Szegény Székely Sándor is meghalt már vagy tíz éve – jutott eszébe Rezeda Kázmérnak egy íz, egy hangulat, és szegény Székely Sándor tényleg több mint tíz éve halott. Ő vitte a bándi Udvarházat. Bánd ott van Veszprém után nem sokkal. Az udvarház pedig egy csárda. A csárdákkal óvatosan kell bánni manapság. Hajdan a csárdák afféle nagyon igazi dolgok voltak, sallangmentesek, vadak és jók, mondhatnánk, ha nem egy régi sláger ötlene fel bennünk ezt hallván.
Betyárok jártak a csárdákba egykoron. Savanyó Jóska a Bakonyban, Rózsa Sándor a szegedi tanyavilágban, Angyal Bandi Somogyországban. Valamiért úgy alakult, hogy mind között Rózsa Sándor lett a leghíresebb (hírösebb, ha már…), holott a somogyi betyárság volt a legkiterjedtebb. Ők vagy hét megyében garázdálkodtak, Vasban, Zalában, Veszprémben, az egész Balaton környékén, s a szó legszorosabb értelmében garázdálkodtak, mert a betyárok bizony raboltak, gyilkoltak, szegényt éppúgy, mint módosat, csak később a romantikus képzelet no meg a szabadságharc varázsolt belőlük afféle igazságos szegénylegényt, pusztai Robin Hoodot. Azt kell még tudni, hogy a betyár szinte kivétel nélkül pásztordinasztiák gyermekéből lett, ugyanis egy idő után – negyedik vagy ötödik gyerek – már nem volt pásztorolnivaló, ellenben a pásztor holmi más, alantas munkára nem volt kapható, így maradt az útonállás. Szebbik nevén a betyárkodás.
No, hát ezek a betyárféle legények járták a csárdákat egykoron, s ebből következően a kakastollas csendőrök, akik utóbb úgy lettek a szocializmusban közellenségek, mint manapság a klímahisztérikusoknak Bolsonaro vagy a szegény tehén, aki metánt fingik, és azzal fog minket megölni.
Járták a betyárok a csárdákat, itták a bort, duhajkodtak, olykor sikeresen rajtuk ütöttek a csendőrök, akkor pedig tűzharcot vívtak, és meghaltak. A legszebb népdalok egyike ezekből az időkből így hangzik:
„Esteledik, alkonyodik, / Gulya, ménes takarodik. / A számadó káromkodik, / Három bojtárja bort iszik. // Egyik iszik a Meggyesbe, /
A másik a Cserepesbe, / A harmadik a Morgóba, / Gulya ménes csavargóba’.”