árnyalatokat megjelenítő Yorgos Lanthimos valójában sakkjátszmát vezényel le: a szereplők azt hiszik, hogy megfontoltan haladnak előre, noha egy-egy lépés akár végzetes is lehet. A királyi udvar dekadenciája, fojtogató légköre Robbie Ryan operatőr halszemoptikájának segítségével olyan képet mutat, mintha vákuumba zárt, külön univerzumban járnánk, ahol a csillogás kéz a kézben jár az ármánykodással. Itt egészen más szabályok uralkodnak, mint a palota ajtajain kívül.

Rachel Weisz (balra) és Emma Stone remek játéka a mozi erőssége
Fotó: Forgalmazó: Fórum Hungary

A kedvenc legnagyobb erőssége három fantasztikus színésznője: Olivia Colman élete alakítását nyújtja Anna királynő szerepében, aki az egyik pillanatban hisztérikus óvodás, a másikban zsarnoki uralkodó. A királynőnek fogalma sincs arról, hogy éppen ki irányítja, észszerűtlen, hektikus viselkedése megtört lelket palástol. Emma Stone olyan rafináltan játszik, hogy nehéz eldönteni, mikor hajtják őszinte érzelmek, és mikor próbálja manipulálni környezetét, Rachel Weisz könyörtelenül szókimondó Sarah-jából pedig csak úgy árad a határozottság. Ő a ház igazi úrnője, ugyanannyira főszereplője az udvarnak és a filmnek egyaránt, mint a királynő.

A kedvencnek mindössze egy hibája van: a történet nem elég izgalmas a karaktereihez. Nincs benne újdonság vagy fordulat, hacsak azt nem vesszük meglepetésnek, hogy a rendező nem varrja el a szálakat, és nem ad klasszikus lezárást a filmnek. Deborah Davis és Tony McNamara viszont szerencsére olyan forgatókönyvet írtak, amelyik a korhű, aprólékosan kidolgozott dekadens díszlet és barokk zene dacára képes bemutatni általában véve a politika és a hatalmi játszmák működését, méghozzá nagy adag humorral.

A kedvenc nem rendít meg, és nem vág tarkón, viszont olyan jól szórakoztat bizarr világával, hogy megéri a figyelmet.

(A kedvenc. Rendező: Yorgos Lanthimos. Ír dráma, 120 perc)