Pepecselés

A filmrendező Molvay Norbert egy Pécs melletti kis faluban a szőlőjükben dolgozgatott, mikor belényilallt, hogy bezárta a kulcsát a kocsiba. A rendőrség honlapján talált rá Fejes Sándor lakatosmesterre, aki harminc másodperc alatt kinyitotta az autóját. Róla készítette diplomafilmjét, amely a Mediawave-en három díjat kapott. A Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon a Jövő szerdán című alkotása a fődíjat nyerte el nemrégiben.

Fotó: Arpad Kurucz

– A Friss Hús Rövidfilmfesztiválon a Jövő szerdán című munkája a legjobb élő szereplős film fődíját nyerte el. Az alkotást először Montréalban mutatták be. Hogyan sikerült elintézniük a kanadai világpremiert?

– Az A kategóriás fesztiválokon olyan filmeket mutatnak be, amelyeket korábban még nem vetítettek. Ez a filmkészítők számára is fontos, ezért kivárják a lehetőséget, nevezni kell a filmet, és imádkozni, hogy beválogassák. Nagy megtiszteltetés, hogy részt vehettünk a montréali versenyen. A Magyar Filmunió segít a menedzselésben, már az ötödik meghívásnak teszünk eleget, amiért nagyon hálás vagyok, mert én egyáltalán nem értek hozzá.

– Nem egyszerű úgy beszélgetni a filmről, hogy ne mondjuk el a történetét. Mi az, amit elárulhatunk róla?

– Annyit mindenképpen, hogy a főszereplő lány felkeresi a családvédelmi szolgálatot, hogy hathetes terhessége megszakításához megszerezze a papírokat. Hogy miért döntött így, és mi történik utána, az kiderül a filmből. Közeli ismerősömmel történt hasonló eset, akkor kezdett el foglalkoztatni, hogyan zajlik a beszélgetés az erre a területre szakosodott védőnővel. Szerencsére ma már a nőknek nem a többtagú abortuszbizottság előtt kell megjelenniük, viszonylag intimebb környezetben találkozhatnak a szakemberrel. Beszéltem résztvevőkkel, voltak, akik nyitottan, mások zárkózottan viselkedtek. Érdekes, hogy a védőnők sem szívesen meséltek róla. A filmben komoly értékrendek feszülnek egymásnak. Az íráshoz készült kutatási anyagomat jogszabályi háttérrel is kiegészítettem, ugyanis első diplomám szerint jogász vagyok. Kiskorom óta filmes akarok lenni, de édesapám azt szerette volna, hogy jogász legyek, mint a családunkban többen is.

– Ki írja a forgatókönyveit?

– Általában én, mivel nagyon szeretek írni. Csak az elmúlt egy-két évben kezdtem el írótársakkal dolgozni. Mielőtt a Színművészeti Egyetemre jártam, egy kis filmes suliban tanultam, ahol Bereményi Géza volt a forgatókönyvírás-tanárunk. Az utolsó órán értékelte az osztály írásait, egyiket a másik után kritizálta súlyos szavakkal, de az enyémről egy szó sem esett. Óra után odamentem hozzá. „Melyik a magáé? – kérdezte. Mondom a címét. – Ja, az! Akkor magával elmegyünk egyet sörözni.” Bereményi Géza megerősített abban, hogy érdemes lenne az írással és rendezéssel foglalkoznom, egyben bátorított, hogy felvételizzem a Színművészeti Egyetemre.

– Almási Tamás és Kékesi Attila dokumentumfilm-rendező osztályában végzett. Arra is van esélye, hogy nagyjátékfilmet forgasson?

– Merem remélni, ugyanis ugyanolyan képzést kaptunk, mint a játékfilmes osztály, persze más hangsúlyokkal. A dokumentumfilm-képzés még jobban kiélezte az érzékenységünket, megtanultunk bízni az apró dolgok erejében.

– Színházban is kipróbálná magát?

– Az osztálytársam elhívott, hogy a független színházi társulatuk, a Terminál egyik előadásához készítsek reklámfilmet. Annyira tetszett nekik az anyag, hogy tiszteletbeli taggá fogadtak. Azóta több promóciós anyagot forgattam nekik. Kértem a társulatvezetőt, hogy úgy pályázzon, hogy én is rendezhessek, de azért a film a fő csapásirány. Elég pepecselős vagyok, szeretem hosszan csiszolgatni a forgatókönyvet, és a vágás során is szívesen szöszmötölök. A forgatáson viszont gyorsan dolgozom. A tizenhárom perces Jövő szerdán-t tíz óra alatt forgattuk le, mert csak nagyon rövid időre kaptuk meg a helyszíneket. Folyamatosan dolgozom, több filmtervemmel mindenfelé pályázunk. Ha minden igaz, nemsokára ismét egy kis költségvetésű filmet kezdünk el forgatni. Remélem, a fesztiválsikerek lökést adnak ahhoz, hogy újabb munkákat merjenek rám bízni.