Meredek part

Egy júliusi héten országszerte öt francia rendőr lett öngyilkos. A fegyveres karhatalmi testületnél évente negyvenen-ötvenen vetnek véget életüknek. Az idén a rendőri szakszervezetek közlése szerint ez a szám 44-nél tart. Összefügg-e ez az emelkedés azzal a ténnyel, hogy túl keménynek tartják a francia rendőrséget?

Összecsapás a rendőrökkel Párizsban 2019 júliusában. Adok-kapok Fotó: Reuters

Az elmúlt fél évben a „sárga mellényesek” szombatonként ismétlődő tüntetésein ez egyértelmű volt. A rendőrség munkáját soha nem érte egyetlen szemrehányás sem Emmanuel Macron elnök, Édouard Philippe kormányfő vagy Christophe Castaner belügyminiszter részéről. „A rendőri erőszak és a jogállam összeegyeztethetetlen fogalmak” – tért ki a valós válasz elől a közelmúltban Macron elnök.

Pedig se szeri, se száma a rendőri brutalitást felrovóknak az utóbbi idők tüntetői között. Csak tavaly 579 bejelentés érkezett rendőri túlkapásról, ezek közül több mint kétszáz került az igazságszolgáltatás elé. Különösen az LBD, a négy centiméter átmérőjű gumilabdát kilövő fegyver ellen szólaltak fel tömegével. A 320 kilométer/óra sebességgel becsapódó „labda” maradandó sérüléseket okozhat annál, akit eltalál. Olyan, mintha egy húszkilós betondarabot egy méter magasból ejtenénk a tüntetőre.

A sárga mellényes megmozdulásokon 24 ember veszítette el az egyik szemét, öt végtagot amputálni kellett. Negyvennyolc kiskorú és 33 orvos szenvedett maradandó sérüléseket. Az LBD-t kezelőknek az újságírók különös kedvencei: több mint száz munkáját végző, nagybetűs Presse, azaz Sajtó feliratot viselő kollégát ért már találat. Tavaly több mint 19 ezer „gumilabdát” lőttek ki a francia rendőrök – kétszer annyit, mint egy évvel korábban.

Ne lepődjenek meg, ha ugyanolyan erejű választ kapnak, akik rátámadnak a rendőrre, mint amilyent ők intéznek egy hatósági személy ellen! – nagyjából így összegezhető a fegyveres hatóságok véleménye. És valóban, Franciaországban a rendőrség elleni brutalitás is magas színvonalú, nem merül ki egy füstgránát dobásában. Számosan kimondottan készülnek a különböző tüntetésekre, védő- és támadófegyvereket „gyártanak”, sőt taktikai összetartáson is részt vesznek. Idesorolható a Black Bloc nevű csoport, amely elrejtőzve beépül a békés tüntetők közé, hogy aztán onnan „vadássza” le a rendőröket. De találunk baloldali antifásokat, sőt elvadult sárga mellényeseket is, akiknek örömöt szerez, ha sérülést okozhatnak a rendfenntartó erők képviselőjének.

Talán a nagy leterheltség lehet az oka annak, hogy Franciaországban évente negyven-ötven aktív rendőr választja az önkezű halált. A jelenség nem új, ez így volt a kilencvenes évek kezdete óta, minden típusú, bal- és jobboldali kormány alatt előfordult nagyszámú rendőröngyilkosság, ami 36 százalékkal több, mint a polgári életben. 2018-ban 35 rendőr és 33 csendőr választotta a halál e formáját. Ehhez képest csak a rendőrség soraiban az idei év első hét hónapjában már 44 rendőröngyilkosság történt.

Ha ehhez hozzáadjuk, hogy július utolsó hetében öt rendőr végzett magával, akkor nem kételkedhetünk abban, hogy a 2014-es 55-ös rekord az idén meg fog dőlni. Az áldozatok életkora főleg harminc és negyven év közé tehető.

Milyen okok vezethetnek odáig, hogy a rend őre maga ellen fordítja fegyverét? A tűzfegyver mint végső megoldás mindig kéznél van, talán ez lehet a kiemelkedő számok hátterében. A halálesetek majd hatvan százaléka saját szolgálati fegyverrel történik, ugyanilyen arányban otthon, és csak 16 százalék választja a munkahelyet a végső lövésre. Az okok a legkülönfélébbek lehetnek a magánéleti problémáktól egészen a szakmai előmenetelig.

„A külső szemlélő nem is sejti, mekkora személyes terhet cipelnek a rendőrök, amellyel mindennap találkoznak. Ilyen lehet a szembesülés a számtalan szociális problémával, amelyek tudatában igazságosan kellene cselekedniük, a felülről érkező nyomás, amelynek meg kell felelniük, a rendszeres bevetések anélkül, hogy hosszabb pihenőre vonulhatnának” – fejtette ki az Alternatív Rendőrszakszervezet egyik vezetője, amely a közelmúltban jelentést tett le a belügyminisztérium asztalára. Ehhez hozzájárul még a halál közelségének a megszokása, a mindenáron eredményt követelő felsőbb vezetés.

Csoda, ha érzéketlenek a rendőrök a mások szenvedése iránt? Ha felhatalmazást kaptak arra, akkor gyorsan és különösebb gátlások nélkül felszámolják az ellenállást. Megvan nekik a saját bajuk.