Legális zaklatás

A napokban tartották a techvilág legfontosabb összejövetelét Lisszabonban. A legújabb fejlesztések kapcsán nem csupán repülő autókon és marsi robotokon volt a hangsúly – a felszólalók sötét képet festettek Edward Snowdentől Věra Jourováig. Arra voltak kíváncsiak, minden adatunkat átadtuk-e a nagy cégeknek és a kormányoknak.

Világszerte jellemző az információ rossz felhasználása és a kontroll hiánya – ezért van szükség a szivárogtatókra? Felnyíló titokládák Fotó: Rafael Marchante Forrás: Reuters

Több mint 70 ezer résztvevő 163 országból, 1200 előadó 22 színpadon, 2500 újságíró és kétezer kisebb-nagyobb startup – mind a jövő ötletét hozták a portugál fővárosba. Negyedik éve rendezik meg Lisszabonban „a kockák Davosának” vagy „a kockák Glastonburyének” nevezett Web Summitot, ahol a techguruk, hírességek és hétköznapi érdeklődök keresik az aktuális problémákra adható technikai válaszokat. Minden évben van egy főtéma, ezek köré épül a legtöbb előadás. Tavaly az önvezető autók vitték a pálmát, korábban a mesterséges intelligencia (MI). Az idén is voltak pozitív hívószavak, mint az 5G, a mély- vagy a gépi tanulás, és nem maradhatott el a MI vagy az okosautók és -városok említése sem.

Paddy Cosgrave, a Web Summit alapítója a konferencia előtt kijelentette, hogy véleménye szerint az idei legfontosabb téma az autóipar fejlődése lesz, mivel ott válik egyre egyértelműbbé az informatikai hatalomátvétel.

Bizalmi válság van

Cosgrave-nek annyiban igaza lett, hogy például a repülő autót bemutató előadásra szinte beférni se lehetett, de összességében a Web Summit idén sötétebb hangot ütött meg. A technológia olyan árnyoldalait boncolgatták a szakértők, mint az adatbiztonság vagy a magánszféra védelmének hiánya, a technológiai függőség, a bizalom hiánya, az elmagányosodás és a szabályozatlanság, illetve szabályozhatatlanság. A sort Edward Snowden nyitotta, aki Oroszországból élő streamen jelentkezett be.

„Az eszközöket, amelyeket arra fejlesztettünk ki, hogy megvédjenek minket, ma valójában támadásra használják” – állítja a volt NSA-alkalmazott. Úgy véli, az Amazon, a Google, a Facebook zaklató üzleti modellel rendelkeznek, így „legalizáltuk az emberek zaklatását, olyan eszközöket adtunk a rendszernek, amely sebezhetővé teszi a társadalmat azért, hogy kevesek ebből hasznot húzzanak”. Ebből következően „nem az adatokat fedtük fel, hanem az embereket”.

A törvény nem az egyetlen dolog, ami meg tud védeni, a technológia sem az egyetlen dolog, ami védelmet adhat. Az egyetlen lehetőség, hogy megvédjük magunkat, ha egymást védjük – mondja Snowden. Gondolatai egybecsengtek a Wikipédiát kiadó alapítvány vezetőjének, Katherine Mahernek az előadásával, aki szerint bizalmi válságban élünk, mert az emberiség elvesztette a bizalmát a tudományban, a sajtóban, a demokráciában és az orvoslásban. Pedig ez tartaná össze a civilizációt, azt a tudásösszességet, amelyet az évrezredek létrehoztak. Sok tudás, információ viszont fenn van a Wikipédián, mindannyiunk számára ingyenesen és szabadon elérhetően, ezért ha bízni tudunk a másikban, van esélyünk megoldani a problémákat.

Éppen a bizalom és a közös, megosztott tudás fényében volt érdekes, hogy mikor Edward Snowden igazi konkrétumokról kezdett volna beszélni, akkor a Web Summit szervezői megköszönték közreműködését, és időhiányra hivatkozva bontották a kapcsolatot. Az egyik német résztvevő szerint nem is lehetne jobban illusztrálni ezzel a ténnyel Tony Blair volt brit miniszterelnök megállapítását, hogy a techcégek lassan átveszik a kormányok feladatait. Ahogy Blair fogalmazott: „a politikusok az egyik szobában ülnek, míg a technológia a másikban”, és így tudott az Apple például 2,5 milliárd dolláros segítséget adni a kaliforniai lakhatási krízis megoldására. Tehát „nem lehet ugyanúgy szabályozni a technológiai fejlődést, ahogy azt a közművekkel tettük a múlt században”.

