Találkozás a jelennel

Új néven született újjá és egészült ki terekkel és funkciókkal a városligeti Olof Palme-ház. A Városliget régmúltja szép. Közelmúltja lepusztult. Jelene átalakuló. És a jövője? Kérdéses.

A régi idők szoknyás dámáit és keménykalapos úriembereit is el tudjuk képzelni ebben a miliőben Fotó: Havran Zoltán

Új néven született újjá és egészült ki terekkel és funkciókkal a városligeti Olof Palme-ház. A Városliget régmúltja szép. Közelmúltja lepusztult. Jelene átalakuló. És a jövője? Kérdéses.

A lassan egy évtizedes Liget Budapest-fejlesztéseknek minden bizonnyal újabb szakasza kezdődött el a budapesti politikai változásokkal. Az biztos belőle, ami már készen áll: ilyen a megújult, régi szépségét visszanyert Olof Palme-ház is, amely mostantól Millennium Háza néven fogadja a látogatókat. Születése – mint oly sok minden más a Városligetben és egész Budapesten – az Osztrák–Magyar Monarchia fénykorához kapcsolódik.

A vasúti építkezéseiről ismert Pfaff Ferenc neoreneszánsz stílusú tervei alapján 1885-ben épült fel az Országos Általános Kiállításra műcsarnok céljából; az építtető a főváros volt. A birodalmi eklektika tündöklése idején megvalósult ház szép arányaival, sűrű díszítményeivel, szobraival és különösen a homlokzatot díszítő Zsolnay majolikáival elnyerte a korabeli nagyközönség tetszését.

A régi idők szoknyás dámáit és keménykalapos úriembereit is el tudjuk képzelni ebben a miliőben
Fotó: Havran Zoltán

A külcsín azonban nem minden: Ferenc József is támogatta az itt létrejövő kiállítást, egy későbbi tárlatot pedig Tisza Kálmán miniszterelnök nyitott meg, ám a Városliget mélyén álló épület kissé kiesett a forgalomból. Ráadásul kiderült, hogy a pompás műcsarnok szűkös és alkalmatlan erre a funkcióra. Egy évtizeden belül el is döntötték, hogy még nagyobb és még pompásabb műcsarnokra van szükség – a Hősök terén, a Szépművészeti Múzeummal szemben álló épület született ebből az elhatározásból, rögtön 1896-ra.

Kiállítások rendezésére így is használható maradt az épület: történelmi képtár, majd orvostudomány-történeti tárlat működött a falai között, később negyven évig a Fővárosi Múzeum központi, várostörténeti kiállítóhelyeként szolgált. Sok más középülethez hasonlóan utolérte a világháborús végzet: a harcokban súlyosan megsérült, egy évtizedig üresen állt, mire újra élet költözhetett a falai közé. A szocializmus évtizedeiben szobrászművészek műhelyeként funkcionált, majd ez lett a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye. Az utóbbi évtizedekben aztán utólag beépített emeletek, gányolt megoldások, kényszer szülte stúdióterek szabdalták szét az egyre enyésző épületet. Egészen mostanáig. Két éve még a kiürített, kibelezett épülettel találkozhattak az arra sétálók, most viszont már ifjúkori fényében láthatjuk. A Liget Budapest-fejlesztések keretében a feladat adott és egyértelmű volt: a háznak és környezetének vissza kell nyernie eredeti szépségét, de új, korszerű funkciókkal. A nyolcvanas években merénylet áldozatává vált svéd szocdem miniszterelnök helyett immár a magyar történetiségre koncentrálva a Millennium Háza nevet vette föl a a palotaszerű épület. Új minőségeiben a Városliget aranykorának bemutatására, valamint egy kávéház befogadására szolgál.

Fotó: Havran Zoltán

Az összkép is szép, hát még a részletek! Több tucat restaurátor dolgozott a színpompás Zsolnay-díszítéseken, amelyek a sárga és a türkizkék számos árnyalatával teszik játékosabbá a neoreneszánsz épületstílust. Fontos, hogy a belső térből kikerültek az utólagos átszabások, újra az eredeti, tágas terek érvényesülnek. A mélyföldszinten előadóterem, a főemeleten pedig a Városliget történetét bemutató tárlat kapott helyet, amely jövőre Budapest egy évszázaddal ezelőtti aranykorának felidézésével fog bővülni. A főemeleten megnyílt egy kávézó is – luxuskivitelben. Az épület elé új rózsakert került, benne új Zsolnay kúttal. Akár a régi idők szoknyás dámáit és keménykalapos úriembereit is el tudjuk képzelni ebben a miliőben.

A Zsolnay-díszes külsőről és a most részben újjászületett, részben újraformált belső terekről elmondható: a „kevesebb több” helyett itt bizony a „több több” elve érvényesült. Belül, az eredeti és kortárs elemekből összeálló terekben is a színek, formák, díszítések kavalkádja fogadja az embert. Nem mindennapi élmény ez a szemnek, de a sokszínűség szerencsére nem csap át ízléstelen túlcifrázásba. Remélni lehet, hogy a Millennium Háza nemcsak különc és félreeső ékszerdobozként, hanem életre kelve a Városliget látogatóinak új célpontjaként vagy legalábbis megállójaként fog funkcionálni a jövőben.