Boldogság

A nyolc boldogság nem mindegyike magától értetődő, sőt rögtön az első, „boldogok a lelki szegények” vagy „lélekben szegények” első olvasásra egészen meghökkentő. Másodikra is az.

Nézetem szerint a lelki szegény egyszerű lelkű embert jelent, kinek Krisztus igazsága mindenféle teológiai magyarázat nélkül is világos. Tulajdonképpen Jézus hitetlen Tamásnak mondott szavai, „boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek” (János 20:29) teszik érthetővé A hegyi beszéd első mondatát. Boldog, aki magyarázatok, teológiai eszmefuttatások nélkül is felismeri Krisztusban a Megváltót. Ennek értelmében A hegyi beszédben említett lelki szegények lélekben gazdagok. Ez paradoxon, de biztosan nem véletlen, hogy Jézus gyakran beszélt paradoxonokban: „aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog (János 11:26); aki meg akarja tartani életét, elveszíti, aki pedig elveszti életét érettem, megtartja (Lukács 9:25)”.

Nem gondolom, hogy A hegyi beszédben elhangzottakat minden hallgatója értette, és azt sem, hogy később sokan elgondolkoztak értelmén. Elfogadták szavait igaznak, mert prófétának tartották, és nyilván voltak, akik megsejtették, hogy ennél több. A felismerést Péter apostol öntötte szavakba: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Máté 16:16).

Szerényi Gábor rajza

A paradoxon mindig gondolkodásra késztet azzal, hogy provokál, megdöbbent. Az emberek többsége nem szeret gondolkodni, pláne filozofálni. A kereszténység ugyan alapvető tanítását tekintve egyszerű, mégis nagyon bonyolult vallás. Ezzel ellentétben Mohamed tanítása az analfabéták számára is világos, nincsenek paradoxonok, annak felfogásához, hogy „egy az isten, Allah, és Mohamed az ő prófétája”, nem kell nagy szellemi kapacitás. A muszlim vallás korunkbeli sikere, rohamos terjedése ennek is köszönhető, meg annak, hogy a lényegében világi, síita-szunnita ellentéttől eltekintve a hívek számára problémamentes, mivel a Korán szövegértelmezését tekintve sokkal megengedőbb.

A Biblia különböző nyelvekre való átültetései fordítások, míg a Korán szövegét idegen nyelveken következetesen nem mint fordítást, hanem mint a Korán értelmének fordítását közlik, sőt az egyik legújabb német interpretáció A Korán hozzá­vetőleges fordítása címmel jelent meg (Die ungefähre Be­deutung des Al-Qu’ran Al-Karim in deutscher Sprache, 4. kiadása Köln, 2004). Nekem ez a megoldás tetszik, mert alázattal közelít a szöveghez, felismerve, hogy az eredeti mondatok értelmét más nyelveken pontosan visszaadni nem lehet, közvetve pedig arra is utal, hogy Isten emberi ésszel felfoghatatlan. Véleményem szerint Jézus arámi dialektusban mondott szavaival hasonló a helyzet, ezért szükség lenne szöveges „Biblia pauperum”-ra (középkorban kiadott, szöveg nélküli képes Biblia, szegények – analfabéták – bibliája).

Ez a Biblia értelmének fordítása lenne, a nehezen és többféleképpen értelmezhető helyeket világos mondatokban közvetítené, hogy Krisztus tanítása magyarázó jegyzetek nélkül is közérthető legyen a mai emberek számára, akik közül nem kevesen bár írni és olvasni tudnak, ennek ellenére funkcionális analfabéták. Régen az emberek zöme analfabéta volt ugyan, de kapcsolatban volt Istennel és a teremtett világgal, a természettel. Írásbeliség nélkül is, szóban, zenében és kézművességben hatalmas kultúrákat hoztak létre és tartottak életben, mindent továbbadva a következő generációnak. Ma tudnak írni és olvasni, de gondolkodni egyre kevesebben. A fiatalok közül egyre többen nem az Isten alkotta valóságban, hanem az ember alkotta virtuális világban élnek, pontosabban léteznek. Bulizva élvezik az életet, és azt hiszik, az a boldogság. „Mulatozol, mint az élők, de belül halott vagy” (Orbán Ottó: Egy jó borivó vágáns éneke).

Szolón mondotta a gazdagságával dicsekedő Kroiszosznak (Krőzus), hogy senki sem boldog halála előtt. Krőzus ezt akkor bolond beszédnek tartotta, de a máglyán eszébe jutottak Szolón szavai. Senki sem tudhatja, mi várhat még rá az életben, tehát szakrális értelemben senki sem tarthatja boldognak magát.

Groteszk, hogy profán szöveg, egy magyar-angol-jiddis nyelvű abszurd pesti zsidó vicc világítja meg az elmondottakat. Megértéséhez nagyon csekély angol- és némettudás elegendő, meg némi humorérzék. A Pestről Amerikába költözött Kohn és Grün összefutnak egy New York-i utcán. Hello, Grün, üdvözli örömmel Kohn a barátját. How are you? Are you happy? Grün elgondolkozva válaszol: Happy?… Happy bin ach, glicklach bin ach nix.

Happy bin ich, glücklich bin ich nicht. Happy vagyok, de nem boldog.