Az előadás vérbő komédiaként kezdődik tarka jelmezekbe öltözött, részint karikatúraszerű figurákkal. Hibátlan alakítások sorát látjuk. Nagy Mari Orgon anyjának szerepében remekel. Szűcs Nelli a súlyos Médeia után végre kedvére bolondozhat Dorine-ként, s láthatóan élvezi a harsányságot, a tapsot érdemlő rögtönzéseket. Orgon szerepében Horváth Lajos Ottó pompás pipogya férj. Ács Esztert talán még sosem láttuk ennyire felszabadultnak, egyszerre szemérmes és kihívó. Nagyszerű pillanat, amikor rádöbben, hogy Tartuffe jobb férfi, mint Orgon, s nem is lesz olyan borzasztó eljátszani vele az előre kitervelt, leleplező csábítási jelenetet, ami a második részben az előadás fénypontja. A kevésbé hatásos szerepekben Barta Ágnes, Szabó Sebestyén László, Berettyán Sándor és Berettyán Nándor vitathatatlan tehetségüket bevetve biztos pontjai az előadásnak. A címszereplő Trill Zsoltról ezúttal is bebizonyosodik, hogy nemzedéke egyik legnagyobb művésze. Álnok, képmutató és esendő férfi, akit egy idő után nem annyira a vagyon és a befolyás, hanem Orgon varázslatos asszonya érdekel. Ha kell, meztelenre vetkőzik, ha kell, csilláron lóg, mert győzni akar. És bármily sajnálatos, győz is.
Doiasvili sziporkázóan szellemes előadása nem diákmatiné. Tizenhat éven felülieknek ajánlja a színház, és hozzátehetjük, azoknak, akik nem a régi Molière-adaptációkat szeretnék viszontlátni. Ők az első rész után diszkréten távoznak.
(Molière: Tartuffe. Nemzeti Színház. Bemutató: 2019. október 18.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!