Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Hol a helyünk az univerzumban? Letehetjük-e azokat a terheket, amelyeket megörököltünk, vagy örökké választás nélküli magányra vagyunk ítélve? Brad Pitt James Gray rendező saját forgatókönyvéből készített, filozofálgató sci-fijében a világűr sötét gyomrában tűnik el.
Az Ad Astra százmilliós költségvetése dacára nem tipikus stúdiófilm, hanem érzékeny szerzői sci-fi űrhajókkal és némi autós üldözéssel a Hold felszínén. Noha az agyafúrt marketingesek grandiózus űrkalandként tálalják, Gray filmje valójában az emberi magányról szól, miközben a férfiak örökös útkeresési kényszerét boncolgatja. A felszínen persze tényleg kalandos a történet: veszélyben a Föld, elektromos viharok érkeznek egyenesen az űrből, tenni kell valamit.
A Spacecom, a NASA jövőbeli megfelelője a feladatra a mérnök-űrhajós Roy McBride-ot (Brad Pitt) választja ki, aki történetesen a legendás űrhajós, Clifford McBride (Tommy Lee Jones) fia. Az öreg McBride 16 évvel ezelőtt eltűnt a legénységével valahol a Neptunusz környékén, ahol idegen életformák után kutatott. A Spacecom úgy véli, hogy életben van, és még az is elképzelhető, hogy köze van az elektromos űrviharok kialakulásához, ezért valakinek el kell utaznia a Neptunuszra, hogy kiderüljön az igazság.
A Hollywoodra rátelepedő Disney valósággal bekebelezte a filmipart, a hétvégi bevételek toplistáit a nagy franchise-ok folytatásai és előzményfilmjei uralják, így legtöbbször a Netflixre szorulnak az olyan rizikósabb vállalkozások, mint a nem szörnytámadásra vagy színtiszta akcióra építkező, lassú folyású sci-fik. Az elmúlt években azért szerencsére több régi vágású tudományos-fantasztikus alkotás is készült, ezek az ember és a technológia viszonyáról vagy az élet alapvető kérdéseiről elmélkedtek. Például Denis Villeneuve Szárnyas fejvadász 2049-e vagy Christopher Nolan Csillagok között című műve. Hangulatban az Ad Astra kicsit mindkettőre hajaz, az elmosódó, szaggatott emlékképek és a főszereplő férfi magánya pedig ismerős lehet a tavalyi Első ember című alkotásból, amely a zárkózott Neil Armstrong útját mesélte el a Holdra szállásig.
A film látványvilága fantasztikus, mégsem az akciójelenetek adják a gerincét. Szépen besimulnak ugyan a cselekménybe, de a hangsúly egy magányos férfi lelki vívódásán nyugszik.
A Pitt által alakított asztronauta apjával való kapcsolata, illetve annak hiánya kihat egész életére, képtelen kimutatni az érzelmeit, és mindig hajtja valamiféle belső kényszer, hogy továbbmenjen. Jelen esetben egészen a Neptunuszig, ugye. A kalandozás viszont inkább egyfajta rosszul értelmezett kötelességteljesítés számára, amely nem okoz örömet vagy beteljesülést.
Brad Pitt minimalista eszközökkel tudja visszaadni ezt a belső vívódást. Roy McBride űrhajós küzd apja örökségének súlyával, a kisfiúként megtapasztalt elhagyásélménnyel és ebből eredeztethető választásainak következményeivel. Nehéz szerep, amely kifejezetten jól áll a színészként mindig alulértékelt Pittnek, mellette azonban egy karakternek sem igazán oszt lapot a rendező: nem tudunk meg szinte semmit álomképeiben feltűnő feleségéről (Liv Tyler), de még kulcsszerepet játszó édesapjáról sem.
A fiúnak csupán a félistenként csodált apa öröksége maradt, a legenda viszont közelebbről nézve egy csapásra hamvaiba hullik. Az Ad Astra legnagyobb hiányossága az, hogy nem érzünk nyomást a torkunkban, miközben a főhős halad célja felé: túl kiszámítható, elkerülhetetlen a végkifejlet. McBride mindent kimond, narrálja saját érzéseit, és nem marad hely egyéb értelmezésekre. Nincs misztérium, és a film nem állít tulajdonképpen semmit az ember helyéről az univerzumban. A konklúzió annyi, hogy egyedül lenni rossz, és lehetőleg ne lökjük el magunktól azt, akit szeretünk…
(Ad Astra – Út a csillagokba, brazil–amerikai science fiction, 124 perc. Rendező: James Gray. Forgalmazó: Fórum Hungary)
Száz éve született Tony Curtis, aki Hollywoodban lett világhírű.
Beniczky Ödön volt belügyminiszter jogsértően közzéteszi egy lapban a Somogyi–Bacsó-gyilkosságról az ügyészségnek tett vallomását.
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.
A Nagyik cselekménye egy kulturális-kulináris alapvetésre támaszkodik: az étel és az élet szoros kapcsolatára.
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
Most kiderül, Zelenszkijnek a fotel vagy a tűzszünet a fontosabb
Kiadták a figyelmeztetést: ne küldj több SMS-t, különben...
Végre Trump is megszólalt az orosz bombázók ukrán megsemmisítéséről
Eddig titkolta Törőcsik Franciska, most végre megmutatta: a rajongók szóhoz sem jutottak!
Egy vérfürdő után benyújtotta lemondását az ukrán szárazföldi erők parancsnoka
Orosz válasz: ballisztikus csapás Ukrajnára
Ezek az ételek jobban károsíthatják a májadat, mint az alkohol
Döbbenetes, mit vittek el Münchenből a PSG vandál szurkolói a BL-döntő után + videó
A Fradi megkezdte a bevásárlást a magyar játékosokból – Lisztes Krisztián is hazatérhet
Ukrajna légicsapása globális kockázatokat rejt
Eldőlt, Orbán Viktor lesz 2026 után is a miniszterelnök újabb négy évre
Száz éve született Tony Curtis, aki Hollywoodban lett világhírű.
Beniczky Ödön volt belügyminiszter jogsértően közzéteszi egy lapban a Somogyi–Bacsó-gyilkosságról az ügyészségnek tett vallomását.
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.
A Nagyik cselekménye egy kulturális-kulináris alapvetésre támaszkodik: az étel és az élet szoros kapcsolatára.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Száz éve született Tony Curtis, aki Hollywoodban lett világhírű.
Beniczky Ödön volt belügyminiszter jogsértően közzéteszi egy lapban a Somogyi–Bacsó-gyilkosságról az ügyészségnek tett vallomását.
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.
A Nagyik cselekménye egy kulturális-kulináris alapvetésre támaszkodik: az étel és az élet szoros kapcsolatára.
Kábán nézünk magunk elé. Sodortatjuk magunkat a tömeggel. Ez most tényleg megtörtént?
Már röpirata címe is provokáció volt: Magyar conservativ politika – s még inkább az a benne kifejtett, a liberális korszellemmel és a korabeli politikai fősodorral szembemenő konzervatív ideológia és pártprogram.
A hajdani cég minőségi termékeket gyártott, de kétségtelen, hogy a náci múlt és a tiltás mítosza felsrófolja az árakat.
The Holy Spirit gives courage even today: Pentecost reflections from the Archbishop of Esztergom and Budapest on the Church, bearing witness to faith, and the challenges of the world.
Marta Kos bővítési biztos egyre agresszívabban kampányol északkeleti szomszédunk mellett.
A Kárpát-medencei magyarság legfontosabb keresztény búcsúján rengetegen imádkoztak együtt.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
