A csend törvénye

Bangladesben a múlt héten hoztak ítéletet a közelmúlt legnagyobb felháborodást kiváltó bűnügyében. Tizenhat embert halálra ítéltek.

A nő megtestesülését szimbolizáló hindu Durga istennő bálványa Dakkában, a Buriganga folyó vizében. Szexuális megaláztatás Fotó: Mohammad Ponir Hossain Forrás: Reuters

Bangladesben a múlt héten hoztak ítéletet a közelmúlt legnagyobb felháborodást kiváltó bűnügyében. Tizenhat embert halálra ítéltek, mert előbb egyikük szexuálisan zaklatott, majd a többiek élve felgyújtottak egy 19 éves lányt, aki belehalt sérüléseibe. Történt ez egy muszlim vallási iskolában. Alig több mint fél év alatt született meg az ítélet, hiába, Bangladesben is tud gyorsan dolgozni az igazságszolgáltatás, különösen, ha felső helyről kérik. Az ország nemrégiben újraválasztott kormányfő asszonya, Sejk Haszina Vazed – aki tizedik éve irányítja ezt a végtelenül szegény országot –, személyesen tett ígéretet arra, hogy a felelősségre vonást senki sem kerülheti el, aki érintett ebben az ügyben.

Mi is történt? A 160 milliós Bangladesben, ahol a lakosság 85 százaléka muzulmán, a közoktatásban alapvető szerepet játszanak a Korán-iskolák. Természetesen a Bengáli-öböl parti Szonagaziban is működik több madrasza, ahol főleg a szegény gyermekek tanulhatnak. Az egyiknek az igazgatója Szirádzs Ud Dula, aki egyben a kormánypártban, az Avami Ligában is helyi vezető, tehát amolyan érinthetetlen. Nyilván ő is így gondolkodott magáról. Ő volt az, aki kedvet kapott az egyik 19 éves tanítványára, és március végén irodájában szexuálisan zaklatta. Az áldozat, Nuszrat Dzsahan Rafi, hazaérve elmondta anyjának az esetet, aki két nap múlva – döntését alaposan megfontolva – feljelentést tett a rendőrségen. „Nem nagy ügy” – állítólag ilyen közömbösen fogadta a rendőr a bejelentést tevő nő állításait.

De láss csodát, az igazgatót ennek ellenére néhány nap múlva őrizetbe vették. A börtönből üzente meg a tantestülete tagjainak, hogy gyakoroljanak nyomást a családra, és bírják rá a lányt vallomása visszavonására, vagy ha nem hajlandó erre, akkor öljék meg. Az igazgató még a cellájából is nagy hatással volt kollégáira, akik április 6-kán feltuszkolták Nuszratot az iskola lapos tetejére. A terv az volt, hogy gyúlékony folyadékkal öntik le, aminek hatására biztosan beleegyezik a vádak visszavonásába. Ha azonban továbbra is kitart, akkor öngyilkosság látszatát keltve lelökik a tetőről. Előbb le akarták tépni a ruháját, amikor ez nem sikerült, lelocsolták kerozinnal. Az akcióban három diáktársa is részt vett, velük Nuszrat keményen vitázott: „Akkor is megerőszakolt engem! Az utolsó leheletemig harcolok!” – üvöltötte a lány. Az egész jelenetsort videóra vették a tettesek. Ekkor valaki égő gyufát dobott rá, a lány üzemanyaggal átitatott ruhája azonnal lángra kapott. Még volt annyi ereje, hogy kitört a körülötte állók gyűrűjéből, és lefutott a tetőről. A teste nyolcvan százalékban megégett, a kórházban négy nap múlva meghalt.

A nő megtestesülését szimbolizáló hindu Durga istennő bálványa Dakkában, a Buriganga folyó vizében. Szexuális megaláztatás
Fotó: Reuters

Érthető, hogy Bangladesben hatalmas botrány kerekedett az esetből. A gyilkosságot bizonyító felvételek az interneten keringtek. Az emberek az utcára mentek, tüntetéseken fejezték ki tiltakozásukat. Hány élet kell még ahhoz, hogy a kabinet komolyan vegye a nők szexuális megaláztatását? – utaltak arra, hogy legyen az bármilyen kormány, a választási kampányában megígéri, hogy komolyan fel fog lépni a terjedő nemi erőszak ellen, aztán hatalomra kerülve nem tesz semmit. A hagyományosan férfiuralmú országban ugyanis nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki bolygatni kezdje a bevett szokásokat. És ha a statisztikára nézünk, Banglades még büszke is lehet arra, hogy hivatalosan tavaly alig több mint 700 ilyen jellegű bejelentés érkezett a rendőrséghez. Az ország lakosságához képest ez valóban minimális. Csakhogy a csend törvényével a statisztikák nem számolnak, a valós szám ennek sokszorosa lehet. Az áldozatok félnek az elkövetőktől, azok baráti körétől, családjától, akik további rettegésbe taszíthatják őket, így inkább eltekintenek a feljelentéstől.

Nem véletlenül gondolkodott két napot Nuszrat édesanyja, amikor végül úgy döntött, hogy a rendőrséghez fordul. A gyakorlat azt igazolja, hogy valóban megfontoltnak kell lennie annak, aki a bangladesi igazságszolgáltatásba helyezi a bizalmát. A helyzet több mint kiábrándító: az erőszakos nemi közösülés vádjával kezdeményezett pereknek csupán egy százalékában ítélik el az elkövetőt, ami példátlan a világban. A tanúvédelemről arrafelé nem is hallottak, az asszonyok, akik feljelentést tesznek, mindenféle módszerrel zsarolhatók, egészen az őket vagy családjukat ért halálos fenyegetésekig.

Még mindig népszerűek a sósavas támadások. Az elkövető felmutatja a kis üvegcsét, amely elmondása szerint maró savat tartalmaz, és bármire kényszerítheti a nőt, ha az nem akar örök életében sebhelyes arccal járni. Búcsúzáskor még megfenyegeti, ha bárkinek beszél az esetről, akár őt vagy bármelyik családtagját érheti pár csepp sósav. Bangladesben ez korábban a szexuális erőszak kedvelt kényszerítő eszköze volt. Ma már szigorúan felügyelik az országban a gyártását, behozatalát, eladását. Aki a szabályokat megszegi, háromtól tíz évig tartó börtönbüntetésre számíthat. Azonban egy olyan országban, ahol a sósavat is felhasználó rézművesség ennyire elterjedt, nem jelenthet gondot a beszerzés.

A balkáni útvonalon érkező migránsok közül sokan bangladesi származásúak. Nyugat-Európában „menekültstátuszt” kapva – nem egészen értjük, miért, hiszen nincs háború Bangladesben, most a fenti ítélettel pedig azt példázták, hogy jogállam – egyre gyakrabban szereplői a bűnözési rovatoknak. Más kultúrából érkeztek, más a neveltetésük, a szokásaik, a vallásukról most ne is beszéljünk. Fel sem fogják, hogy egy nő nemet mondhat egy férfinak. Nyilván azok, akik befogadják őket, majd hozzászoknak ehhez.