Mit tegyünk? Lehetünk tudatosak, elhatározhatjuk, hogy nem eszünk rákkeltő anyagokat, csakhogy azt sem tudjuk pontosan, mit kell kiiktatnunk az étrendünkből. Mi van, ha az ijesztő hírek nem igazak, hiszen másnap megjelenik egy másik, amelyik cáfolja?
Kimegyünk az erdőbe, éppen nő a medvehagyma. Azzal nem lehet baj, hiszen a természet adja, és a természetben, szemben az élelmiszergyárakkal, még hiszünk. Bár megtudtuk, hogy a halak már tele vannak műanyaggal, a folyóvizek gyógyszermaradványokkal és hormonokkal, amelyektől már a kecsegék melle is kinőtt, de hátha a fű, a fa még rendben van. Megyünk, keressük a medvehagymát, még csak kicsi, de már bújnak elő a zöld levelek. Tudjuk, hogy nem gyöngyvirág, amely mérgező, annak ilyenkor még esze ágában sincs előjönni. Hajolgatunk, tépjük, és észrevesszük, hogy szemétmezőben gázolunk.
A föld alól nemcsak a levelek kandikálnak ki, hanem a műanyag zacskók, sörösdobozok, sőt WC-csészék, törött mosdók és autógumik. Így néz ki a medvehagyma bölcsője. És akkor kiöntjük, amit addig szedtünk, fújunk egy nagyot, a fák között felnézünk az égre, és azt kérdezzük: mikor lett ilyen ostoba, önsorsrontó az emberiség? Otthon benyúlunk a hűtőbe, elővesszük az egész télen kapható paprikát, amelyikről gyanítjuk, hogy nem látott se napot, se tápláló földet, csak vegyszereket, amelyeket a gyökerét tartó kis üvegcsébe csöpögtettek. Rátesszük a sonkás kenyerünkre, és leöblítjük egy pohár sörrel. Megértettük, hogy nincs menekvés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!