Márpedig szabályozásra szükség volna. Az egyszerű résztvevők között több beszélgetésben előkerült az általános adatvédelmi rendelet (GDPR), volt, aki szidta, hogy átgondolatlan, és céges szempontból nehezen betartható, mások (főként az amerikai és távol-keleti résztvevők) úgy vélték, hogy az uniós szabályozás legalább megtette az első lépést. Edward Snowden azonban megalapozta a negatív véleményt azzal, hogy kijelentette, a GDPR nem áttörés, mivel rossz helyre teszi a hangsúlyokat.

A rendelet szerint ugyanis lehetséges az adatgyűjtés bizonyos szabályok között és beleegyezések betartásával, azonban a probléma maga az adatgyűjtés, ezért az internet újratervezésére volna szükség, hogy sokkal kevesebb személyes adatot kelljen mások kezébe adni.

Fenyegetés a demokráciára

John Tye, az amerikai belügyminisztérium korábbi alkalmazottja másképp vélekedik. Szerinte az adatgyűjtés önmagában nem probléma, a kormányoknak joguk van tudni bizonyos mértékig, hogy állampolgáraik mit csinálnak, de ezért cserébe a legkisebb elvárás volna, hogy tájékoztassák a polgárokat. Tye, bár nem olyan híres, mint Snowden, maga is szivárogtató. Az amerikai belügyminisztérium elektronikus megfigyeléséről adott ki bizonyos adatokat. Úgy vélte, a kormány túlzott információkoncentrációval rendelkezik, és ezt nemcsak etikusnak nem tartotta, de jogászként látta, hogy mindez a törvényeknek sem felel meg. Ma cége, a Whistleblower Aid más szivárogtatóknak nyújt jogi segítséget. Ügyfelei közé tartozik például egy fotós, aki az energiaügyi minisztérium szénbányászati korrupcióját leplezte le egy fényképpel, az a szivárogtató, aki Jeffrey Epsteinnek a Massachusetts Institute of Technologynak adott lefizető adományait tette közzé, vagy az, aki tudta, hogy a külügyminisztérium hogyan távolította el Irakot és Afganisztánt a gyerekkatonákat alkalmazó országok listájáról, amikor a két országban bizonyítottan harcolnak gyerekek.

Világszerte jellemző az információ rossz felhasználása és a kontroll hiánya – ezért van szükség a
szivárogtatókra? Felnyíló titokládák
Fotó: Reuters

Az ötvenes-hatvanas években Amerikában egyértelmű volt, hogy a szegregáció miatt hol húzódik a demokrácia határa. Egy nagyon meghatározott kisebbség számára nem voltak elérhetők ugyanazok a jogok. Ma a törvénykönyvek papíron rendben vannak, de a korrupció titokban történik. Nem látjuk, hogy a demokráciát milyen veszély fenyegeti, pedig az információkontroll és az információ rossz felhasználása minden korábbinál erőteljesebben van jelen világszerte. Ezért van szükség a szivárogtatókra. A kormányszervek, mint az NSA, vagy a nagy techcégek, mint a Facebook milliárdnyi ember sokmilliárdnyi adatával rendelkeznek. De hogy biztosak lehessünk abban, ezeket az adatokat megfelelő határok között használják fel, kell a kontroll. Nem akarunk rendőrállamban élni, ahol az állam minden e-mailünket elolvashatja, és bármikor bejöhet a nappalinkba, tehát nem volna szabad minden adatunkat feláldozni a biztonság oltárán. Természetesen szükség van adatgyűjtésre és arra is, hogy ne minden kerüljön nyilvánosságra, de meg lehet találni azt a jogi középutat, amikor egy szivárogtató feltárja a visszaéléseket, de nem szeg törvényt, nem hoz nyilvánosságra más embereknek akár az életüket veszélyeztető információkat – véli John Tye.

Éppen ezért több szakértő is egyetértett, hogy a biztonság és adatvédelem vitájában ma egyre inkább az adatvédelem áll nyerésre. Legalábbis a tervezett szabályozás szintjén. Ma már nincs olyan új applikáció, amely ne emelné ki az adatvédelem fontosságát, sőt akár azt, hogy hiába férnek hozzá a felhasználók adataihoz, azokat nem tárolják, és nem adják tovább, kizárólag hivatalos szervek megkeresése esetén. Sőt ma már ismert „a szivárogtatás joga” is, így a szivárogtatók egyre nagyobb támogatásra számíthatnak nemcsak a média és a közvélemény, hanem a szabályozó szervek részéről is.

Vidámabb jövőkép?

