Az egyik legismertebb és legsikeresebb olasz író, Dacia Maraini Végállomás Budapest című, több mint négyszáz oldalas regénye egy kötetben két olyan történetet kínál, amelynek kibontakozó szálai jócskán a kétszázadik lap után fonódnak össze. A történet vonulata a zsidóüldözés kapcsán alakul ki: megismerjük a főszereplő fiatal újságírónőt, Amara Sironit, akit olasz lapja kiküldetésbe helyez, egyenesen a kelet-európai vasfüggöny mögé. Örül a feladatnak, ugyanis házassága tönkrement, és így megkeresheti fiatalkori szerelmét, Emanuelét. A fiúról csupán annyit tud, hogy Firenzében töltött évei után a szüleivel Bécsbe költözött, ám nem időzhetett sokat Ausztriában, mert a łódźi gettóba, később pedig Auschwitzba deportálták.
A fordulatok a regényben ekkor kezdődnek, ugyanis a férfi életben lehet valahol, ugyanis valaki elküldte a lánynak azokat a leveleket, amelyet a haláltáborban írt neki – a legutolsót 1944-ben. Amara keresése egyre hevesebb és zaklatottabb, bejárja Lengyelországot, Ausztriát, de minden eredmény nélkül. Immár sokadszorra érkezik vissza Budapestre, ám időközben kitör az 1956-os forradalom, így a menet közben mellé szegődött útitársával, Hans-szal egy darabig itt ragad.
És ekkor következik az írói bravúr, az idő- és cselekményszálak összefésülése: eggyé válik az egykori háborús zsidóüldözés, a gyűlölet, a múlt és a jelen, a forradalom és a hidegháborús időszak. A vér, a tank, a gránát és a lódenkabát. A szerző a cselekményt, azaz a lány nyomozását a forradalom lángjaiban izzó Budapestre tereli, ahol olyan korrajzot tár elénk, amelyben még a legapróbb utcák, szobrok, házak kiszögellései, de még a rádióban elhangzott szövegek is tűpontossággal felelnek meg a valóságnak. Nem kis kutatómunka ez, ám hogy déligyümölcs kapható lett volna ekkor Budapesten, azt erősen kétlem.
Annyi a könyv végével kapcsolatban leleplezhető, hogy Amara megtalál valakit, aki akár a hőn áhított szerelme is lehetne. Mégsem derül ki, ki is az. Még az is felmerülhet, hogy vélt lényről, képzeletbeli szüleményről van szó. Az a kérdés is nyitva marad, hogy mit és mennyit tudnak az emberek valójában a puskaporszagú szerelemről, a holokausztról, a gyűlöletről, amelybe milliók haltak bele. Hogy nincs egyenlőtlenség – legfőképp a halál előtti pillanatban.
(Dacia Maraini: Végállomás Budapest. Jaffa Kiadó, Budapest, 2019, 415 oldal. Ára: 3990 forint)
