Gondolatrendőrség

A kis csoportok közt ott vannak az LMBT+, a különböző genderelméletek hívői, el is képzelhetjük, hogy mennyien lehetnek a bordeaux-i egyetemen. Itt játszódott le ez a behódolástörténet a múlt héten.

Franciaországban játszódott le ez a behódolástörténet a múlt héten. Sylviane Agacinski filozófus nem vesz részt Bordeaux-ban, a Montaigne egyetem által rendezett konferencián. Talán betegség miatt kellett lemondania a részvételt a francia baloldali gondolkodónak, aki a volt miniszterelnök, a szocialista Lionel Jospin felesége? Sajnos tévednek azok, akik átmeneti megfázásra gyanakodtak. Nem ez történt, hanem néhány parányi szélsőbalos egyetemi szervezet levelet intézett a szervező bizottsághoz, amelyben felszólították, hogy vonja vissza a professzor asszony meghívását, mert különben „bármilyen eszközzel” meg fogják akadályozni tervezett felszólalását a technikai szaporodás tárgykörében.

A kis csoportok közt ott vannak az LMBT+, a különböző genderelméletek hívői, el is képzelhetjük, hogy mennyien lehetnek a bordeaux-i felsőoktatási intézményben. Szerintük Agacinski asszony „notórius homoszexuális-gyűlölő”, nincs helye az egyetemen, hogy kifejthesse nézeteit. A botrány elkerülése érdekében az egyetem vezetése behódolt ennek a hangos és harcos kisebbségnek, és felkérte a filozófust, hogy tekintsen el bordeaux-i látogatásától.

Agacinski bűne az volt, hogy nem egészen osztotta a szélsőbaloldali fősodor elméletét a mesterséges megtermékenyítés kérdésében. Röviden, ez olyan technológia, amelyben az orvostudomány segítségével egy kémcsőben hajtják végre a megtermékenyítést. Például szerinte a transzneműeknek nem kellene biztosítani ezt a jogot, és még abban sem biztos, hogy a homoszexuálisok is élhetnének ezzel a lehetőséggel. Hát ez meg milyen „veszélyes és felelőtlen” nézet – ez az elhallgattatását követelők véleménye. Ők egyetemistáknak tekintik magukat, csak épp arról feledkeznek el, hogy az egyetem a szabad véleménynyilvánítás terepe, ahol lehet vitázni, nézeteket ütköztetni, hogy ezáltal formálódjon a világnézetük. Ők nem hívei a szabad beszédnek, ők cenzorként viselkednek. Már előre tudják, hogy Agacinski professzor asszony mit akar majd mondani, bár igaz, hogy kiállt a homoszexuális házasság mellett, ám most mégis tiltólistára került azért, mert az egyik kérdésben más a véleménye.

Natacha Polony, a Marianne hetilap főszerkesztője nem is keresgélte különösebben a meghatározást, szerinte ez értelmiségi terrorizmus, amely fasiszta gondolkodókra emlékeztet. A Jó tudásának kizárólagosságával lép fel. A haladó, progresszív nézetek hírnöke, és mindenki másnak hallgass a neve. Az amerikai egyetemeken már rég kialakult a kisebbség diktatúrája, amelyet ráadásul még a politikailag korrekt beszéddel fűszereznek. A feministák, a rasszizmusellenesek, a különböző jogvédők, de különösen a szexuális devianciák pártolói maguk az „istenek”, akik harsány hangon, erőt megtévesztően sugallva is képesek képviselni az elveiket. Kipróbálták, és bejött: nyomulni kell, hiszen az ellenállás oly gyenge.

Hát miért változtatnák meg a stílusukat, amikor ők csak a „jót” hangsúlyozzák? Épp a ’80-as években, a politikailag korrekt beszéd baloldali megalkotói, akik szinte az egész világon még mindig őrzik helyüket az egyetemeken, ők azok, akik most az új mccarthyzmus áldozataivá válhatnak. Mert ne higgyük azt, hogy csak vendég előadókat lehet megbélyegezni: elég, ha rásütik valakire, hogy ekkor és ekkor enyhén rasszista vagy épp homofób jelzőket használt, és máris megválhat egyetemi oktatói beosztásától. Az új egyetemista nemzedék összezagyválja azt, hogy „az igazság nem létezik” a robespierre-i gondolattal, hogy „nem adhatunk szabadságot a szabadság ellenfeleinek”.

Közel állnak a gondolatrendőrséghez, akik minden agyunkon átfutó ötletet ellenőriznének. A témában megjelent számtalan francia cikk is kimondja, hogy ezek az eszmék most már a nyugat-európai egyetemeken is offenzívaszerűen törnek előre. Mint a közelmúltban egy magyar kormánypárti politikus megállapította, szerinte a késő Kádár-korban, amelyről korábban nem éppen hízelgő véleményeket fogalmazott meg, szabadabb volt az egyetemi oktatás, mint ma.