A nyelvújítás korában elavult szavakat is felelevenítettek, ilyenek például a következők: aggastyán, ajánlat, áradat, bakó, dísz, év, fegyelem, hon, iker, tartalom, verseny. Nyelvjárási szavak irodalmi használatával is bővítették a szókincset. Ilyenek a betyár, burgonya, csökönyös, hullám, füzér, badar, barangol, bucka, góc, kagyló, kandalló, kelengye, rimánkodik, tesped, szikár, zamat stb. Olykor módosították a jelentést, mint a páholy (eredetileg széntartó rekesz), bútor (cókmók, batyu), pongyola (rendetlen, rongyos) szavaink esetében.
A nyelvújítással foglalkozó írások mindig megemlítik a sikertelen szavakat – azzal a megszorítással, hogy ez természetes volt a szóalkotás folyamán. A Mondolatban szereplő szótárban a következő csemegékre bukkanhatunk: begyeskedő (’szerető’), bűnkemence (’purgatórium’), csecsecsesmérettség (’az emlő természetrajza’), életfekvés (’sors’), érdempolc (’kitüntetés’), fütyészni (’kutatni’, ’fürkészni’), hátahupás (’egyenetlen’), templombilincs (’házassági esküvés’). Virág Árpád Mennyire időtálló a nyelvújítás szókincse? című tanulmányában azt vizsgálta, hogy Szily Kálmán A magyar nyelvujítás szótára című munkájában a cs és c betűs szavak közül hány él ma is. Az eredmény: a 86 szóból a mai napig ugyanazzal a jelentéssel általános körűen is használatos 56 kifejezés. Ez is jó arány.
