A Lófej-köd nyolcadik bolygójára (9. jelentés)

Minden bajunknak a város az oka. Valójában minden bajunknak a politika az oka, viszont város nélkül nincs politika.

A tervek szerint szombat este nagyon sok városban leoltják a villanyt Fotó: Reuters

Egyszerű. Észre sem vesszük. Előbb szóban ítélkezünk. Aztán elkerüljük, majd meg is különböztetjük „azokat”, akiket végül fizikailag is bántalmazunk. Hogy ez a „végül” börtönt, elkülönítő tábort vagy tömegmészárlást jelent-e, az változó. Mindig az adott körülményektől függ. Az előítéletek bonyolult labirintusa végtelen. Erre jöttem rá. Most, hogy egyedül maradtam.

Mondtam már, hogy New Yorkban születtem? Amerikában. A szabadság földjén. Tudják, hogy az elnök, a másik Roosevelt járt Magyarországon? És azt, hogy az egyik kedvenc írója Mikszáth volt? A kedvenc regénye pedig a Szent Péter esernyője?

A demokrácia őshazája. Marhaság! New York engem nem szeretett, viszont imádta Kossuthot. Amikor ott járt, az olyan volt, mint a riói karnevál. A Broadwayn, a Hetedik és Negyvenkilencedik utcán rikkancsok ordibálták Kossuth nevét. „Éljen a magyar nép!”, „Éljen a szabadság!”. Olcsó füzetes regényekben és szórólapokon kínálták a magyar szabadságharc legendás eseményeit. Újszülöttek sora kapott Kossuth keresztnevet. Az amerikai polgár tudta, hogy létezik Európában egy olyan hely, amelyet úgy hívnak: Magyarország. Iowában ma is létezik Kossuth megye: Kossuth County.

Még hogy a szabadság földje!

Tudják, hogy Utah államban, Salt Lake Cityben az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza saját vallásuk rítusai szerint újrakereszteli a holtakat?

Azt kérdik, hogy kerül a mormon csizma az asztalra?

Hát a szabadság miatt. A mormonok a holtak halhatatlan lelkét akarják megmenteni az üdvösségnek. Ezért gyűjtik a holt lelkeket. Vagyis jó emberek. Mégis sok amerikai érzett kínzó vágyat, hogy néhányukat a saját kezével ölje meg.

Azt kérdik, miért?

Mert úgy gondolták, nekik több jutott a jóból. Úgy vélték, jóból is megárt a sok. És kettő már sok. Ha feleségről van szó. Amikor vallásalapító prófétájukat 1844 júliusának egy forró éjszakáján úgynevezett „rendes emberek” feldúlt csoportja meglincselte, körülbelül harminc özvegy siratta. A mormonok országát, Mormoniát, vagyis Utah államot a magyar honfoglalás ezredik évfordulóján, 1896-ban azzal a feltétellel vették fel az Egyesült Államok tagállamainak sorába, hogy lakói lemondanak a többnejűségről.

Most is azt mondják, hogy Amerika a szabadság földje?

Lemondtak róla. Bár a rossz nyelvek szerint Utahban ma is több ezer olyan család van, melynek tagjai titkolt többnejűségben élnek.

Amerika mégis a szabadság földje? Vivát!

Ne feledjék, negyedrészt tibeti vagyok. Talán ezért érdekel annyira ez a kérdés. Anyai nagyanyám olyan világban nőtt fel, ahol a nőknek több férjük lehetett. Miután Kína megszállta Tibetet, törvénnyel tiltották meg a többférjűséget. De hiába a tiltás, Tibet világtól eldugott területein ma is poliandriában élnek.

Éljen a szabadság földje, Tibet! Vivát!

Cinikusnak gondolnak, mert tréfálni merek a szabadsággal?

A teremtés koronája, az ember gyakran kérkedik azzal, hogy a Föld nevű bolygó, melynek ő volna az ura, a szabadság hona. Ne higgyék el! Sosem volt az. Az emberiség hosszú (vagy nagyon is kurta?) történelmében a Föld lakóinak mindig csak elenyésző kisebbsége élt olyan életet, amelyet emberhez méltónak szoktunk nevezni. Az ember uralta Föld sokkal inkább a rabszolgák és a szenvedés hona, mint a szabadság és az öröm forráshelye.

Ha azt mondom, rabszolgaság, először talán Mózes népe jut eszükbe. A rabszolgahad egyiptomi menekülése. Vagy inkább Spartacus? Aztán persze Tamás bátya. A kis kunyhójával. Brrr! Hideglelős. Olvasták? Horror a javából. Így kezdődik: „Kedélyes társaság gyűlt össze Tamás bácsi kunyhójában. Tamás bácsi néger volt, sőt rabszolga, de azért az egész környék Tamás bácsinak szólította. Szerette és tisztelte mindenki a derék embert…” Bájos, nem? Tudják, mit jelent New Yorkban az, hogy „Tamás bátya”? Seggnyaló, alamuszi, meghunyászkodó nigger. Fehérek szolgája. Tudják, hogy amikor édes szülőhazámban, a szabadság földjén Kossuthot ünnepelték, akkoriban a rabszolga gyermek születése, akár a csikóé vagy a bárányé, a gazdát gyarapította? Meg hogy az értékes fizikai tulajdonságokkal rendelkező férfiakat és nőket pároztatták? „Buck nigger”-nek, hágató négernek, „good breeder”-nek, jó tenyészállatnak nevezték az ilyeneket.

Megyek aludni. Találkozunk holnap. Ne kérdezzék, mikor!