Irányok

Turistacsoportok hömpölyögnek Ravenna köves utcáin. A klasszikus olasz kisváros hangulatát a helyiek hangos beszélgetései, a frissen pörkölt kávé illata és a színpompás fagylaltköltemények adják a terrakotta ezer árnyalatában játszó házfalak között. A csoportok nyugodtan sétálnak az esernyőjét jelzőfényként tartó idegenvezető mögött, aki már nem kiabálva magyaráz, hanem normál beszédhangon ecseteli apró mikrofonjába, hogy a várost az etruszkok alapították, virágkorát az V. század elején élte, mikor a Nyugatrómai Birodalom fővárosa lett, majd még a XIX. században is pápai birtok volt. A csoport tagjai rezignáltan néznek jobbra és balra az idegenvezető útmutatásai alapján, de a tinédzser fiúkat a fülhallgató márkája sokkal jobban érdekli, mint a több száz éves építészet.

A baráti társaságban utazó huszonévesek is csak a szelfik kedvéért állnak be egy-egy templom vagy szökőkút elé, jó például szolgálva a Samsung néhány éves felméréséhez, amely szerint az egy nap alatt készült összes fénykép egyharmadát a millenniumi generáció szelfiként lövi. Egy kép persze nem elég, hiszen valakinek úgysem áll jól a napszemüvege, a másiknak épp megfújta a szél a haját, a harmadik meg görcsöt kapott a sok mosolygástól. Így egy kép nem néhány másodperc alatt, hanem – egy amerikai tanulmány szerint – átlagosan hét perc alatt készül el. És akkor még a különféle szűrőkkel és képmanipuláló eszközökkel való szerkesztést nem is számoltuk. Esetleg az alatt a hét perc alatt mi történik a világban, nem érdekes. Pszichológusok régóta holt időként utalnak a szelfikészítésre, mivel ezalatt nemcsak esélytelen igazán megélni a környező eseményeket, de az ember mind az online, mind az offline kapcsolattartásból kimarad. A turistatömegek mégis inkább a telefon képernyőjén keresztül nézik a látványosságokat, mint saját szemükkel.

Már ha éppen eljutnak odáig. A Google Maps ugyanis vajmi kevéssé érdeklődik a helyi nevezetességek iránt, inkább a legközelebbi Burger King és Costa Coffee felé mutatná az irányt. Tavaly az amerikai informatikai szaksajtó ünnepelte, hogy már nem azt mondja a cég navigációja, hogy „a főutcán forduljon balra”, hanem hogy „a McDonald’snél forduljon balra”. Mára a reklámfaktort odáig sikerült fejleszteni, hogy Ravenna egyik legfontosabb látnivalóját – amely egyébként az egyetemes művészettörténet egyik legrangosabb és legfontosabb kora keresztény alkotása –, a San Vitale-templomot csak akkor mutatja a térkép, ha név szerint rákeresünk. Egyébként elvész a kávézók, éttermek és boltok tengerében.

Kétségkívül fontos a helyi gazdaság számára, hogy a turisták tisztában legyenek a pénzköltési lehetőségekkel, de nem kéne-e esetleg figyelni, hogy azokat a látványosságokat is megtalálják, amiért ellátogatnak a városba? És ha már sem a keresőóriás, sem a városvezetés nem figyel, nem kellene a turistának magának felkészülten érkeznie, ahogy néhány tíz évvel ezelőtt még nyomtatott útikönyv volt minden városnéző kezében? Vajon mennyire bízhatunk meg eszközeinkben, vagy azok mennyire fosztanak meg az élményektől? Mert jelenleg úgy tűnik, meglehetősen.