Tucatnyi bankár és tőzsdeügynök vetett véget az életének 1929. október 29-én a Wall Streeten azon a „fekete kedden”, amikor kitört a világ legnagyobb tőzsdekrachja. Kezdetben senki nem fogta fel ennek a súlyát, a milliárdos John D. Rockefeller azt hangoztatta, hogy hosszú életében a krízisek jöttek és mentek, s most sem lesz másként, nem kell ügyet csinálni ebből sem. Ám ez alkalommal az öreg mágnás is tévedett: néhány nap alatt ötvenmilliárd dollárnyira ugrott a részvényesek vesztesége, az árfolyamok zuhantak, mindenki igyekezett szabadulni a papírjaitól.
A bankok egymás után jelentettek csődöt, egy hét alatt Amerika-szerte több mint ezer pénzintézet húzta le a rolót. A gazdaságtörténészek szerint a nyereségek és vagyonok ilyen gyors lenullázódására még soha nem volt példa.
Ahhoz, hogy megértsük, mi vezetett a globális káoszhoz, vissza kell kanyarodni az első világháború végéhez, amikor szinte az egész földkerekség az Egyesült Államok kölcsöneitől függött. A világégés okozta veszteségek miatt sok országnak volt szüksége hitelre, amelyet az USA-ban bőkezűen osztogattak a busás hozam reményében. Mivel ott nem voltak harcok, tőke is akadt bőven, még iparcikkek exportjával is segítették az újjáépítést Európában. A tengerentúli gazdasági termelés negyven százalékkal nőtt, a fejlődés az életkörülmények javulását hozta magával. Amerikában sikk volt az autó, fejlődött a rádiózás, elindult a mozi térhódítása. A részvénypiac felpezsdült, a vállalati papírok értéke 1925 és 1929 között megközelítőleg ezer százalékkal emelkedett.
A kölcsönök hatására az európai országok is éledezni kezdtek, hamarosan túltermelés alakult ki, mert a franciák és németek is visszatértek a kereskedelmi világpiacra. Csökkenteni kellett az árumennyiséget, amely elbocsátásokat, majd munkanélküliséget okozott. Az amerikai bankok is visszafogták a hitelezést, 1929 októberében végleg kifulladt a jólét, a kilenc éve folyamatosan emelkedő New York-i tőzsdeindex megtorpant. Bekövetkezett a Wall Streeten a brókerek rémálma: a részvények elértéktelenedtek, október és november között kipukkadt a tőzsdei buborék. A harmincas évek elejére szinte minden országot elért a válság, és katasztrofális következményekkel járt: minimálisra zsugorodott a kereskedelem, a valuták elértéktelenedtek, majd 1931-re gyakorlatilag megszűnt a nemzetközi fizetési forgalom is. A nehéz éveket a néhány talpon maradt bank csak úgy élte túl, hogy hitelt egyáltalán nem adtak, ellenben a tartozásokat könyörtelenül, sokszor embertelen módon behajtották. Ezt megtorlandó nem csoda, hogy még a gyilkos bankrablók, mint például a Bonnie és Clyde páros is, nemzeti hősök lettek.