Mi a művészet szerepe a mai fogyasztásközpontú, materialista társadalomban? Mitől lesz felkapott egy alkotó, és hogyan tornázható fel műveinek értéke az egekig? Ki dönti el, hogy melyik alkotás ér tízezer és melyik tízmillió dollárt? Egyáltalán szabad-e beárazni egy festményt ugyanúgy, mint mondjuk egy sportteljesítményt, és vajon visszahat-e
a mű megítélésére az ára? A kortárs képzőművészet és a pénz kapcsolatáról forgatott dokumentumfilmet a kétszeresen Oscar-díjra jelölt Nathaniel Kahn rendező. A Senki többet a kortárs művészet alkotóiról, fogyasztóiról és árusítóiról szól, illetve arról, hogy a háttérben vajon mi alapján dönti el a piac, hogy mi maga a művészet.
Kahn izgalmas karaktereket talált filmjéhez: megszólít műgyűjtőket, árverésvezetőket, műkereskedőket, galeristákat, művészettörténészeket és a Sotheby’s aukciókat szervező igazgatónőjét, Amy Cappellazzót is. Járunk bődületes értékű festményeket rejtő, méregdrága manhattani otthonokban és zsúfolt aukciósházakban, és a rendező bemutat felkapott és elfeledett kortárs alkotókat is. A leggroteszkebb az egészben az, hogy a művészeknek van talán a legkevesebb közük a film témájához vagy beleszólásuk a műtárgyak utóéletébe, ők csupán üzemanyagot szolgáltatnak a gépezet működéséhez.
Az amerikai fiatal művésznemzedék festőzsenijének tartott, nigériai származású Njideka Akunyili Crosby például végigköveti a rendező laptopján élőben, ahogy a várt 300 ezer helyett 900 ezer dollárért elkel a Sotheby’s nagyszabású aukcióján az egyik képe. Amikor lecsap a kalapács, Crosby zavartan mosolyog, hogy hát ez van, mintha csak kívülálló lenne. A festőnő elmondja azt is, hogy évente maximum 10-12 képet készít, és egyáltalán nem a gyors meggazdagodás hajtja, hanem az lenne az igazi, ha évtizedekkel később is ismernék és elismernék a műveit.
Fotó: magyarhangya
A Senki többet talán leghíresebb megszólalója a piac által is nagy becsben tartott amerikai konceptuális művész, Jeff Koons, akit már a nyolcvanas években is istenítettek, Nyúl című szobrát pedig nemrég 91 millió dollárért vették meg. Koons a giccs, a pop-art és a trash határmezsgyéjén egyensúlyoz arany-pink lufiállataival, mégis jelenleg ő a legdrágább kortárs alkotó, aki ügyesen építette fel saját márkáját. Nem riad vissza a sorozatgyártástól, és még táskákat is tervez a Louis Vuittonnak. Az aukciósház vezetője szerint a múzeumokba meghalni mennek a műtárgyak, de a német festősztár, Gerhard Richter mégis sokkal szívesebben látná a képeit múzeumban, mint valakinek a lakásában, elrejtve a közönség elől. Az pedig szerinte egyenesen groteszk, hogy egy festménye annyiba kerüljön, mint a ház, amelyben tartják, bármilyen jó legyen is. Richter képei 20-30 millió dollárért kelnek el.