Věra Jourová, az Európai Bizottság jogérvényesülésért, fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős biztosa például kijelentette, hogy a technológiának az embereket kell szolgálnia, és nem fordítva, ezért az unió júniusban elfogadott egy direktívát, amely az eddigieknél több védelmet biztosít a szivárogtatóknak, „akik bátor emberek”, és joggal számíthatnak védelemre. A biztos szerint ideje elfogadni, hogy nem működik az internetszabadság eddigi doktrínája, hogy mindent szabad, és elég csak az önszabályozás, mert ez nyit utat az álhíreknek, a szerzői jogi problémáknak.

Brad Smith, a Microsoft elnöke ennél finomabban fogalmazott, mondván, a technológiai fejlődés folyamatosan változtatja az emberiséget – kezdve a Gutenberg-galaxistól a mesterséges intelligenciáig. Szükséges tehát etikát és erkölcsöt adni a MI-hez, mivel minden technológia fegyverként is használható, amit meg kell előzni. A kormányoknak tehát össze kell fogniuk, hogy a törvények lépést tarthassanak az technológiai fejlődéssel. Az pedig valóban szinte beláthatatlan. A Lilium Aviation repülő taxija mellett van már főző robotunk, amely programozható karral fagylaltkelyhet, szendvicset vagy salátát készít. A Marsra is robotok segítségével fogunk utazni, az itt maradók pedig újfajta közösségi médiában vehetnek részt: ismerkedés gyanánt italra hívhatják meg egymást, vagy eladhatják régi holmijaikat, miközben környezettudatos közösséget építenek. A magyar cégek például a parkolást egyszerűsítik (Rollet), informatikailag forradalmasítják a bortermesztést (Winedata), vagy geotermikus energiával 25 százalékos energiamegtakarítást érnek el (CASP).

A negatívumok ellenére nem véletlen próbált több szakértő vidámabb képet festeni a jövőről, mondván, ha nem atombombaként, hanem atomenergiaként használjuk a technológiát, akkor az csodákra képes. Ahogy Dame Til Wykes, a King’s College London professzora fogalmazott például a fosszilis energiahordozók és a megújuló energiák kapcsán: „Meg kell köszönni az eddig közreműködésüket, hiszen ezek tették lehetővé, hogy eljussunk oda, ahol most tartunk, de meg kell kérnünk a fosszilis energiahordozókat, hogy vonuljanak nyugdíjba, és adják át a helyüket az újnak.” Ronan Dunne, a Verizon vezetője pedig úgy véli, hogy a robotok, a mesterséges intelligencia és az 5G olyan lehetőséget nyújt az új ipari, információs forradalom számára, hogy azzal megszüntethető a mélyszegénység, és megoldható a klímaválság.

Magyar esélyek

Idén 12 magyar startup mutatkozott be a Web Summiton, köztük a magyar standon – egy többfordulós előszűrés nyomán – öt kiemelt. A nyertes cégek között van orvosi alkalmazást, marketing vagy borászati megoldást kínáló startup is. Halmai Miklós nagykövettel beszélgettünk a tapasztalatokról.

– Negyedik éve tér vissza Lisszabonba a Web Summit. Ezúttal milyen esélyekkel indulnak a magyar résztvevők?

– Alapvetően kedvezők a kilátások. Már háromszáz magyar résztvevője van a konferenciának, és akikkel sikerült beszélnem, azok egytől egyig azt mondják, hogy a lisszaboni úton csupa olyan kapcsolatra és hasznos tapasztaltra tehetnek szert, amelyet cégük építésénél fel tudnak használni. Mostanra Magyországon is képült egy startup kultúra, vannak életképes koncepciók és jól eladható termékek, amelyeknek marketing és piac kell. A Web Summithoz hasonló rendezvények pedig éppen erre szolgálnak. Ráadásul Lisszabon világvárosnak számít, jelentős nyilvánosságot biztosít az itt bemutatkozóknak.

– Hogyan tudja segíteni a piacra lépést a nagykövetség?

– Kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezünk, így ha egy magyar cég tudja, mit és hol szeretne eladni, annak mindig tudunk segíteni. A portugál gazdaságot súlyosan érintette a 2008-as válság, ma is alapvetően tőkehiányos, ezért nagyon megnézik, mire költenek. Azonban ismerünk olyan befektetőket, akik érdeklődnek a magyar piac és a magyar cégek iránt.

– Az idei Web Summit legjelentősebb témája az adatbiztonság és a fenntartható fejlődés volt. Ez lehet a hazaiak egyik kitörési pontja?

– Ez is. Ha megnézzük a bemutatkozó cégek listáját, igen különböző applikációkkal találkozunk. Ám biztos, hogy a kiberbiztonság kérdésében Portugália jól áll, többek között ezért is kapta meg négy éve a konferencia rendezési jogát, illetve ezért is hosszabbították meg a szerződést a következő tíz évre. 2017-ben pedig a NATO is ide telepítette a kiberfejlesztésekkel foglalkozó IT Akadémiát.