Rónay Móric – olvasható a tárlat egyik tablóján – főispáni beiktatásakor, 1871 júniusában a következőket mondta: „Habár fényes tehetséggel nem bírok, oly két érzelem dagasztja keblemet, melyeket nehéz pályámon, mint biztos vezetőkül kínálkozó irányadókat tekintek. Egyik: zsenge ifjúságomtól fogva bennem lángoló hazaszeretet, másik a jóakarat, mellyel szeretett megyénk jólétét s boldogságát előmozdítani szándékozom, s életem fő feladatául tűzöm ki.”
A kúria fölső szintjén kialakított kiállítótérben a család jeles alakjai portréinak reprodukciói, a birtokok térképei és vázrajzai mellett egyszerűsített családfa is helyet kapott. Több tablón és roll-upon számos életrajz és családtörténeti momentum olvasható: köztük az épület utolsó tulajdonosa, Rónay Aladár sorsa is, aki a kommunista diktatúra elől Ausztráliába volt kénytelen menekülni. Ugyanakkor eredeti fényképek is láthatóak bekeretezve a falakon. Mindezek mellett eredeti Rónay-bútorok (amelyek vagy a kastélyból, vagy valamelyik kúriából valók) tekinthetőek meg a millennium korát megidéző enteriőrben, amelyet korabeli ruhák másolatai – Rónay Aladár (1864–1915) és felesége, Blaskovich Borbála viseletei (festmények alapján) – tesznek színesebbé. Kiemelendő az az érintőképernyős multimédiás alkalmazás, amely Kiszombor története, a Rónayak múltja és a település emlékhelyei (köztük József Attila egykori szálláshelye) bemutatása mellett a község múltját ismertető kisfilmet is tartalmaz.
Marosvári Attila makói történésznek, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára munkatársának, a tárlat kurátorának célkitűzése az volt, hogy ne csak a kiszombori magyar nemesi család életét és mindennapjait idézze meg a kiállítás, de a Rónayaknak a Délvidék – elsősorban Torontál, kisebb mértékben Csanád és Csongrád vármegye – XIX–XX. századi modernizációjában vállalt szerepét is bemutassa.
