Nem értem az orosz – pardon, ukrán – szót, de érzem, sőt tudom, mit akar a határőr. Próbálom játszani a szerepemet, értetlen képet vágok. Megismétli. – Aha! Da! – eszmélek, mintha megérteném, s mutatom a kötelező biztosítás befizetését igazoló nyomtatványt. Dühösen söpri félre, s már-már kiabál. Higgadtságot erőltetek magamra. Szól az egyik kollégájának, aki beszél magyarul.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/fEKzpmZ6ZnnbqsOMmuG83IDp2aNr_aI4LRNyhUdFH74/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE4MWYwODU5MGZiZTRkMzdiYzkxOWU0ZjAzOTk2MzU5.jpg)
Magyarországnak és az olimpiának ezért különleges a viszonya, többször is meghiúsult már a hazai rendezés
Az olimpia a kezdetektől fogva része történelmünknek és önképünknek, de a sportnemzet kifejezés nemcsak a világversenyeken való kiemelkedő szereplést takarja.