Hátrahagyva

A fasiszták épp hogy elmentek, az elvtársak pedig már elkezdtek szaglászni, jelentgetni. 1948-at írunk. Nehéz újra hinni bármiben, hiszen az emberek Istenben való bizalma szilánkokra tört.

Az árván maradt Klári (Szőke Abigél) sebezhető és tele van élettel Forrás: Budapest Film

A fasiszták épp hogy elmentek, az elvtársak pedig már elkezdtek szaglászni, jelentgetni. 1948-at írunk. Nehéz újra hinni bármiben, hiszen az emberek Istenben való bizalma szilánkokra tört. Aladár (Hajduk Károly) nőgyógyász egyedül él budapesti lakásában. Olykor segít a helyi izraelita közösségnek élelemmel és apróságokkal, amelyekre neki már nincs szüksége. Sejtjük, hogy valakit, valakiket elveszített, de nem beszél róluk. A serdülő Klári (Szőke Abigél) nagynénjével él, de makacsul hangoztatja, hogy szülei egyszer még hazatérnek hozzá. Amíg tehát a középkorú férfi nem beszél a veszteségről, a tizenhat éves kamaszlány tagadja a fájdalmas igaz­ságot: mindketten egyedül maradtak.

Tóth Barnabás néhány évvel ezelőtt már összetörte a szívünket Újratervezés című rövidfilmjével, amely egy idős házaspár történetét mesélte el. Ezt követően a Susotázzsal már majdnem bekerült az Oscar-jelöltek közé ugyanebben a kategóriában, legújabb, Akik maradtak című nagyjátékfilmje pedig Magyarország hivatalos nevezése a legjobb külföldi film mezőnyének Oscarjára.

A rendező nagyon jól érti, hogy a kevesebb több: gesztusokkal, tekintetekkel, félmondatokkal dolgozik. Hiába helyezte történetét a huszadik századi történelem egyik legtragikusabb periódusába, nem célja a kegyetlenség már oly sokszor elcsépelt, testileg-lelkileg brutális ábrázolása. A csendes személyes dráma érdekli, az emberség, a traumák feldolgozása és a lassú gyógyulás. Kapaszkodót keres szereplői számára, akik egymásban találják meg a túlélés kulcsát. Az F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című művéből adaptált film viszont a kamaszlány és a középkorú férfi viszonyából minden erre mutató jel ellenére szerencsére nem csinál posztholokauszt Lolitát, az Akik maradtak költőien szép, lassú folyású történet marad a közös gyászmunkáról.

Az árván maradt Klári (Szőke Abigél) sebezhető és tele van élettel
Fotó: Budapest Film

A háttérben egyre fojtogatóbbá kezd válni a Rákosi-korszak légköre, a lehallgatások és éjszakai elhurcolások világában pedig még nehezebb visszatalálni egy „normális” állapotba, ahol van értelme nyelveket beszélni, fiúkkal táncolni, inget vasalni vagy egyáltalán enni. Tóth Barnabás filmjének egyik legfőbb erénye, hogy a két teljesen különböző jellemű ember kapcsolatának összetettségét annak apró rezdüléseivel és törékenységével együtt képes visszaadni. Mindez persze a színészi játéknak is köszönhető: a kisebb szerepekben olyan művészek szerepelnek, mint Nagy Mari, Lukáts Andor, Jordán Adél vagy Stefanovics Angéla, az Akik maradtak viszont leginkább a Hajduk Károly és Szőke Abigél közti kémián állt vagy bukott. A két színész kiválóan működik együtt: a fiatal lány és a pótapának választott férfi kettőse tűz és víz: Aladár mindent magába fojt, begubózik, magas falakat épít az érzelmei köré, Klári viszont rögtön kimondja, amit gondol, dühös, sebezhető és tele van élettel. Klári hatására Aladár lassan megnyílik, és megpróbál valahogy továbblépni családja elvesztésén, Aladár törődésének hatására pedig Klári többé már nem érzi magát elveszett kis árvának.

Hajduk Károly eszközmentes játéka és Szőke Abigél természetessége nem is engedné, hogy a rendező veretes, nagy bölcsességeket mondasson ki szereplőivel. Az Akik maradtak finoman, érzékenyen vizsgálja az emberi természetet a holo­kausztot túlélők magányán és elidegenedésén keresztül. Kivételesen nem a mocskos oldalát, hanem azt, hogy együtt, ha akarunk, bármilyen csapás vagy veszteség után is fel tudunk állni, mert nem csak kegyetlenség létezik a világban. Nem lesz egyszerű, és talán teljes mértékben sosem fog sikerülni, de megéri megpróbálni.

(Akik maradtak, magyar dráma, 83 perc. Rendező: Tóth Barnabás. Bemutató dátuma: 2019. szeptember 26. Forgalmazó: Budapest Film)