Nettó

Miért nettó áron számol a kereskedő, amikor a vevőnek bruttót kell fizetnie?

A magyar árérzékeny nép. Ugrunk a leárazásokra, a kuponakciók alkalmával roskadozik a bevásárlótáskánk, és hajlandók vagyunk átautózni a város egyik végéből a másikba, mert a túloldalon tíz forinttal olcsóbb a tojás (hogy közben mennyi benzint pöfögünk el, nem érdekes). A kínálat pedig válaszol a keresleti igényekre: az árukat igyekszik minél olcsóbban hirdetni. Ennek legegyszerűbb megoldása, ha a nettó árat közli a kereskedő. A konyhaajtógyártó cég képviselője például 27 ezer plusz áfát, az ablakos pedig 130 ezer plusz áfát mond. Kétségkívül jobban hangzik, mint a 34 290 négyzetméterenként vagy a 165 100 egy háromrétegű üveggel szerelt bukó-nyíló ablakért, de a vevő pénztárcáját az utóbbi terheli majd. Ezért érthetetlen a kereskedők általános felháborodása, amikor a nettó ár közlése után megkérem, hogy esetleg pötyögje be az előtte fekvő számítógépbe az 1,27-es szorzót, hiszen nekem úgyis azzal kell számolni.

Ma megszokott, hogy közvetítőkön keresztül intézzük feladatainkat, így nem magunk foglalunk repülőjegyet és szállást, hanem utazási irodát bízunk meg, ugyanígy nem mi szervezzük össze a kőművest és a villanyszerelőt, hanem kulcsrakész házat kérünk a kivitelezőtől. Ilyen esetben valóban mindegy, hogy a konyhára szánt egymillió forint 787 ezer forintból és 27 százalék áfából tevődik össze vagy 952 400 forintból és öt százalékból. Ezt a kereskedő és a kivitelező bokszolja le. De magánemberként vásárolva bizony érdekes, hogy mennyi az annyi, és sokan nem születtünk fejszámolónak.

Évekig tartotta magát az az utazási irodás trükk, hogy 80 ezer forintért mesés távoli tájakra szóltak a repülőjegy-hirdetések. New York, São Paulo, Tokió elérhető távolságba került. Majd a gyanútlan érdeklődő megdöbbenve tapasztalta, hogy a hirdetett jegy és a valós összeg köszönő viszonyban sincs egymással, mert a reptéri illeték, a kerozindíj és az egyéb járulékok akár az ajánlott ár többszörösébe is kerülhetnek.

A fapados légitársaságok térnyerésével ez a gyakorlat megszűnt. A fapados árképzési struktúra ugyanis másképpen működik, először is jóval alacsonyabb illetékű repterekkel dolgoznak, másrészt a pluszköltségeket inkább a szolgáltatások minőségén igyekeznek behozni. Ez utóbbiban már ők is bőven alkalmaznak túlzásokat, a fel nem vihető csomagok költsége, a családok szétültetése mind az előre nem jelzett pénzbeszedésről szól.

A menetrend szerinti repülőjegyek esetén sikerült elérni, hogy a valósan fizetett árakat tüntessék fel már a hirdetéskor, de az utazási irodák továbbra sem szeretik a valós árakat előre közölni. Transzferdíj, ilyen-olyan biztosítás, jobb szoba díja, csak úgy sorjáznak a pluszköltségek. Ennek ellenére az emberek utaznak. És építkeznek. Mert tégla kell a falhoz, és a lépcsőt meg kell fizetni, hogy feljussunk az emeletre. De miért muszáj bosszantani a másikat azzal, hogy pluszszámolásra kötelezzük ahelyett, hogy megmondanánk a valós összeget?